Évek óta olvasom az Igazgyöngy Alapítvány és L. Ritók Nóra írásait, azóta emelem kalapom a munkájuk előtt. Mélyszegénységben élő családokkal foglalkoznak, sokfelé ágazó tevékenységeikből talán a művészeti programjuk a leginkább látható a külvilág számára. 

Örömmel fogadtam tavasszal, hogy Réthy Kati, a Magház elnöke meglátogatta őket egy rakomány palántával, pár adaggal én is beszálltam. Még nagyobb öröm ért, amikor megtudtam: engem is szívesen látnak ősszel. Asszonyközösségi programokat szerveznek Toldon, a helyi közösség életét előrevivő témákban.

Jó ideje motoszkál bennem is egy hasonló ötlet, ezért becsületes izgalommal vezettem végig az utat a román határ melletti zsákfaluba. Már az út is sokat elmondott: az autópálya sima suhanása fokozatosan váltott a főútvonal mérsékelt döcögésén át a szűkösen egysávos bekötő út gyökkettesben haladó, szlalomozó, tájban gyönyörködő, nyuszikergető minőségébe.

A Gyöngy 2., ahol vártak rám, egy vidám virágokkal telifestett parasztház volt. Ettől a perctől fogva mindenhol élénk színek, sokat mesélő gyerekfestmények kísértek épületről épületre.

Eszenyi Kata, az operatív vezető fogadott, és szűk egy órában átfogó képet kaptam tőle az Alapítvány felépítéséről, működéséről, történelméről és értékrendjéről. Nem, nem írom le, hogy mit tudtam meg, kérlek, inkább látogasd meg őket, ígérem, el fognak varázsolni.

Nem opálos üveggömbbel, fortyogó üstből kanalazott italokkal, hanem azzal a tudással, gyakorlattá szűrt tapasztalattal és a támogatott emberek felé nyújtott tisztelettel, amit igencsak szeretnék magam is megtanulni. Röviden csak néhány szikrasziporkát villantanék fel a látottakból.

A helyi adottságokhoz remekül alkalmazkodó vegyszermentes kertészetet láttam, télire felkészítés alatt. Kistermelői termékekkel, amik közül akad díjazott finomság is.

A gyerekek festményeiből egy sportáruházlánc táskákat forgalmaz, ami a tevékenységük támogatását szolgálja. A vásárlók más gyerekek lovaglós-cigánykerekezős-repülős képeit hordhatják a tesiórákra!

A családok egy sor támogatásért cserébe hímeznek, csomagolnak, rendezvényekre járnak, megtanulják, hogy tenni kell azért, hogy jobb legyen.

Az Asszonyközösségi összejövetelen tanúja lehettem az első adventi gyertyagyújtásnak, ahol meghallgattuk az egyik asszony saját meséjét – nehezen ment száraz szemmel...

Majd én következtem, méregmentes háztartásról, tartósításról beszéltem. Vittem kóstolókat, a bemutatott növények közül néhány vetőmagot is: jövőre talán Toldon is a kertben terem majd a szivacs, ha sikerül a luffatermés.

Csuda érdeklődő közönség volt, jót beszélgettünk, komoly kérdések érkeztek, bízom benne, hogy ők is kaptak néhány használható ötletet.

Ami odafelé hosszú útnak tűnt, az hazamenetben kevés is lett az élmények feldolgozására. Inspirációval teli batyut hoztam magammal, és azt a megerősítést, hogy ami az internet közvetítésében követésre érdemes példának látszott, a valóságban is az.

Menjetek, lássátok saját szemetekkel – és vigyétek haza a tapasztaltakat, adjátok tovább.

Asszonyközösséget építeni ér, méghozzá kincset ér – hamarosan jelentkezem a Banya-Tanya Alapítvány Gazdasszonyképző terveivel, amik a Magház Egyesület "Magfogás és gondoskodás - ökofeminista szemléletben" projektjének részeként indulnak útjukra.

Kíváncsi vagy aktuális képzéseinkre? Nézz körül a Magház oktatási oldalán. 

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!

Ez a dokumentum a WECF International támogatásával készült. A dokumentum tartalmáért kizárólag a Magház Egyesület felel, és nem feltétlenül tükrözi a WECF International álláspontját.

This document has been produced with support from WECF International. The content of this document is the sole responsibility of  Magház Egyesület and does not necessarily reflect the position of WECF International.