Írta: Gyöngyösi Emese

Ahogy véget ér a karácsonyi időszak, és elérkezik a fa lebontásának ideje, felmerül a kérdés, lehet-e valahogy hasznosítani a vágott fenyőt, ahelyett, hogy kitennénk az utcára.

Bár logikus lenne, hogy a fatüzelésű fűtéssel rendelkező háztartásokban a fát feldarabolva elégetjük, ezzel mindenképpen érdemes minimum egy évet várni. Noha a fa első ránézésre száraznak tűnhet, a valóságban sok nedvesség található még benne, ugyanis pár hétnél jóval több idő szükséges ahhoz, hogy a fa teljesen kiszáradjon, és biztonságosan felhasználható legyen fűtőanyagként. A nem kellően kiszáradt fa fűtőértéke gyenge, cserébe erősen kormol, és az égés során lerakódásokat képez a kéményben.

Ha a teljes fát nem is tudjuk egyből felhasználni, a potyogó leveleket mindenképpen érdemes összegyűjteni! A karácsonyfának szánt fenyők tűlevél-megtartása fajonként különböző: legtovább a nordmann fenyők bírják, amik akár 4–6 hétig is zöldellnek a lakásban. Ezzel szemben a lucfenyő (a szoba hőmérsékletétől függően) mindössze 1–3 hétig tartja meg a leveleit, utána szinte attól is potyognak, ha nagyobb lendülettel elhaladunk a fa mellett. Ennek előnye, hogy bajlódnunk sem nagyon kell azzal, hogy megszabadítsuk a fát a leveleitől: az erősebb rázogatás hatására gyorsan lecsupaszítható.

A képen látható, kb. 190 cm magas lucfenyőről néhány perc rázogatás alatt 12,5 liternyi (!), összesen 1,9 kg tűlevél hullott le. Természetesen ez minden fenyővel működik, de a tartósabb fáknál tovább kell várni, míg a levelek annyira leszáradnak, hogy könnyen leessenek az ágakról.

                      5 db 2,5 literes zsák telt meg a levelekkel.

Hogyan használjuk fel a tűleveleket?

Ha csak lehet, mulcsoljunk! A fenyőtű kiváló takaróanyag, legyen szó cserepes dísznövényekről vagy éppen ágyásokban nevelt zöldségfélékről. Sokan úgy gondolják, hogy a fenyőtűt nem lehet talajtakaróként használni, mert elsavanyítja a talajt, ám ez puszta tévhit: bár a friss tűlevelek pH-értéke valóban alacsony, mire lehullanak, addigra jelentős átalakuláson mennek keresztül, a lassú bomlás során a pH-értékük pedig közel semlegessé válik. A fenyőtűből álló takaróréteg tehát nem csökkenti a talaj pH-értékét. Igen nagy mennyiségű friss (!) tűlevelet kellene a talajba ásni ahhoz, hogy a természetes pH-érték némiképp megváltozzon.

A fenyőtűmulcs előnyei

A fenyőtűből álló mulcs könnyű és laza szerkezetű. A kb. 5–7 cm vastagságban leterített réteg már alkalmas a gyomok távol tartására, miközben a víz továbbra is könnyen áthalad rajta, ugyanis a tűk nem tapadnak össze, és nem képeznek áthatolhatatlan réteget. Azáltal viszont, hogy a tűlevelek kissé egymásba gabalyodnak, és végükkel a talajba fúródnak, meggátolják, hogy a szél könnyen szétfújja őket, így még a lejtősebb területeken is tartósan megmarad a kijuttatott mulcsréteg. Emellett a tűk tartósak (lassan bomlanak le) és természetes megjelenésűek, így díszítőértékük sem elhanyagolható. A száraz tűleveleket lehet, de nem kell azonnal felhasználni: légmentesen záródó tárolóedényben bátran megvárhatjuk a tavaszt a kijuttatással.

Kíváncsi vagy aktuális képzéseinkre? Nézz körül a Magház oktatási oldalán.  

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!