Írta: Csóli Virág

Most, hogy ismét beindult a magvetés időszaka, érdemesnek gondoltam visszatekinteni arra, hogy a korábbi évek tapasztalatai alapján milyen zöldségeknek van bérelt helye a Garzonkertben és melyeket érdemes elengedni. A hangsúly a Magházas és egyéb módon beszerzett tájfajtákon van, mert van köztük néhány telitalálat.

Három éve már, hogy egy alig tíz négyzetméteres területen próbálkozom a veteményezéssel, két éve a palántákat is magam nevelem. A 2025-ös év minden szempontból a bőség kertje volt és sokat gondolkodtam azon, vajon minek köszönhető mindez? Hiszen nem kevés kudarc jellemezte a korábbi éveket, most viszont csak a pozitívumokról szeretnék beszámolni.

1. A jó talajelőkészítés fél siker – bár a kertemben lévő talaj alkalmatlan az ásásmentes művelésre (próbálkoztam vele, tragikus volt), ennek ellenére az őszi trágyázás és az őszi levelekkel/fűvel való téli takarás csodákra képes. Idén már elég volt ásóvillával fellazítani, majd megkapta a takarást levelekkel, fűnyesedékkel és az ágdarálékkal. Bízom benne, hogy hamarosan újult erővel táplálja majd a növényeinket – és minket is.
2. Nagyon örülök annak, hogy ma már rengeteg vegyszermentes lehetőség áll rendelkezésre ahhoz, hogy akár a gombabetegségeket, akár a kártevőket kezeljük. Az eddigi tapasztalataim szerint ha ezeket rendszeresen alkalmazzuk, szinte minden betegségtől megvédhető/kigyógyítható minden. Nálam a huminsav, az Amazonos permetezés és néha egy kis narancsolajos kiegészítés megoldott szinte minden felmerülő problémát.
3. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a sokat reklámozott fajták helyett valódi alternatívát kínálhatnak a tájfajták – pedig ma már alig-alig található más a kertemben. Az idei és a korábbi évek Magházas csomagjaiból néhány fajta mára örök bérletet kapott és alig várom, hogy újabbakat kipróbálhassak. Sőt, a magbörzék is olykor igazi kincseket rejtenek, így a hagyományos vetőmagok beszerzése mellett/helyett tényleg érdemes felkeresni a közelünkben ilyen lehetőséget.

És amelyek igazi favoritok voltak:

• A tavalyi Magházas csomagomban található Andoki törpe paradicsom olyan brutális termésmennyiséget produkált egészen novemberig, hogy két tőről legalább, ha nem több, 10 kiló jött le. A datolya alakú mézédes bogyók még akkor is teremtek, amikor a többiek már rég feladták. Szerintem ha hagyom, akár még decemberben is szüretelhettem volna róla valamennyit, így ez a paradicsom már örök bérletet nyert a garzonkertben.

                       Kép: Andoki törpe paradicsom

• A paradicsomok közül szintén foglalt helye van további két koktélnak, a Black Cherry-nek és a Máriapócsi tájfajtának. Mindkettő ellenálló, ontja magából a gyümölcsöket és igénytelen. A befőző típusból – bár ez nem Magházas szerzemény -, kifejezetten bevált a Black Krim, amely úgy ontotta magából a 200–300 dekás bogyókat, mintha nem lenne holnap. Ez a típus nemcsak ellenállóságával és termésmennyiségével, de ízvilágával is elrabolta a szívemet, szóval a jövőre nézve egy újabb biztos befutónak ígérkezik. A sárga körte koktélparadicsom is már örökös szereplőnek ígérkezik, ízre és termésmennyiségre az Andoki mögött a másik legbőtermőbbnek mutatkozott, nem beszélve arról, hogy a gyerekek is szívesen legelték csak úgy, a bokorról.

• Az uborka nálam mindig kudarcos volt korábban, ha nem a csigák rágták le, akkor előbb-utóbb elkapott valami nyavalyát. Az idén ez is máshogy volt. A hagyományosnak mondható Mohikán több kilóval örvendeztett meg idén, de az igazán nagy élmény a Magházas „óriás salátauborka” névre hallgató típus volt. Korábban még soha nem ültettem saláta típust, s bár az elején megijedtem, hogy csak hím virágokat nevel, egy idő után beindult a „szezon” és több kiló 30–40 centiméter hosszú ízletes zöld csodával örvendeztetett meg. Ez az uborka még október végén is hozott – igaz, már nem olyan nagy – termést, és még ekkor sem keseredett meg, szóval ő is az állandó szereplők közé tartozik majd.

• Szót kell még ejteni az idei padlizsán termésről is, mivel eddig ez sem tartozott a sikerzöldségek közé nálam. Nos, tavaly ez is másként volt: hatalmas mennyiségeket szüreteltem, grillezve, sütve, padlizsánkrémként fogyasztva szinte már a „fülünkön jött ki”. Egy korábbi Magházas csomagban lapuló Louisiana Long Green már második éve termeli a hosszú, vékony, zöld terméseit, amely édeskés, krémes ízével nagy kedvencünk lett. Ezúttal azonban a szintén Magházas Szegedi csepp, valamint az óriás bogyót nevelő Violetta di Firenze is jól teljesített.

Végre a jó idő is megérkezett, indulhat a palántanevelés, így már alig várom, hogy hasonlóan kertfanatikus társaimhoz a jól bevált fajták mellett újabbakkal is kísérletezhessünk.

Kíváncsi vagy aktuális képzéseinkre? Nézz körül a Magház oktatási oldalán.  

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!