Sétálóhagyma, jancsihagyma, emeletes hagyma, örök hagyma
Írta: Horváth Áron
Most egy számomra igazán kedves évelő hagymáról szeretnék írni. Ami igazán különlegessé teszi, hogy ez a növény híd a múlt és a jövő között. A termesztése több ezer éves múltra tekint vissza, és pár évtizedes csendes pihenő után, ahova az ipari mezőgazdaság küldte újult erővel tér vissza a kertjeinkbe. Szeretném nektek bemutatni a jancsihagymát (Allium x proliferum) és azt, milyen lehetőségek rejlenek benne az egyre kaotikusabbá váló klímánkon.
A faj eredete meglehetősen kalandos, a genetikai vizsgálatok eredményei alapján az a leg valószínűbb, hogy Észak Kína térségében jött létre az Allium cepa (vöröshagyma) és az Allium fistulosum (téli sarjadékhagyma) kereszteződéséből.
Az évelő-sarjadó hagymák megnevezési igencsak kuszák... Jellemzően három faj hétköznapi megnevezése keveredik. Ezek a téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum), a csokros hagyma/salott (Allium cepa var. aggregatum) és a jancsihagyma (Allium x proliferum).
Ezek elkülönítése nem bonyolult:
- A téli sarjadékhagyma virágokat és csíraképes magokat hoz, de tárolható hagymát nem, csak zöldhagymaként használható.
- A csokros hagymák és salottok, csíraképes magot ritkán hoznak, de sarjhagymákat annál inkább, ezek legtöbbször igen jól tárolhatók.
- A jancsihagyma magot egészen kivételes esetben hoz, helyette a virágszáron fejlődő fiókhagymákkal, vagy bulbillikkel szaporodik. Ezek az anyanövény klónjai. Persze utóbbi fajt is több szinonim elnevezéssel illetik pl: Sétálóhagyma, jancsihagyma, egyiptomi hagyma, emeletes hagyma, örök hagyma, sarjadékhagyma stb.
Általában egy marék bulbilli formájában lépi át a kertkaput, így én is innen kezdem. Szaporítása meglehetősen egyszerű a fiókhagymák ültetésével. Lényegesen gyorsabb és stabilabb, mint a magvetésekkel bíbelődni. Tapasztalataim szerint érdemesebb nyáron, az érés után azonnal elültetni őket, így őszre már egy erős betelelő állományt kapunk. Ráadásul a többi bulbilli képző fajhoz képest a fiókhagymái kevésbé bírják a téli tárolást. Hűvös száraz helyen pl. papír zacskóban kamra polcon tárolhatók tavaszig, de viszonylag sok kiszárad közülük. A tavaszi ültetésnek egy előnye van, a téli hideg hatás elmaradásával az első évben nem hoz magszárat, így nagyobb hagymák fejlődnek
ÜLTETÉS
Az ültetésére eddig három módszert próbáltam ki, mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága.
- Az első, hogy a legnagyobb-legerősebb bulbilliket egyszerűen dugahagymaként kezelem és helyre elduggatom.
- A második főleg a felszaporítási időszakban érdekes. Nagyon egyszerű palántát nevelni belőle. Bírja a gyökér bolygatást, így egyszerűen szaporító ládába is vethető, vagy 7-9 cm átmérőjű cserepekbe duggatható 3-5 bulbilli. Ezek tavasszal fólia alatt hajtatva egy hónap előnyt is jelenthetnek a szabadföldi vetéshez képest.
- A harmadik, hogy apróbb fiókhagymákat egy 12 mm-es rostán leválasztom, ezek az Earhtway vetőgép bab vetésére tervezett tárcsájával nagyon gyorsan elvethetők. Érdemes a sort oda-vissza megjárni az egyenletesen sűrű állomány érdekében. Így őszre gyorsan nagy mennyiségű újhagyma termelhető viszonylag csekély energia befektetéssel.
SZAPORÍTÁS
Szaporítható még tél végi tőosztással, ennek leginkább az új anyatelepek telepítésekor van jelentősége.
Termesztésénél több stratégia is számításba jöhet.
Az első és legegyszerű, hogy évelő ágyásokba ültetve hagyom, hogy körbejárja a kertet. Ilyenkor önálló életre kel és egészen meglepő helyekről bukkan elő. Minimális gondozást igényel, de hozama kevésbé tervezhető. Ilyen módom permakultúrás káosz kertbe nagyon jól beilleszthető.
Az intenzívebb megoldások hívei beilleszthetik biointenzív termelési rendszerekbe. A szabvány 70 cm széles ágyáson kényelmesen elfér három sor. A tőtávolság évelő ágyásokban és anyatelepeken nálam 15-20cm, sűrűbbre tapasztalatom szerint nem érdemes ültetni.
ÁLLOMÁNY KEZELÉSE
Ennek több módja is lehet.
- Az egyik, hogy egy beállt ágyást anyatelepként használom. Egy ilyen ágyás 3-4 évig egy helyben maradhat, fő célja a bulbilli termelés, amikkel utána új hagyma ágyásokat telepítek. Ilyenkor az anyatelep ritkításából is kinyerhető valamennyi újhagyma, de ennek aránya kisebb, hiszen a fiókhagymák képzése energiát von el a növénytől. A hagymák beérése után érdemes visszavágni az állományt, így a nyár derekán elkezd újra hajtani.
- A másik lehetőség, hogy a virágszárakat kitöröm ezzel is serkentve a hagymák fejlődését. Ennek a módszernek egy szélsőséges példája mikor az állományt évente 2-3 alkalommal fűnyíróval levágják, ezzel is ösztönözve a növényt új sarjak képzésére. Ezt eddig nem próbáltam ki, de az idei évben szeretnék sort keríteni rá.
Tapasztalatom szerint elég szárazságtűrő, jobb években öntözés nélkül, rosszabbakban minimális öntözéssel termeszthető. Talaj iránt nem különösebben igényes, de előnyben részesíti a tápanyagban dús, jó víz elvezetésű talajokat.
A téli panó vizet rosszul viseli, főleg ha ősszel kicsit megszaladt a trágya, vagy egyéb forrásból kicsit több nitrogént kapott. Télire nem érdemes vastagon mulcsozni, tapasztalataim szerint ilyenkor könnyebben kirohad, mint sekély takarással. Bár elketyeg a zordabb körülmények között is, ilyenkor hozama szerényebb. Jó talajon némi öntözéssel viszont megtáltosodik és jelentős mennyiségű termést képes produkálni.
A nyári kánikulát és a téli fagyokat egyaránt jól viseli. Tűző napon, vagy hagymáktól kissé idegen módon félárnyékban is boldogul.
Sok jó tulajdonsága közül az egyik a koraisága. Február végén elindul szabad földön, fóliában január végén-február elején. Ütemesen fejlődik és nagy zöldtömeget hoz, jóval a dughagymáról szaporított újhagymák előtt.
Egy másik érv mellette, hogy a saját szaporítóanyag előállítása meglehetősen egyszerű, akár nagy tömegben is. Ez a pénz megtakarítása mellett a kertész függetlenségét is szolgálja, hiszen nincs rászorulva a külső forrásból származó magra vagy dughagymára. Mivel virágai sterilek nem okoz gondot egyéb hagymafajták magfogásánál.
Nálunk a kórokozók kártevők minimálisan károsítják, időnként minimális peronoszpóra megjelenik, de hagymalégy kártételét még nem vettem észre rajra.
Összegezve: Egy igazán strapabíró és sokoldalúan használható növény, ami permaluktúrás kertektől az árutermelő gazdaságokig mindenhol megtalálhatja a helyét.
Kíváncsi vagy aktuális képzéseinkre? Nézz körül a Magház oktatási oldalán.
Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!
