Írta: Horváth Áron

Az évelő zöldségnövények világába vezető következő kalandozás alkalmával a keleti szümcső (Bunias orientalis) kerül terítékre. Nálunk alig ismert növényről van szó, de a jövőre nézve igencsak nagy lehetőségek rejlenek benne. Ez egy szuper szívós, igazán könnyen termeszthető és sokrétűen felhasználható növény, aminek bérelt helye van az évelő zöldséges ágyásokban.

Eredetileg Dél-Oroszországban és a Kaukázusban őshonos, de mára Európa és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt. Egyes leírások szerint európai megjelenése az orosz-perzsa háborúk idejére tehető, mikor a lovak takarmányával együtt nyugatnak vette az irányt. Európa több országában és az USA egyes tagállamaiban „feketelistás” inváziós faj. Hazánkban régóta megtalálható vadon, de eddig komoly inváziós potenciálról nem tudunk vele kapcsolatban.

A benne rejlő potenciált leginkább a szélsőségesen tág tűrőképessége és a sokrétű felhasználási lehetőségei adják. Egyike azon növényeknek, amik az elmúlt évek egyre kaotikusabb klimatikus viszonyai között nemcsak túlélnek, de különösebb gondoskodás nélkül is megbízhatóan teremnek. Karógyökere igen mélyre hatol a talajban, ezzel a szárazabb periódusokat gond nélkül átvészeli. Permakultúrás kertekbe remekül beilleszthető, árutermelő zöldségtermesztésben is van benne potenciál, de ennek részletein még dolgozom.

Szaporítása és termesztése rendkívül egyszerű. Magjai hideghatás nélkül is csíráznak, két hónap hideg rétegzés után meg pláne. Legegyszerűbb ősszel helyre vetni, ilyenkor jellemzően ki is kel és 2-4 lombleveles állapotban áttelel. Tavasszal is vethető, fűtetlen fóliában vagy védett helyen, szabadban februártól májusig. Palántanevelése problémamentes, az átültetést jól tűri. Mélyre hatoló gyökere miatt érdemes magasabb edénybe vetni, nekem jól beváltak a 2 l-es cserepek, max. 5 l-es kertészeti konténerek. A fiatal magoncok a pangó vizet rosszul bírják, hajlamosak a gyökérrothadásra. Ennek elkerülése érdekében érdemes némi homokot keverni a magvető közegbe és visszafogottan öntözni.

Szaporítható gyökérdugványokkal is. Ennek leginkább akkor van jelentősége, ha az állományban felbukkan olyan egyedi tulajdonságú példány, amit külön szeretnénk szaporítani. Ilyen lehet az enyhébb íz, nagyobb virágok, mérsékeltebb szőrözöttség stb. Ebben az esetben a kora tavasszal kiásott gyökereket 3-5 cm-es darabokra érdemes vágni. A vágásfelületeket faszénporba mártva elkerülhető a gyökerek berohadása, az óvatos öntözés ebben az esetben is erősen ajánlott. A palánták némi edzés után kiültethetők, az enyhébb tavaszi fagyokat gond nélkül átvészelik.

A kertben jól feltalálja magát, tűző napon és futó árnyékban is szépen fejlődik. Ahogy észrevettem, a mélyárnyékot nem szereti, de kénytelen-kelletlen elviseli. Az extrém időjárást is különösebb fennakadások nélkül tolerálja. Talajban egyáltalán nem válogat, bár a tápanyagot és a mulcsot meghálálja, ezek híján is szépen díszlik. Rendkívül szárazságtűrő, nálunk öntözés nélkül is jól fejlődik és terem. Kártevőt-kórokozót még nem láttam rajta. Bár a földibolhák nyár elején kissé belerágnak, nyár közepére annyira csípős lesz, hogy elmegy tőle a kedvük. A torma mellett ez az egyedüli keresztes virágú faj, amit hálózás nélkül tudok termeszteni. Robosztus, nagy méretűre képes megnőni, így a tövek között érdemes 30-40 cm tőtávolságot tartani.

Permakultúrás területekre és erdőkertekbe ideális választás, a beállt tövek különösebb gondozás nélkül is szépen fejlődnek.

Plusz pont mellette, hogy karógyökere igazi tápanyagbányász növénnyé teszi, ami képes a talaj mélyebb rétegeiből tápanyagokat mobilizálni. Emellett igazi rovarmágnes, nyár eleji virágzása során a házi méhek mellett a zengőlegyek is szép számban látogatják. Kevés rossz tulajdonságának egyike, hogy keresztesvirágú lévén nem képez mikorrhiza kapcsolatokat.

Bár inváziós jellegét még nem vettem észre, elszóródott magról készségesen kel, így némi odafigyelést és kontrollt igényel, különösen kisebb kertekben. Ennek legegyszerűbb módja, ha a virágok elnyílása után, a magok beérése előtt kivágjuk a virágszárat. A rossz helyre kelt fiatal magoncok könnyen kiszedhetők, ha ásóvillával kicsit meglazítjuk körülöttük a földet. Még nem tapasztaltam, hogy talajban maradt gyökérdarabról újrahajtana.

Az egész növény ehető és bár meg kell tanulni bánni vele a konyhában, ha ráérez az ember, kimondottan szerethető alapanyaggá válik. Betakarításának három fő időszaka van. Először a kora tavaszi levelekkel örvendeztet meg, ezek enyhén csípősek, kellemes rukkolás ízűek, valószínűleg innen ered az angol „Turkish rocket” megnevezés. A szezon előrehaladtával a levelek egyre csípősebbek lesznek, de vegyes salátákba ilyenkor is megállják a helyüket. Általában április végén kezdenek megjelenni az első virágszárak, amik a legfinomabb részei. A bimbók rapini brokkoli jelleggel használhatók, a levelek csípős, kesernyés íze csak minimálisan jelenik meg bennük. Igazán kiadósak a virágszárak. A külső rostos részt érdemes lehúzni róluk, a belső részek kellemes karalábés ízvilágúak, nyersen és párolva is kimondottan finomak. Nálunk legnagyobb mennyiségben szószos tésztákba, rizottókba és lepényre kerül. (Nem vagyok hajlandó pizzának nevezni, mert bármely jó ízlésű olasz bottal kergetne ezek után.) A virágszárakat érdemes a földhöz minél közelebb kivágni, így a növény újra hosszú szárakat növeszt, a sok elaprózódott bimbó helyett. Betakarítási időszaka így egy hónapig is elhúzható, heti szedésekkel.

Az szeptembertől az őszi esők megérkezése és egy alapos visszavágás után ismét a levelek betakarítása kerül napirendre. Rendes keresztesvirágúként a csípősségét a benne található mustárolaj adja, amely hőre bomlik, így ha túl csípősnek érzi az ember, sütéssel-főzéssel megszelídíthető.

Bár a mai kertészeti gyakorlatból kikopott a hajtatás, érdemes próbálkozni vele. Ilyenkor a növény leveleit visszavágjuk és a tövet letakarjuk egy vödörrel vagy nagy méretű cseréppel. A fénytől elzárt levelek íze lényegesen lágyabb lesz, ráadásul egészen különleges rózsaszínes árnyalatot vesznek fel. Gyökere több leírás szerint torma jelleggel fogyasztható, de ezt sajnos még nem volt alkalmunk kipróbálni. Tápanyagtartalma sem elhanyagolható: kalciumban, vasban és cinkben különösen gazdag.

Ha szeretnél egy egyszerű, de nagyszerű növényt a kertedbe, amire biztosan számíthatsz, a szümcső igazán jó választás.

Kíváncsi vagy aktuális képzéseinkre? Nézz körül a Magház oktatási oldalán.  

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!