Írta: Szalczinger Judit

Lehet-e az emberi tevékenység pusztítás helyett pozitív hatással az élővilág egészére, és ha igen, hogyan képzeljük el ezt a kölcsönösségen és hálán alapuló kapcsolatot? – erre a kérdésre próbál választ adni Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című műve.

A szerző az amerikai őslakos potavatami törzs tagjaként és gyakorló botanikusként, egyetemi oktatóként mind a modern természettudományok, mind a növényvilághoz kapcsolódó őslakos tudás és személyes élettapasztalat perspektívájából értékes meglátásokat fogalmaz meg, a nézőpontok egyesítésének metaforája az őslakos kultúrában szent növényként tisztelt illatos szentperjéből készült fonat.

Robin Wall Kimmerer sok tekintetben megtapasztalta az amerikai indián hagyományok eltörlésére irányuló igyekezet következményeit; bár felmenőinek életét meghatározta az erőszakos asszimilációt szolgáló, az indián nyelvhasználatot és szokások gyakorlását büntető bentlakásos iskolák szomorú öröksége, felnőttként sikerült újból kapcsolatba kerülnie saját törzsének nyelvével és kultúrájával, főként idős tanítók segítségével ismerve meg az emberen túli élőlényekhez kötődő őslakos bölcsességet. A könyvben kiemelt szerepet kapnak fiatalkori élményei a természettudományos képzéssel kapcsolatban, melynek során már érzékelte a személyes átélésből és a növények iránti őszinte lelkesedésből fakadó ismeretszerzés és a modern tudomány objektivitásra vonatkozó elvárásai közti feszültséget, mégsem rendelkezett a megfelelő nyelvvel ennek kifejezésére. Kiváló tanárainak köszönhetően – akik kimondatlanul ugyan, de maguk is a növények iránti szeretettől motiválva végezték hivatásukat – végül maga is diplomás botanikus, majd egyetemi oktató lett, aki az őslakos világnézetben találta meg az európai tudományfelfogásból hiányzó, azt kiegészítő iránymutatást a természettel való kapcsolatunk helyreállítására.

                     Kép forrása: https://naturportal.hu/gyogynovenyek/szentperje/

A potavatami és velük rokon amerikai őslakos hagyományok szerint az emberen kívüli élőlények nem puszta kizsákmányolható erőforrást jelentenek, hanem az embertől különböző, de vele egyenrangú személyiségek, akik gondoskodnak a közösség szükségleteiről, cserébe megilleti őket a tisztelet, a hála és a fennmaradásukkal való törődés. Személy voltukat még a potavatami nyelv is kifejezi: az angoltól eltérően a tárgyakra használt névmástól eltérő szavakkal utal például az élő növényekre. A föld által biztosított javakat az élőlények önként ajándékozzák nekünk, márpedig az ajándékozás az őslakos társadalmakban gyökeresen eltérő jelentőséggel rendelkezik az európai kultúrában megszokottól: a személytelen, egyszeri tranzakciókkal lebonyolított adásvétel helyett az ajándékozásra épülő gazdasági rendszerek az ajándékozó és a fogadó fél közötti személyes kapcsolatra, hálára, a viszonzás folyamatos köreire alapozzák működésüket. Az ajándékgazdaságban a leggazdagabbnak nem az számít, aki a legtöbbet halmozza fel, hanem aki a legtöbbet tudja adni a közösség tagjainak, hiszen így az ajándékozó nehéz helyzetbe kerülve mindig számíthat a többiek segítségére.

A fogyasztói társadalom tagjaként persze egyre nehezebb felismerni akár mindennapi élelmünkben, akár használati tárgyainkban az élővilág eredeti ajándékait; megbecsülésükhöz szükséges mind a természettel ápolt személyes kapcsolat és hála élménye, mind az ökológiai tudatosság. Robin Wall Kimmerer kiemeli, hogy az indián népek kultúrájában, vallási hagyományaiban is érzékelhető olyan történelmi tapasztalatok lenyomata, amikor az élőhelyek túlhasználata, az ajándékok kiapadhatatlannak tűnő bőségét félreismerő kizsákmányolás szenvedést és ínséget hozott a népekre, az őslakosok azonban megtanulták a leckét, amelyet a nyugati ember még csak most kezd felismerni. Míg a modern értelemben vett fenntarthatóság viszonylag új keletű fogalom, az indián törzsek évszázadokon át öröklődő, részletes útmutatások alapján gyakorolják az élővilággal történő felelős gazdálkodást. A könyvben ismertetett, az őslakos szemléletmód rövid összefoglalásának tekinthető Méltányos Betakarítás iránymutatásai a következők: Ismerd azoknak a szokásait, akik gondoskodnak rólad, hogy te is gondoskodhass róluk. Mutatkozz be. Légy felelősségteljes, mint ember, aki életet kérni érkezik. Kérj engedélyt, mielőtt elveszel. Engedelmeskedj a válasznak. Sose vedd el a legelsőt. Sose vedd el a legutolsót. Csak azt vedd el, amire valóban szükséged van. Csak azt vedd el, amit adnak. Sose vedd el a felénél többet. Hagyj másoknak is. Olyan módon végezd a betakarítást, hogy csak a legkevésbé okozz kárt. Használd tiszteletteljesen. Sose pazarold el, amit elvettél. Ossz meg mindent. Mondj köszönetet azért, amit kaptál. Ajándékkal viszonozd azt, amit elvettél. Tartsd fenn azokat, akik téged fenntartanak, és a föld örökké élni fog.

                          Kép forrása: https://www.robinwallkimmerer.com/about

A könyv különálló, de témájukban szorosan kapcsolódó esszék szövedéke, melyekben Robin Wall Kimmerer az élővilág többi tagjától elszakadt, nekik sokszor tudtán kívül is ártó 21. századi ember útkeresésének rengeteg kérdésével foglalkozik: hogyan kezdjünk neki a birtokláson, felhalmozáson és a természet leigázásának téveszméjén alapuló fogyasztói kultúrában a természet iránti felelős és tiszteletteljes kapcsolat kialakításának? Hogyan valósíthatók meg a Méltányos Betakarítás alapelvei a bevásárlóközpontok által uralt nagyvárosi rengetegben, ahol már csak keveseknek adatik meg az erdei medvehagymagyűjtés és a vad szamócák ízének élménye? Hogyan tudja a szerző saját oktatói munkáján keresztül rávezetni a természeti világ iránt őszintén érdeklődő, de azzal valódi kapcsolódást már csak elvétve tapasztaló fiatal hallgatóságot arra, mennyi mindent kapunk a növényektől, a vizes élőhelyektől? Hogy nézhet ki egy mocsárban tett „bevásárlótúra”, és hogyan tudnánk sajátos, emberi mivoltunkból fakadó módon viszonozni az élővilág ajándékait? Az utóbbi kérdésre adott válasz egyik hangsúlyos eleme Robin Wall Kimmerernél a történetmondás: az indián felfogás szerint minden élőlény a saját különleges képességeit hivatott a többiek javára használni, a nyelvi kifejezés pedig egy olyan ajándék, amely az ember sajátja, így a természet iránt mutatott hála testet ölthet a megóvására ösztönző kommunikációban.

A könyvben felsorakoztatott történetek így a szerző hálaajándékának is tekinthetők az élővilág felé, a sokszínű válogatásban pedig meghatározóak a természettel való együttélés pozitív példái, emberi példaképei is, mint amilyenek az illatos szentperje terjedését elősegítő őslakos növénygyűjtési gyakorlatok, a sérült élőhelyek helyreállításán dolgozó kutatók, a feketekőris élőhelyeinek fenntartásában járatos indián kosárfonó mesterek, vagy akár a vadállomány egészségéről gondoskodó prémvadászok.

                                             Kép forrása: https://bookline.hu

Bár a szöveg magyar fordítása helyenként nehezen adja vissza az eredeti angol szöveg gördülékeny stílusát, frappáns, humoros és játékos fordulatait, a Szentperjefonat mindkét nyelven élvezetes és páratlanul értékes meglátásokat tartalmazó olvasmány, jó szívvel ajánlom mindenkinek.