Írta: Lipka Borbála

Idén kivételesen nem ősszel, hanem május végén került sor a Let’s Liberate Diversity! hálózat éves találkozójára. A helyszín ezúttal Olaszország volt, a hálózat egyik alapító szervezetének, a Rete Semi Ruralinak a főhadiszállása Firenze egyik külvárosában.

A szokatlan – és kertészek, gazdák számára meglehetősen kényelmetlen – időpont választás oka az volt, hogy a találkozót ezúttal a Rete Semi Rurali ötödik alkalommal megrendezett, háromnapos „72 óra biodiverzitás” (72 Ore di Biodiversità) eseményének keretein belül szervezték meg. Ebben a három napban Scandicciben számos programon keresztül volt lehetőség bekapcsolódni: voltak például kóstolók, előadások, kertlátogatások, fotókiállítás, kenyérkészítő és gombatermesztő workshopok, de még szabadtéri jógaórák is. Ezek mind olasz nyelven zajlottak, ráadásul a találkozón belül nekünk is elég sűrű volt a napirendünk, így sajnos csak a helyszínt adó Castello dell’Acciaiolo parkjában megrendezett vásáron tudtunk körbenézni. Itt is volt mindenféle izgalmas portéka: a palántáktól és friss zöldségtől kezdve a kézműves szappanokon át a házi fagyiig mindenféle (utóbbiból én a karobosat és a fügeleveleset kóstoltam, mindkettő isteni volt).

Én május 22-én, péntek délután érkeztem Scandiccibe, egy nem túl pihentető éjszakai buszutat követően. Az első program – ami egyébként hivatalosan nem volt része az eseménynek – az aznap esti vacsora volt, amit az Orti della Biodiversità nevű városi kertben fogyasztottunk el, az odalátogató helyi olasz érdeklődőkkel egyetemben. Ez a jó hangulatú vacsora remek hangolódás volt az elkövetkező napokra, és jókat beszélgettem régebbi ismerősökkel, valamint olyanokkal is, akik először vettek részt a találkozón.

A szombati napot a Rete Semi Rurali irodájában töltöttük. Délelőtt a Let’s Liberate Diversity! hálózat éves közgyűlését bonyolítottuk, ahol a 2025-ös pénzügyi és narratív beszámoló elfogadása mellett két új tag is csatlakozott hozzánk, a dán Landsorten, illetve a horvát ZMAG. Mindkét szervezet képviselője röviden bemutatta🌸 a tevékenységüket: a Landsorten főként diverz (tájfajta és új nemesítésű) gabonák magjait termeszti gazdák számára, a ZMAG pedig mindenféle zöld témával foglalkozik, többek közt saját magbankot tart fenn, és a horvát hatóságokkal együttműködve dolgozik a támogató jogszabályi környezet létrehozásáért. Emellett megszavaztuk az egyesület vezetőségének tagjait a következő működési ciklusra, és jó sok időt töltöttünk az új tagsági rendszer megvitatásával. Az ebédre már az ECO-PB (European Consortium for Organic Plant Breeding) tagjai is csatlakoztak hozzánk, majd a délutánt is velük töltöttük egy egész délutános workshop keretein belül.

A vasárnapi nap a workshopoké volt. Ezúttal sokkal kevesebb választási lehetőség volt, mint tavaly Luxemburgban, ahol több mint húsz előadásból lehetett válogatni – idén három teremben, kilenc előadás közül választhattunk (és még így is fájt, hogy nem tudok többfelé szakadni). Én a balkáni magfogó szervezetek bemutatkozó előadásaival kezdtem a napot, ahol észak-macedón, albán, bosnyák, török és horvát szervezetek képviselőinek előadását hallgattam meg. A második körben az (azóta már lezárult) új EU-s vetőmag-szabályozással kapcsolatos legfrissebb hírekről tájékozódtunk az Arche Noah és az IFOAM képviselőinek előadásában. Az ebéd utáni harmadik, és egyben utolsó szekció alatt pedig az Organic Seed Alliance, a Gaia Foundation vetőmag-önellátási programja, valamint a Federatie van Agro-ecologische Boeren által szervezett beszélgetésre ültem be, ahol a kiírás szerint arról lett volna szó, hogyan tudnánk a „magok, mint a múlt őrzői” narratívát olyan irányba terelni, hogy inkább a magfogás jövőben betöltött szerepét hangsúlyozzuk, de végül más irányba kanyarodott a beszélgetés. Ezt kicsit sajnálom, de mivel a témában egyébként is izgalmas beszélgetésekre volt alkalmam az ott töltött három nap alatt, azért nem nagyon bánom.

Délután a COUSIN kutatási projektnek köszönhetően lehetőségünk nyílt alulhasznosított növényekből készült termékek kóstolására is, így életemben először ittam árpateát (ez nem lett a kedvencem), valamint kóstoltam árpamuffint és salátapestót (ezek viszont nagyon is ízlettek).

Az utolsó nap egy tanulmányi utazással telt. Az úti cél az Azienda Agricola Floriddia volt, jó egy órányi buszútra Scandiccitől. Sajnos csak jelentős késéssel tudtunk elindulni, és a hétfő reggeli dugó az autópályán sem segített a helyzeten (mint kiderült, Olaszországban nem munkaszüneti nap a pünkösd hétfő), így több mint egy órás csúszással érkeztünk meg a farmra. A programnak ez a része a COUSIN projekttel közösen került megszervezésre, így amellett, hogy a projekt résztvevői közül is többen csatlakoztak hozzánk, az egyik programpont a projektben tesztelt tájfajta gabonafélék részvételi értékelése volt. Bevallom, ez nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, részben azért, mert semmit nem tudok a gabonákról, és fogalmam sem volt, hogy egyáltalán mit kell nézni a növényeken, részben pedig a déli tűző napon keringtünk a szántóföldön a kísérleti parcellák közt, és a végére már azt hittem, hogy egyszerűen el fogok párologni.

De szerencsére a részvételi értékelés után az ebéd következett, ami némileg visszahozta a lelkesedésemet, főleg a helyi termesztésű gabonákból sütött focacciának és kenyérnek köszönhetően. Ebéd után Rosário, a gazdaság tulajdonosa elmesélte nekünk a farm történetét, valamint egy rövid körtúrán megmutatta a termények tárolására szolgáló épületet és a malmot. Ezután lehetőség volt a gazdaság saját boltjában liszteket és tésztákat vásárolni – erről én nehéz szívvel, de lemondtam, mert nem igazán tudtam volna hazaszállítani a termékeket, ráadásul itthon sem lett volna hova tenni őket. De legalább van miért visszamennem! A gazdaságlátogatás után ismét buszra szálltunk, és visszautaztunk – még nem teljesen haza, ugyanis a programot egy igazi toszkán vacsora zárta az Artusino étteremben.

A program végére jól elfáradtam, de nagyon jól éreztem magam. Sok hasznos és érdekes beszélgetésben volt részem, és a meghallgatott előadások sem múltak el nyom nélkül. Rengeteg inspirációval gazdagabban tértem haza – van olyan téma, amiről itt, a blogon is olvashattok hamarosan!