Jónéhányszor jártam már az Élő-Helyen, Jászboldogházán, Hegyesi József tanyáján. A legutóbbi képzési alkalom meggyőzött, hogy fogok még menni.

A gazdaság egy valódi jászsági agrársivatagban zöldell, légifotón is kiugró a látvány. Kicsi parasztház, kutyák, macskák, gyöngytyúkok szaladnak az érkező elé a gazdával együtt. Az augusztusi kánikulában igencsak jólesik mindenfelé fák árnyékában, térdig érő zöldben járkálni.

Teltház a képzésen -  a csapat gyakorló kertművelőkből jött össze, de Jozsó mindenkinek adott hazavihető, gyakorlatban használható tudást. Számomra a tudatos tervezés, a lépésről lépésre "építkezés" működtetése volt a legfontosabb. 

Az egész terület cserjékkel, fákkal van körbetelepítve, a veteményes parcellák gyümölcsösökkel váltakozva biztosítják a magfogáshoz a fajták izolációját. A méhek elsősorban beporzó szakmunkások, a méz csak gyógyszer mennyiségben kerül ki tőlük. Őshonos baromfi, juhok, és egy szamár alkotják az "állatkertet".

Szó került az év legfájóbb kérdéséről, a vízről, az öntözés technikai megoldásairól, ebéd előtt jól telekóstoltuk magunkat gyümölccsel, ismerkedtünk ígéretesen aszálytűrő kerti zöldségfélékkel. A házban előkerültek a feldolgozáshoz, tartósításhoz használt eszközök, tönkölyt szeleltünk egy muzeális kalmárrostán, majd az állatos fejezet következett.

Legelőhasználat, fajtaválasztás, takarmányozás - információtól zsongó agyunkat egy spontán kutya-szamár rodeó frissítette föl.

Mesélhetnék reggelig, de inkább menj el a következő alkalomra Jozsóhoz. Nála belekóstolhatsz, hogy milyen az, amikor a hagyományos paraszti mindenhezértés tudományos alapokkal és szigorúan életközpontú értékrenddel ötvöződik.

Köszönöm, hogy ott lehettem, megyek még!