2020. jún 23.

Történetek tájfajtákról: A szarvasbogyó paradicsom története

írta: Magház Hálózat
Történetek tájfajtákról: A szarvasbogyó paradicsom története

Írta: Kovács Gergő

A cím kissé sántít, hiszen nem ismerem a Szarvasbogyó paradicsom történetét, csupán arról a nyolc évről tudok, amit a mi kezünk között töltött. És bár Fehér Judit kedvesen felajánlotta, hogy Tápiószelénél utánaérdeklődik a fajta előéletének, ezt tudatosan elhárítottam. Egy örökbefogadó szülő sem mindig szeretné tudni, honnan származik adoptált gyermeke.

szarvasbogyo2.pngFotó: Fehér Mária

A kiindulópont 2011 környéke, amikor megismerkedtem egy kertészetben, gyógynövényekben, természetgyógyászatban, zöld dolgokban igen járatos személlyel, Becse Ildikóval. (Ő azóta az általa megtervezett vértesacsai Föngyöskert gyógynövényes kertet vezeti.) A Szarvasbogyó 15-20 magját egy darab papírra szárítva tőle kaptam 2012 elején (néhány más tájfajta társaságában). 2012-ben foglalkoztunk először paprikával és paradicsommal; a palánták nevelését egy kedves idős házaspár vállalta fűthető üvegházukban. A precizitás már akkor sem volt a legalapvetőbb tulajdonságom, így a magvetéskor Ildikó papírjáról nemes egyszerűséggel megfeledkeztem, így az csak májusban került elő valami zacskóból. A szántónk szélén kijelölt konyhakert egyik zugában egy sorba szépen elvetettem őket abban a biztos tudatban, hogy nem lesz a dologból semmi.

Nyár közepére a magok szépen kikeltek, növekedtek, valamikor augusztusban már bogyók is voltak. A paradicsom eredetileg nem volt a kedvenc zöldségem, a koktélparadicsomról pláne nem volt tapasztalatom, de az első Szarvasbogyót megkóstolva nagyon kellemesen meglepődtem. Elfogult véleményem szerint a világ legfinomabb paradicsoma. A sav és a cukor egy nagyon kellemes ízzel együtt tökéletes harmóniában van benne, ha befőző méretű lenne, szerintem letarolná a világpiacot.

2013-ban a kert egy sajnálatos szerszámlopás miatti elkeseredésünkben átköltözött az akkor új kertünkbe és azóta is ott van, így a minden évben visszavetett Szarvasbogyó lassan (hozzánk hasonlóan) pátkai lakossá válik.

szarvasbogyo1.pngFotó: Héjja Mariann

A sikeres megőrzéséhez néhány szerencsés véletlen is közrejátszott. Az évek során három koktélparadicsomunk volt, melyek nem téveszthetők össze egymással. A Szarvasbogyó így nem jutott a nagy, egymáshoz igen hasonló befőző fajták sorsára, amelyeket már régen fantázianéven kell neveznünk, hiszen menthetetlenül összekeveredtek. A fajta levele szokatlanul kevéssé szeldelt, tehát már a melegágyban elkülönül a többiektől. Ráadásul annyira szeretjük, hogy minden évben bőven a saját szükséglet feletti mennyiségű magot fogunk belőle, hogy biztosan legyen hosszú időre.

Bő fél évtizede szeretnék tájfajták fenntartója lenni, de a fentebb említett jellembeli fogyatékosságom sok próbálkozást tett tönkre. A Szarvasbogyó azonban a kertünk büszkesége, mely minden évben a nyári családi reggelik fontos eleme. Egy nálam precízebb személy akár több tucat hasonló „saját” zöldséggel is rendelkezhet, ha egy-egy kedvelt fajta magját megfogja saját célra. 

 

Szólj hozzá

érdekesség tájfajta noparakert