Ebben a blogbejegyzésben Dalmer Kati osztja meg tapasztalatait a Tassi tájfajta liláshüvelyű méteresbab termesztéséről és konyhai felhasználásáról.

Dalmer Kati vagyok, kert- és növényfüggő, élelmiszer-önellátásra törekszem a 4 gyerekes családommal.  Bő 15 éve vetünk minden évben különböző babokat, főként fejteni valót, ami később szárazbabnak is alkalmas, meg zöldbabokat is, köztük sárga- és zöldhüvelyűeket. 

A phaseolus-ok közé tartozó babokkal (a klasszikus veteménybabok nagyja a phaseolus vulgaris fajba tartozik) egyre kevesebb sikerünk van itt lent, Dél-Baranyában. A forró nyarak, a légköri szárazság nagyon nem kedvez a virágok kötésének és hiába zöldell, nő nagyra, sok a virága, van bőven beporzó, a termés rendre elmarad. Vagy csak a kellemesebb, hűvösebb idő érkeztével, őszre vannak megtermékenyült, növekvő hüvelyek, ami viszont már nem érik be teljesen, szárazra, így maximum zöldbabként vagy fejteni valóként tudjuk felhasználni, ha kedvez az idő és nincsenek korai fagyok. Viszont így a szárazbabok elrakása és egyben a magfogás lehetősége már elmarad.

                       Egy marék bab :)

Ezt a problémát kikerülve már több éve vetünk más fajba tartozó babokat, amik jobban viselik a forróságot és a száraz levegőt. A vignák közé tartozó homoki és ölesbabok több fajtáját próbáltuk már, de eddig nem találtunk igazán jó fajtákra, amit szívesen tartanánk fent. (A szárazságot, kevés csapadékot jól tűrő csicseriborsót is emiatt kezdtük el vetni, amivel a családunk szárazbabfogyasztásának egy részét tudjuk pótolni, de azért jó lenne még változatosabban termeszteni és enni.) Az idei évben viszont jóval több fajtát is ki tudtunk próbálni. Hála a Magháznak és az innen fakadó új kapcsolatoknak.

Idén a Dalmer-birtok is csatlakozott az ÖMKI on-farm kutatói közé ( DIVINFOOD-MNVH projekt, öko kertészetek onfarm kutatása pillangós zöldségnövényeken ). Vetettünk így tehát sokféle pillangós növényt; homoki babot, ölesbabot, holdbabot, csicseriborsót, lóbabot és szegletes ledneket is.

Sajnos nem minddel volt nagy sikerünk, mert míg a lóbabot jelentősebb fagykár érte, az egyik fajta alig-alig kelt, a ledneket és egyes babokat az őzek dézsmáltak meg pont virágzáskor, hiszen akkor a legfinomabb nekik… Az első igazán jó tapasztalatot a tassi tájfajta méteresbab (vigna unguiculata) hozta. Már keléskor ígéretesnek tűnt, mert gyorsan és nagy arányban kelt, majd szépen elkezdett futni felfelé a „széles létra”-szerű, mozgatható állványunkra, amit a férjem készített a futóbabok és a luffatökök számára és jól el tudjuk pakolni, majd a következő években is újrafelállítani más helyen, hogy a vetésforgó is megvalósulhasson.

                                    Amikor futni kezdett felfele

Mikor már jócskán fejmagasság felett jártak, mikor megjelentek az első virágok és utánuk nagyon hirtelen kezdtek el növekedni a hosszú, nekem lilásnak tűnő, de hivatalosan bordó hüvelyek! A gyerekeinket is lenyűgözték a színei és a hossza.

                                          Magfogásra kijelölve egy szép szál

                                         Mikor virágozni kezdett

                                          2,5 méterre futva

Annyira tetszett nekik, hogy szívesen kaptak a feladaton, hogy keressék meg a leghosszabbakat és mérjék meg őket. A méteres név csak félig illethetné, mert a legnagyobbak 48-50 cm közöttiek voltak. Kevés volt, ami ennél rövidebbre nőtt csak. Pedig az idei év júliusában összesen nem esett 25 mm eső nálunk és forró, száraz levegő volt folyamatosan.

                  Félméteres bab

Nosza, gyorsan teszteltük is, hogy főzve, párolva hogyan viselkedik! Milyen az íze? Változik-e, fakul-e a színe a hőkezeléssel?

Klasszikus zöldbablevest készítettem belőle elsőre. Vöröshagyma, fokhagyma, burgonya, sárgarépa, a zöldbab és házi eperlevél összetevőkből. Meglepően alig-alig fakult a színe! Az állaga puha, de azért harapható, egyáltalán nem szálas és kissé édeskés, finom ízű.

                       Még nyersen feldarabolva

                       Levesben is ilyenszépen megmaradt a színe

Második szedésre serpenyőben párolva próbáltam ki. Szintén felszeletelve, de legközelebb kipróbálom nagyobb darabokban is, az biztos. Kisebb vöröshagymák, lila sonkahagymák, sok fokhagymagerezd, vastagra szelt sárgarépakarikák, krumpli- és céklakockák között párolódtak meg a felvágott babok, csakis kevés zsiradékkal és sóval hintve. Igazi ízorgia! Magában is szívesen ettem, mert de a férjemnek azért sütöttem mellé egy szalonnaszeletet is. Jól mutatott, mert itt is megőrizte a szép bordó színét, csak nem érvényesült kontrasztosan az eredetileg világosabb összetevők mellett, mert a cékla azokat befogta rózsaszínesre. 10-12 perc párolás után is roppanós maradt a bab!

                         Serpenyőben párolva

Ezt a receptet is megtartom!

Van még jópár ötletem, hogy milyen fogás legyen még belőle; magában párolva sülthúshoz, rakott zöldbab, főzelék fasírttal, lepényre, tésztába sütve, zöldséges vagy húsos ragukba… stb. A lehetőség tárháza sokféle!

Tapasztalatom szerint könnyen termeszthető száraz, forró évben is és sokat hamar lehet szedni róla, jóízű és mutatós is a különleges színével! Mindenképpen meg szeretném tartani ezt a fajtát a következő évekre, így még ebben, az első terméshullámban hagytunk fent méretes hüvelyeket, hogy mindenképpen legyen belőle vetőmagnak is elrakva. Megjelöltem őket, nehogy a gyerekek örömükben leszedjék mindet!

Írta és fotózta: Dalmer Kati

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!