A Szezon Kertben idén hetedik éve kísérletezünk hüvelyes növényekkel. Az elmúlt szezonokban főleg a szárazságtűrő, aszályosabb években is termeszthető szárazhüvelyesek voltak a terítéken: a szomszédos Kecskés tanyán pár ezer négyzetméteren termesztünk csicseriborsót és homoki babot. Mivel azonban elsősorban zöldségkertészet vagyunk, a frisshüvelyes, zöldségként fogyasztható borsók és babok is aktív szereplői a vetésforgónak. Idén a DIVINFOOD projekt keretében tettünk szert pár érdekes fajtára a cukorborsók népes családjából.

írta: Réthy Kati

Friss, mézédes cukorborsó”- olvasható zöldborsó szezonban a piaci árusok tábláján. A magyar köznyelvben a  fejteni való zöldborsó édes változataként ismerjük a cukorborsót, azonban most nem erről a zöldségről lesz szó. A cukorborsó a mi szótárunkban már évek óta a zsenge, hüvelyestül fogyasztható borsót jelenti (Pisum sativum var. axiphium, más források szerint var. macrocarpum).

A teljes hüvely fogyaszthatóságának titka, hogy a cukorborsó héjából hiányzik a hagyományos zöldborsóra jellemző belső pergamenhártya. Ennek köszönhetően nem rágós, és jobb esetben egyáltalán nincsenek benne szálas részek. A cukorborsó akkor a legfinomabb, amikor a szemek még nem fejlődtek ki teljesen és a hüvely finom zsenge.

A zöldborsót körülbelül 6000 évvel ezelőtt a Közel-Keleten háziasították, eredetileg szárazhüvelyesként, kásanövényként fogyasztották. A zöldborsó friss, zsenge termését az európai nemesség a 17. században kezdte fogyasztani. A cukorborsó a francia nyelvben “mangetout” (szabadfordításban: “egyben megehető”), az angol nyelv azonban két külön típust is megkülönböztet. A “snow pea”  lapos hüvelyű, Délkelet-Ázsiában nemesítették, ezért néhány forrás kínai borsóként hivatkozik rá. Ezzel szemben a “sugar snap pea”  egy vastagabb héjú változatot takar, amelyet a zöldborsó és a “snow pea” keresztezésével hoztak létre. 

A DIVINFOOD kísérletében 3 fajta cukorborsót kaptunk tesztelésre, valamint egyet hozzácsaptunk bónusznak, amit Szilágyi Robi barátunk küldött.

Az előző években a Sweet Horizon fajta már bevált:  jó termőképességű növények, nagyméretű, sokáig zsenge, lapos hüvelyekkel. A termesztését nehezíti, hogy még a hagyományos futó zöldborsókhoz képest is hatalmasra nő, ideális esetben 2 méteres támasztékot, vagy legalább uborkahálót igényel. Ennek a fajtának a vetőmagjai a magyar vetőmagcégek kínálatában is megtalálhatók. 

Az ÖMKI munkatársaitól olyan fajtákat kértünk kipróbálásra, amelyek a kedvenc “Rajnai törpe” fajtánkhoz hasonlóan alacsony növésűek és nem igényelnek támasztékot.

A Norli az osztrák Reinsaat vetőmagcégtől érkezett, alacsony növésű, a leírás alapján korai, fuzáriumos hervadásra rezisztens fajta. Apró lapos hüvelytermései nagyon cukik, dekoratívak, de a termésmennyisége meg sem közelíti a magasabb növésű társait. 

A Bernhardsberger a svájci Sativa vetőmagcégtől érkezett, szintén alacsony növésű fajta.  Hüvelyei vastagok, húsosak, cukorborsóként zsenge állapotban fogyaszthatók, bár tapasztalatunk szerint inkább tövenként eltérő, hogy melyik hoz pergamenmentes hüvelyeket. Emiatt a tulajdonsága miatt érdemes lenne szelekcióval javítani, így létrehozhatnánk egy kettős hasznosítású cukor- és velőborsót. A csapadékos tavasz során ez a fajta volt a legkevésbbé ellenálló a bakteriális és gombás fertőzéseknek, az állomány hamar elhalt.

A Spring Blush fajtát Szilágyi Robitól kaptuk, ez egy viszonylag friss nemesítésű, amerikai “snap pea” változat. Hüvelyei zöld alapon lilás, rószaszínes színezetűek, nagyon dekoratívak és egyáltalán nem szálasak, még szemes állapotban is hámozás nélkül fogyaszthatók, A tesztelt fajták közül ez a legmagasabbra növő fajta, komoly támrendszert igényel termesztése. Európában a francia Kokopelli cég kínálatában található meg.

A cukorborsó fogyasztása

A cukorborsót a Szezon Kertben leginkább nyersen fogyasztjuk rágcsaként, talán így a legfinomabb. Amennyiben főznénk vele, érdemes minél kevesebb, hirtelen hőhatásnak kitenni, hogy megőrizze roppanósságát.  Az ázsiai konyhák kedvelt alapanyaga, levesekben, tésztaételekben, salátákban egyaránt fogyasztják. Nagy hagyománya van még Franciaországban, itt leginkább zöldséges köretek kedvelt alapanyaga. Idén tavasszal fermentáltuk is, és ez az elkészítés sem okozott csalódást. Blansírozás után jól fagyasztható, ehhez lobogó forró vízbe dobjuk 1 percre a cukorborsót, jeges vízben lehűtjük, majd fagyasztás előtt teljesen megszárítjuk. Ha egy kicsit öregebb a cukorborsónk, a hüvely két oldalán érdemes a “varratok” mellett leszálazni!

Ha többet szeretnél tudni a hagyományos és szokatlan hüvelyes növények helyzetéről és termesztéséről, ajánljuk figyelmedbe a “Csicseri, borsó, bab, lencse” című kiadványt, amely ingyenesen letölthető az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet honlapjáról.

Írta és fotózta: Réthy Katalin

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!