Írta: Lipka Borbála

A mezőgazdasági sokféleség vagy agrobiodiverzitás részét képezi a Földön minden élőlényt felölelő biológiai sokféleségnek (biodiverzitásnak): a mezőgazdasági termelésben közvetlenül használt növények, állatok és a mezőgazdasági területeken és közvetlen közelükben található élőlényeket foglalja magába.

Bár a mezőgazdasági sokféleség egyértelműen a biológiai sokféleség részét képzi, van néhány olyan jellemzője, ami alapján egyértelműen elkülöníthető kategóriát alkot ezen belül:

- a mezőgazdaságban hasznosított növények és állatok fennmaradása csak folyamatos emberi beavatkozás mellett lehetséges,

- a mezőgazdasági rendszerek fennmaradása szintén csak valamilyen szintű emberi beavatkozás mellett lehetséges,

- a hagyományos ökológiai tudás, a mezőgazdasági sokféleség szerves részének tekinthető, hiszen enélkül a tudás nélkül nem valósulhatna meg a mezőgazdasági sokféleség megőrzése, fenntartása.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az agrobiodiverzitás hidat képez a természet és az emberi kultúra között: mindkettő elengedhetetlen a fennmaradásához. Szerencsére egyre több szó esik arról, hogy a természetes rendszerek elemei – pl. a talajélet, a megporzók, valamint a kártevők természetes ellenségeinek jelenléte – nélkül a termelés sem működőképes hosszú távon, de arról hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy a mezőgazdaság több puszta élelmiszer-termelő rendszernél: rengeteg hagyomány, szokás és kulturális elem kapcsolódik hozzá – még ma is, amikor az emberiség egyre kisebb százaléka foglalkozik a gyakorlatban földműveléssel.

Mezőgazdasági sokféleség a mindennapokban

Változatosság a konyhában

Legegyértelműbb mindennapi megjelenése maga az étel, ami a tányérunkra kerül. Ez alól senki sem kivétel: akár városban, akár vidéken lakik az ember; akár saját kertből szüretel, akár a szupermarketből vásárol, mindenképpen ennie kell valamit. Minél változatosabban táplálkozunk, annál változatosabb formáival találkozhatunk a mezőgazdasági sokféleségnek – akár alapanyagokról, akár feldolgozott termékekről van szó.

Az egyes zöldségfajtáknak megvan a legideálisabb felhasználási módja, nem jó mindenre. Például ezért osztályozzuk külön csoportokba a burgonyákat (aszerint, hogy főzni vagy sütni jobb őket), de remek példa a paprikák népes családja is, melyben az egyes fajták kinézetükben is jelentősen eltérnek egymástól – gondoljunk csak a tölteni való paprikára, a friss fogyasztásra ideális snack paprikákra, a messze földön híres magyar fűszerpaprikára vagy éppen a csilikre.

Változatosság a kertben

Akinek kertje van – akármilyen méretű is legyen az: az ablakpárkánytól a több hektáros gazdaságokig – még közvetlenebb kapcsolatba kerül az agrobiodiverzitással. Az, hogy milyen fajtákat ültetünk a kertbe, honnan szerezzük be a vetőmagot, milyen módszerekkel gazdálkodunk (pl. mekkora energiát fektetünk a talajéltetésbe, igyekszünk-e rovarbaráttá alakítani a kertet), mind egy-egy kapcsolódási pontot jelentenek a mezőgazdasági sokféleség felé.

Tájkép

Ez a szempont elsősorban a vidéken élőket és vidékre utazókat érinti. Az agrobiodiverzitás ugyanis nem áll meg a konyhakert vagy egy kis gazdaság szintjén: a szántóföldi gazdálkodásban is fontos szempont. A természetbarátságra és stabilitásra törekvő gazdálkodási rendszerek változatosabb művelési formákat, több természetes élőhelyet biztosítanak az élőlényeknek, jobb vízgazdálkodással rendelkeznek, ellenállóbbak a klímaváltozással járó kiszámíthatatlan időjárási körülményekkel szemben – és változatosabb tájszerkezetet mutatnak, mint a láthatárig egybeszántott, egyféle terménnyel bevetett, intenzíven művelt földek.

Kulturális hagyományok

Az étkezés mindennapjaink fontos része, rengeteg szokás, hagyomány kötődik a különböző ételekhez, étkezésekhez. Gondoljunk például a karácsonyi bejglire, a szilveszteri pezsgőzésre, vagy a hagyományos magyar ételekre, mint például a halászlé, a gulyásleves, a mákos guba és a lecsó! A világ különböző tájain különböző ételek és hozzájuk kapcsolódó hagyományok jellemzőek. Ezekbe sokszor nem is gondolunk bele, csak ha éppen felmerül, hogy esetleg le kell mondanunk róluk valami miatt (mint például a 2004-es Európai Unióhoz történő csatlakozás környékén merült fel „problémaként” a mákfogyasztás és a máktermesztés – szerencsére erre kielégítő megoldás született, és sem nekünk, sem a többi közép- és kelet-európai államnak nem kellett lemondania a mákos bejgliről).

A nagyobb, „láthatóbb” hagyományok, szokások mellett egy-egy fajtának egy családon belül is lehet valamiért kiemelt szerepe, kötődhetnek hozzá családi történetek, szokások. Örökíthetjük őket generációról generációra – egy darabka múltat a jövő számára.

A mezőgazdasági sokféleség megünneplése

Mi, a Magháznál ezt a változatosságot nap mint nap éltetjük, csodáljuk. Ebben az évben pedig lehetőségünk nyílt rá, hogy tágabb körben is megünnepeljük a mezőgazdasági sokféleséget: a PLANET4B nevű Horizon Europe kutatási projekten belül, az ESSRG-vel való együttműködésben több eseményt is szervezünk április és november között, ami valahogy kapcsolódik a témához. Az első ezek közül egy fotópályázat, melyre öt kategóriában várjuk a fényképeket, augusztus 8-ig. Kategóriánként az első három helyezettet díjazzuk különböző oktatási lehetőségekkel, könyv-, valamint magnyereményekkel, a nyertes fotókból pedig ősszel kiállítást is szeretnénk szervezni.

A fényképeket az alábbi kategóriákban várjuk:

1. Sokféleség akcióban

2. DiverCity - mezőgazdasági sokféleség a városban

3. Iskolakerti közösségek

4. Történetek a kertből

5. Sokszínűség vagy egyhangúság?

A részleteket itt találjátok: https://www.maghaz.hu/tamogatas-kapcsolodas/fotopalyazat 

Pályázzatok ti is, ünnepeljétek velünk a sokféleséget!

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!