Írta: Papp Orsolya

A Magház Egyesület meghívást kapott egy észak-olaszországi magbörzére. A Coltivare Condividendo Egyesület minden év novemberében szervezi meg ezt a kétnapos eseményt egy Seren del Grappa nevű faluban, a Dolomitok Nemzeti Park szélén, amelyen agrobiodiverzitással foglalkozó szervezetek és termelők vesznek részt több olaszországi régióból.

Az első napon a résztvevő szervezetek közül mutatkoztak be néhányan aktuális kutatásaikkal, fontos kérdésekkel, problémákkal. Idén a magyar és horvát meghívottak mellett például a GermogliAmo Egyesület kapott szót, amely régi helyi fajták kutatásával foglalkozik, többek között szántóföldi termesztésben ősi gabonákkal, hajdinával, kukoricával, melyeket saját malmukban dolgoznak fel. Érdekes a tökfélékkel végzett „evolúciós” kísérletük: számos sütőtök (Cucurbita maxima) fajtát termesztenek egyszerre, hagyják összeporzódni, és az utódgenerációból az életképes és ízletes termésű tövek magvait viszik tovább. Foglalkoznak pillangósokkal is, kifejezetten a lencsével és csicseriborsóval, illetve a lóbab esetében is végzik az előbb leírt evolúciós szelekciót. Gazdálkodásuk egyfajta közösségi gazdálkodás: a résztvevők segítenek a gazdálkodás minden fázisában, és a termésmennyiséget elosztják egymás között.

A második napon kistermelői vásár és magbörze zajlott egész nap. A kistermelői vásáron a régióban aktív (köztük sok bio) termelők hozták el portékáikat, például ízletes sajtokat, havasi mézeket, kukoricatermékeket, szárított gyógynövényeket, puffasztott ősgabonatermékeket és kekszeket, gesztenyét, szarvasgombát, kivit, gyűjtött és termesztett gombákat. A legkülönlegesebb pultnál egy hegyi olasz legény fenyők illóolajait árulta (lucfenyő, közönséges jegenyefenyő, vörösfenyő, havasi cirbolyafenyő, erdeifenyő, havasi törpefenyő), melyeket családi vállalkozásban párolnak a Trentino-i erdőkben.

A magbörzén nemcsak gazdálkodók, hanem több, fajtafenntartással foglalkozó szervezet és gazdaság is bemutatkozott. Említésre méltó a Cariverona Alapítvány támogatásával zajló „Seren – La Valle Della Biodiversita” projekt, melynek célja a Seren-völgy biodiverzitásának védelme és helyreállítása. A 2024-es Habitat projektjükben részt vevő, a helyi és öntermékeny bab- illetve kukoricafajtákat fenntartó kertek is elhozták tételeiket.

A pillangósok fontos részei a régió mezőgazdasági és étkezési kultúrájának. A veteménybabból („fagioli”) számos tájfajtájuk van, bokor- és futóbab egyaránt, de elterjedt a csicseriborsó („cece”), szegletes lednek („cicerchia”), lóbab („fava”), lencse („lenticchia”) termesztése is. A babok termesztésében számukra is kihívásokat hoz az éghajlatváltozás: az időjárás kiszámíthatatlansága miatt egyre bizonytalanabbnak érzik a hosszú tenyészidejű babok beérését, ezért tolódik a termesztés a bokor termetű, rövid tenyészidejű fajták felé. Említették, hogy tavaly túl száraz évük volt, az idei pedig túl csapadékos. A kerteket jellemzően hálóval takarják, de nem az égető napsütés elől, hanem az intenzív, nagy cseppekben érkező csapadéktól és a jégesőktől.

A másik fontos növényük a kukorica, amiből igazán színes a sokféleség: a közismert sárga kukoricán túl a piros szín minden árnyalata fellelhető a barnáig, számos felhasználási móddal. Hagyományos ételnek számít a polenta, ami főtt kukoricadarából készül, és babbal, zöldségekkel, sajtokkal vagy hallal fogyasztják.

A tökfélék is nagy kedvencek. „Zucca” gyűjtőnév alatt fantasztikusan sokféle alakú, méretű és ízű fajt és fajtát lehetett találni a magbörzén. A zuccák között szerepel a sütőtök, pézsmatök, kolbásztök, de találkozni lehetett a világ más részeiről származó érdekes kabakosokkal is, mint a viasztök, himalájai „sikkim” uborka, örmény uborka, citromdinnye (= kafferdinnye), balzsamkörte vagy a nyugat-indiai uborka.

Érdekes módon a paradicsom jóval kisebb választékban volt jelen a magbörzén, mert inkább a dél-olasz térségek jellemző zöldsége. Innen származik az utószárításra ajánlott sárga paradicsom („pomodoro seccalino di Torre Lapillo”), melynek fürtjét júliusban le kell választani a növényről, kamrába helyezni, és ilyenkorra, október–novemberre válik ehetővé. Vagy sikerült szerezni a híres „Piennolo del Vesuvio” fajtából is, mely a Vezúv oldalán termesztve olyan különleges hús- és héjállománnyal rendelkezik, hogy a következő év májusáig eltartható nyers formában.

Ha külföldön jár a kertész, érdemes megtekintenie a helyi boltok zöldségpultját is. A Coopban (Olaszország legnagyobb kiskereskedelmi lánca) az őszi zöldségek választéka jóval szélesebb, mint hazánkban. A nálunk is ismert spenóton, jégsalátán túl az olasz nem riad vissza a kesernyés ízű salátáktól: többféle radicchio salátát („rosso tondo, precoce, tardivo, variegato, Treviso, di Verona”), cikória salátát („catalogna, cimata”) lehet kapni, ezen túl színes karfiolokat, csúcsos és lila cirmos káposztát, édesköményt, tarlórépát, articsókát – ezt nyersen és feldolgozott formában is –, és a brokkoli „kistestvérét”, a cima di rapát.

Sütőtökkel is több formában találkozhatunk: egészben, szeletben, kockázva vákuumfóliában, és van olyan ötletes megoldás is, hogy a közepes méretű, kerek sütőtök kocsányát viasszal zárják, és ez a viaszcsepp rögzíti a termékre vonatkozó információs lapot is. Burgonyából sárga, piros és lilahéjú fajták, hagymából pedig fellelhetők a kis fejű, lapos, édes fajták („cipollini”). A zöldségeknél, gyümölcsöknél könnyen észrevehető, kiemelt címke jelzi, ha az adott termék helyi termesztésből származik.

A tapasztalatok alapján mindenképp érdemes az olaszok magas kertkultúrájával ismerkedni, és izgalmasnak ígérkezik a fajtafenntartással, biodiverzitással foglalkozó szervezetekkel való együttműködés is.

 Kíváncsi vagy aktuális képzéseinkre? Nézz körül a Magház oktatási oldalán.  Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!