Írta: Szilágyi Róbert

Szilágyi Róbert mezőgazdasági mérnök Dél-Baranyában közel 10 éve foglalkozik fajtagyűjtéssel, fajtafenntartással hobbi szinten. Annak ellenére, hogy a földimogyorótól a kalászosokig "mindennel is" foglalkozik, a magbörzékre leginkább a színes kukoricáit szokta vinni, melyek elmondása szerint a szíve egyik, meghatározó csücskét képviselik. Az ő egyedi stílusában írt vendégposztját olvashatjátok az alábbiakban.

Az idei évben, ahogyan az előző években is a magbörzékre szánt kollekcióm jelentős részét a tarka- és színes csuhéjú- illetve csutkájú kukoricák tették ki. A csövek noha mind egyediek, nincsenek elnevezve, hisz nem fajták, hanem fajtakeverékek, színes indián kukoricák és lófogú tájfajták alkotják genetikai csoportjukat. Ezek a fajták a tájfajta nemesítési programom mellékzöngéi, jól reprezentálják a diverzitást, és minőségi esztétikai pozitívummal rendelkeznek.

Ezen felül szoktam vinni pár 'világi' fajtát is, idén ez az argentin Amargo, a brazil Macabu és az indián Hopi Blue voltak. Az Amargo mély narancssárga, a Macabu inkább lilás-sárgás árnyalatú, míg a Hopi Blue kék szemszínnel bír. Ez most totál random válogatás volt, ezeket termesztettem a 2024-es évben, és ezekből volt több szalonképes cső.

Vannak örökzöld kedvencek is, ezekre asszociál az átlag magbörzelátogató, hogyha sikeresen elvonatkoztat a sárga színű, takarmány hibridkukoricától. Ilyenek többek között a pattogatni való kukorica fajták, amik elég jól pörögnek. Egy fehér és rózsaszín fajtát szoktam vinni, ez vált be, jól teremnek. A legnépszerűbb kétségtelenül a csemegekukorica - lenne, ha foglalkoznék vele, mindenki a tuti fajtát akarja, mert hogy a bolti finoman fogalmazva...nem sokat ér. Na, én pont ezért nem foglalkozok vele, mert túl sok energiaráfordítást igényel és akkor meg nem tehetném meg, hogy ingyen osztogassam a magot. Idén ugyan vittem pár Aranymazsola csövet, csakhogy mégis legyen demo-ba megmutatnivaló, de nálam termelhetetlen. Az akaratosabb érdeklődők vittek is, nyilván elmondtam pro-contra mire számítsanak, nem az átverés, a fals info a célom.

Nagy Istenség még a Fehér Filléres kukorica, ez mondhatni soha le nem járó retro bakelit fajta Szoktam vinni ilyen fajtát, izolált magot ráadásul, a démosz nagyon lelkes, mondván ez a rendes kukorica, amit a nagyanyja főzött... ekkor szoktam hozzátenni, hogy ja, '70-ben, '80-ban, az akkori klímán jó is volt, de jelenleg termelhetetlen és nincs benne potenciál. Sokak erre megdöbbennek, de hát hogy lehet ez? Úgy, hogy megváltozott/megváltoztattuk a klímát...

Vittem az idei, 2025-ös magbörzékre takarmány szekciót is, ami egy magyar tájfajta válogatott csöveiből állt. Vöröses-sárga, okkersárga, narancs-citromsárga, piros és mélyvörös volt a szemszín-spektrum. A csövek vége ellaposodó volt a megszokott kúposhoz képest, ami egy ún. 'fea' mutáció miatt van, emiatt lettek vastagabbak és több szemet termőek ezek a csövek. Itt ez lett volna a lényeg, (bár az érdeklődők teljes katarzisba estek már pusztán a piros és vörös kukorica láttán), azaz hogy a mutáció nemcsak a Marvel- és DC filmekben szuperhősök és szupergonoszok formájában létezik, hanem minden élőlényben megvan és nem feltétlen csak a rosszért felelős.

A kukorica mellett a standomnál a cirok, a luffatök és a közkedvelt lopótökök is kaptak a reflektorfényből.

A magbörzéknek számomra kettős haszna van. Mivel a mindennapjaim meghatározó részét egyedül töltöm, kint a földön, az ilyen összejövetelek afféle re-szocializációként, terápiaként is funkcionálnak. Mindemellett, a másik motiváció a reprezentálás. Az emberek nehezen zökkennek ki a komfortzónájukból, de legbelül mégis vágynak az újdonságra, tulajdonképpen ez a célja a színes és formagazdag kukorica-kavalkádnak, hogy valami újat adjon az érdeklődőknek.

A Szegedi Magbörze, amire már harmadik alkalommal települtem ki, azért prioritás, mert a környékből származó fajták az ott uralkodó arid mikroklíma miatt nálam, Dél-Baranyában nagyon jól teljesítenek. Hibrid megoldással, busszal és autóval könnyen megoldható az odajutásom, bár ez a legmesszebbi esemény, ahol még jelen tudok lenni. Az idei Szegedi Magbörze számomra nem volt olyan feszített tempójú, egy-egy érdeklődő között volt az embernek ideje inni, harapni egyet, holott a fajták jól pörögtek.