Írta: Mészáros Zoltán

Azon kívül, hogy itt a környékünkön próbálom fellelkesíteni a kertészkedőket a magfogás és fajtafenntartás iránt, szívesen veszek részt távolabbi magbörzéken is, ahol más társasággal találkozhatok, és a nálunk jól bevált fajtákat eljuttathatom új helyekre. Kicsit ez amolyan hálamunka is a növényeknek, amik ellátnak minket étellel, vagy csak gyönyörködtetnek a kertben, mert így én veszem a vállamra a magok terjesztésének dolgát, cserébe mondjuk a kedvenc sütőtököm méretes édes terméssel ajándékoz meg, és nem egy mandarin nagyságú keserű gyümölccsel. Ez a fajta antropomorfizálása a növényeinknek még a jóérzés határain belül van nálam.

A zuglói kertészkedőkkel eddig Papp Orsolya (Orsiherba Biokert) volt kapcsolatban az egyesületünktől, ő már többször járt náluk a magbörzén, de most úgy alakult, hogy én vettem részt az eseményükön Dr. Pánczél Mária elnökasszony meghívására.

A ZUG Közösségi Kertekért Egyesület jelenleg két helyen tart fenn a helyi lakosok által használható kertet, de hamarosan megnyitják harmadik területüket is. Folyamatosan komoly túljelentkezés van a szabad parcellákra, ezért azon dolgoznak, hogy minél többen tudjanak saját ágyást művelni akkor is, ha lakhatási feltételeik ezt nem teszik lehetővé.

A résztvevők számán is látszott, hogy sokakat érdekel a téma, a saját zöldség megtermelése, mindezt lehetőleg környezet- és egészségbarát módon. A meghívott előadók témái is ezt tükrözték. Balajti Anita, a nemzeti génbank munkatársa (NBGK) saját szervezetük történetéről, az általuk gondozott területről, és az ezen belül megtalálható számtalan, egymástól megfelelő távolságban elhelyezett kertről mesélt, ahol a fajtamegőrzési munkákat végzik.

A legjobban az maradt meg bennem, hogy a génbank területén a kutató központ környékén szolgálati biciklik vannak, és ha valaki olyan növényfajt kutat vagy felügyel, ami fajták között  könnyedén keresztbeporzódhat, akkor bizony komoly távokat kell megtennie két keréken ahhoz, hogy meglátogassa az összes ellenőrizendő fajtát. A génbank tápiószelei központja egyébként szabadon látogatható, titkos tipp a nősziromvirágzás időszaka, amikor szerencsés években egyszerre borul virágba a génbank sokféle nőszirma.

A második rövid előadást Székely Gyöngyvér tartotta, a BioKiskert alapítója. Ő a biotermelés különböző szintjeiről, illetve az ebbe a rendszerbe illeszthető vetőmagtermesztésről mesélt. Már közel egy évtizede működnek együtt az osztrák ReinSaat céggel, akik szigorú biodinamikus elvek mentén állítanak elő vetőmagokat és olyan fajtákkal foglalkoznak, melyek elég strapabíróak a bio termesztéshez. Az összes náluk kapható fajta szabad elvirágzású, ezzel is jól kiegészítve a magbörze témáját, a sikeres magfogást.

Harmadiknak következtem én (Mészáros Zoltán, Mezőföldön kert,  Magház Egyesület ) egy rövid összefoglalóval a magfogásról. Mostanában ezeket az előadásokat egy fajta konkrét példájára igyekszem ráilleszteni, mert így kézzelfoghatóbbak a feladatok és a lehetséges bonyodalmak.

Mivel a szervezők előzetesen jelezték, hogy elég sokan kapnak most először parcellát a közösségi kertekben, ezért egy könnyebb esetet hoztam szemléltetni, a Somoskői tájfajta paradicsomot. Ez a hálás „kis” csúcsos bogyójú csoda mindenben megfelel a Székely Gyöngyvér által is megfogalmazott elvárásoknak egy biotermesztésre alkalmas fajtával szemben, magfogása a többi paradicsomhoz hasonlóan kifejezetten egyszerűen kivitelezhető, nem kell erőfeszítéseket tenni a fajták egymástól való elválasztására, szóval ideális választás egy kezdő magfogónak. Ahogy sejtettem, eléggé fel is keltette az érdeklődést az említett paradicsom, úgyhogy még szerencse, hogy készültem magokkal ebből a fajtából is.

Az előadások után indult a magbörze. Nagyjából ez az a pont, ahol én el szoktam veszíteni a fonalat, mert általában a börze kezdetétől a végéig csomagolok. Nem szoktam magammal előre kitasakolt magot vinni, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy a magokat igénylő ne csak a szaporítóanyagot, hanem információkat, tudást is vigyen haza magával, ameddig pedig a magokat kiadagolom, a legfontosabb tudnivalókat el is tudom mondani.

Mindig jó látni, hogy sokan már felkészülten érkeznek, hajtogattak maguknak tasakot, adott esetben feliratozzák is, és jegyzeteket készítenek, miközben beszélgetünk a fajtákról.

Valószínűleg a nagy számú újonnan kertészkedni kezdő résztvevő lehetett az oka, hogy nem sokan hozták el magukkal a saját fenntartott fajtáikat. Volt azért kivétel, örömmel láttam néhány jó ismerőst, akik most sem hagyták cserben a magokra vágyakozókat, de a nagy többség még nem kóstolt bele a fajtafenntartás világába.

Talán érdemes egy kis bekezdést szentelni annak az egyébként fontos információnak, hogy nekünk a Magház Egyesület tagjaiként nem az a célunk, hogy ellássuk a magbörzék résztvevőit vetőmagokkal. Olyan minta mennyiségeket adunk ki az egyes fajtákból, amelyek elegendőek a megfelelően változatos genetika fenntartásához egy fajtán belül, de ha választani lehet, inkább adunk több embernek kisebb mennyiséget, mint kevesebbnek sokat. Ennek az az oka, hogy célunk a mezőgazdasági sokféleség megőrzése, amihez aktív magfogók kellenek, akik szerint szintén fontos ez a feladat. Előadásaink is azt a célt szolgálják, hogy az emberek felismerjék a növényi genetikai erőforrásainkban rejlő értéket, és létrejöjjön a szándék bennük ezek megvédésére, a velük való kapcsolódásra.

Remélem, hogy a magokkal, a beszélgetéssel, az előadással sikerült néhány emberben felébresztenem a vágyat arra, hogy ezekkel a csodálatos növényekkel jobban kapcsolódjon, és segítsen nekik újra tért hódítani, hogy visszatérhessenek mindennapi ételeinkbe, életünkbe.

Köszönöm a ZUGKert Egyesületnek, hogy részt vehettem magbörzéjükön!

A kis méretű fb-ról leszedett fotókat Verebélyi Tamás készítette.