2020. nov 28.

Noparakert 11. rész: Kertészkedés télen

írta: Magház Hálózat
Noparakert 11. rész: Kertészkedés télen

Írta és fotózta: Kiss Dorottya

A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy a kertészkedés februárban kezdődik, kint a mák, bent pedig a palántának való paradicsom, paprika elültetésével, majd márciusban kinyílik a világ, lehet vetni a retket, salátát, petrezselymet, sárgarépát, duggatni a fokhagymát és a dughagymát.

Aztán sorra jön a többi zöldségféle, a koraiakat április-májusban már szedjük is, majd májusban helyet kapnak a földben a fagyérzékeny növények is. Júniustól szeptember közepéig minden terem, alig győzzük szedni és feldolgozni, és ilyenkor a legelvetemültebbek gondolnak csak vetésre, vagy esetleg karfiol, vagy brokkoli palántanevelésre. Ahogy jön az ősz, lassan leterem minden, betakarítunk mindent, majd a kert felszántása következik, ami egészen következő tavaszig pihen.

De vajon szükségszerű-e, hogy októbertől márciusig üres legyen a kert? Ha jobban beleássuk magunkat az agrobiodiverzitás, vagy magyarul mondva a mezőgazdasági sokféleség, illetve a paraszti szelekció csodáiba, akkor kiderül, hogy számtalan lehetőségünk van télen is friss zöldséget enni hightech megközelítés, és drága fűtött melegházak nélkül.

De mit is tehetünk ezért?

  1. Az első és legfontosabb lépés a hideget jól tűrő fajok és fajták kiválasztása. Természetesen paradicsom, paprika és cukkini fajták közül nem fogunk télállóakat találni, hiszen ezek a fajok a  trópusokról/szubtrópusokról származnak, de igen ellenálló áttelelő salátafajták, mángoldfajták, szárzellerfajták és spenótfajták vannak, továbbá jól bírja a hideget a kapor, a rukkola, a madársaláta, a póréhagyma, valamint a káposztafélék sokasága: a tarlórépa, bordáskel (pak choi), kínai salátafélék (mizuna, mibuna, tatsoi stb.), leveles és fodroskelek, kelbimbó, fejes- és kelkáposzta, kínai kel, brokkoli és karfiol. A kis apró levelű salátanövény, a téli porcsin például csak 12 fok alatt csírázik ki, és hidegben nem csak túlélni képes, hanem még növekedni is.

    20201124_152134.jpg

  2. Nagyon fontos az előkészület és az időzítés. Fontos tudni, hogy a fentebb említett fajok és fajták többsége nem fejlődik egyáltalán hidegben, de ha biztosítani tudjuk a 0 fok körüli hőmérsékletet (amiről a következő pontban lesz szó), akkor különösebb károsodás nélkül túlélnek. Azaz, ha nem csak azt szeretnénk, hogy tavasszal hamarabb induljanak és legalább egy-másfél hónappal hamarabb szedhetőek legyenek, mint frissen vetett társaik (ami szintén egy nagy előnye ezeknek a fajtáknak), akkor a novemberi hidegek beállta előtt el kell érniük egy olyan fejlettséget, amiből télen csipegetni tudunk. Ehhez az kell, hogy már július-augusztus során elvessük a magokat, de érdemes ezt később, szeptember-október során is folytatni. Az utóbbi évekre jellemző szélsőséges tavaszi időjárás negatív hatásait is áttelelő fajtákkal tudjuk kiküszöbölni, így ha tehetjük válasszuk ezeket a tavaszi fajták helyett, vagy próbáljuk ki meglévő fajtáinkat hogyan viselkednek őszi/tél alá vetés esetén (pl. mák, spenót, borsó)

  3. Természetesen ne számítsunk csodára, de egy kis felkészüléssel egész szép sikereket érhetünk el. A káposztafélék többsége egész jól bírja a közepes fagyokat (-5-7 fok) is mindenféle takarás nélkül. Ha az áttelelő saláta, spenót, rukkola, madársaláta kap néhány centi hóborítást, akkor a nagyobb fagyokat is túléli, és tavasszal már korán elkezdenek növekedni. Ha pedig van fóliasátrunk, akkor tényleg szinte csodákra vagyunk képesek. Maga a külső fólia is nagyon sokat jelent, de ha a dédelgetett növénykéinket egy régi függönnyel, többrétegű rovarhálóval letakarjuk a hidegebb éjszakákra, sőt még egy kis fóliaalagúttal is védjük, akkor lehet kint -15-20 fok is, akkor is túl tudnak élni. Ha pedig trágya és szalma keverékéből magaságyást is építünk, akkor már melegük is lesz :) és még növekedni is tudnak.
    20201124_152241.jpg
  4. A kora tavaszi indulás meggyorsítására is érdemes vetnünk, késő ősztől, akár télen is, amikor nem fagyos a föld, vagy akár a fagyos földre is, ha tudunk egy kis komposztot a magokra borítani. Télen vethető a rukkola, a salátafélék, a kapor, a petrezselyem, a mák, a kínai salátafélék, a spenót, a madársaláta. Ebben az esetben az a lényeg, hogy ősszel a magok ne csírázzanak ki, mert a kis csírák nem bírják a nagyobb fagyokat, hanem hidegben kerüljenek a földbe. Ezek koratavasszal hamarabb csíráznak ki, minthogy a föld előkészíthető lenne a vetésre, ezért a tavasszal vetett társaiknál hamarabb nőnek, így hamarabb takaríthatók be.

Természetesen az átteleltetés nagyban függ attól, hogy mennyire hideg a tél, és mennyire tart hosszan, milyenek a talaj és csapadékviszonyok (nehéz agyagos talajon sok csapadék esetén a növények télen könnyebben berohadnak, mint a jó vízáteresztőképességű talajok esetén) de tényleg csak minimális ráfordítással elérhetjük azt, hogy januárban is friss salátalevélkék jussanak a szendvicsünkre, a kertből hozott kelbimbóból és pak choiból készüljön az ebéd. Tavasszal pedig, márciusban-áprilisban a körülöttünk lakók joggal mondhatják majd hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, ugye?

 Ha érdekesnek találtad ezt a videót, látogass el Facebook oldalunkra, vagy nézz körül a honlapunkon!

20201124_152145.jpg

Szólj hozzá

kertészkedés noparakert gyakorlati tippek