Ismerjétek meg Széles Laurát, aki a Félholdas Pagony gazdájaként már eddig is szívügyének tekintette a Magház közösségét. Korábban kiskövetként képviselte egyesületünket, idén viszont már teljes jogú stábtagként erősíti a szervezőcsapatot is. Most az ő szemüvegén keresztül élhetitek át a bátri találkozó hangulatát.

Írta: Széles Laura

Váratlanul ért Réthy Kati (a Magház Egyesület elnökének) hónap elejei hívása, miszerint szeretnének meghívni az éves találkozójukra, ami azt is jelentené, hogy egyesületi tagként csatlakozhatok a csapathoz. Hatalmas örömmel töltött el, hát még a hír, hogy ez a találkozó egy hétköznapi napra esik. A teljesen betáblázott hétvégék mellett csak így volt lehetőségem részt venni. Újdonsült tagként szívesen írok az első, személyes élményemről és a hangulatról, ami az eseményt körüllengte.

Nem akármilyen találkozónk volt a nyár végéhez közeledve, és nem is akármilyen helyszínen. Az egyesület tagjai minden évben tartanak egy nagyobb összejövetelt. Idén Máthé Orsi (BanyaTanya) volt az esemény házigazdája Bátorban. Személy szerint én még nem jártam ezen a településen, pedig közeli származásom miatt sokat jártunk ezen a tájon is. Az erdővel borított domboldalak, a dús, többnyire még érintetlen természet teljesen elvarázsolt.

A csapat nagy része már előző este megérkezett, de mi csak aznap reggel futottunk be. Volt bennem egy kis izgalom, hiszen a többséggel nem találkoztam még személyesen, és felütötte fejét a kétely: vajon biztosan ide tartozom-e? Ahogy beléptünk a kapun, mindenki mosollyal fogadott, mindenki közvetlen volt, pont úgy, amilyen szituációban könnyen elengedem magam. Egy pillanat alatt szertefoszlott az a bizonytalanság, ami bennem volt, és megtaláltam a helyem a körben.

Az asztalokon csupa finomság fogadott, mindenki hozott valamit a közös asztalra. Saját főzés, saját sütés, saját befőzés csodái. Meg sem számoltam, hányféle kombucha és vízi kefír, egyéb házilag eltett ivólé volt az asztalon, többféle sütemény és paradicsom rengeteg.

Többen gyerkőcökkel vágtak neki az útnak, igazán pici babától a nagyon nyitott és közvetlen gyerekekig mindenki eljött. Nagyon családias volt a hangulat.

Egy gyors hidratálást követően el is indultunk Orsi kertjébe, aki készségesen válaszolt minden kérdésre és boldogan mutatta be a kert minden szegletét. Boldogan?! :D – kérdezne vissza ezen a részen Orsi, hiszen azon az éjjelen is meglátogatták a kertet a szarvasok, és sajnos jelentős kárt okoztak a veteményesben.

Csak ámultam, milyen messze vagyok még ettől a tudástól és ezektől a csodás kertektől, amiket már volt szerencsém látni más – Magház egyesületi – tagnál, de a motiváció megvan, és minden évben egyre szebbek leszünk mi is. Természetesen nem tudtunk mag nélkül kijönni a kertből, én a fekete mályvarózsa tőről hoztam pár szem magot.

A programhoz képest cseppet elidőztünk a kertben, de hát fel kellett készülnünk egy intenzív, hosszú órákon át tartó fenéken ülésre. Végigmentünk az egyesületet érintő napirendi pontokon, a javasolt témákon és a terveken. Nem csak száraz beszélgetésből álltak ezek az órák, mindenki aktívan részt vett benne az ötleteivel, meglátásaival és javaslataival. Értékeltük az eddig elérteket, az idei év oktatásait, és közösen agyaltunk a jövő éven: miben lehetne fejlődni, mi az, amire az Egyesületnek szüksége van, milyen jelenleg futó és potenciális pályázatok vannak terítéken.

A szakmai dolgokon túl mindenki megoszthatta, milyen területen tevékenykedik, hol aktív, miben fejlődne, mi az, ami érdekelné, de azt is, hogy ha valamilyen területen segítségre szorul – akár az élet egyes területein, anyagilag vagy szakmailag. Igazi összetartozás érzés volt.

A sűrű napirendi megbeszélnivalókat egy bőséges és finom marhagulyás ebéd követte, amit Orsi és János készített. A gyümölcsleves pedig kinek desszert, kinek előétel volt, csupa Orsi által eltett gyümölcsből. Az ebédet egy rövid szusszanás – kinek kávészünet, kinek kombucha szünet – és persze egy kis magcsere követte, majd befejeztük a hivatalos megbeszélnivalókat.

Természetesen csoportkép is készült, bár sajnos nem tudott mindenki itt lenni, lélekben biztosan csatlakoztak hozzánk, és remélem, jövőre vagy még előbb újra találkozunk, nagyobb létszámban. Nagyon érdekes, hogy én pont azokkal a tagokkal találkoztam már korábbi képzéseken, akik most nem tudtak itt lenni, így azt hiszem, a csapat nagy részét már személyes találkozókból ismerem.

Mi hamar útnak is indultunk egészen Zalaegerszegig, bár ha már a környéken jártunk, a csevicék vidékén nem hagyhattuk ki a mátraderecskei büdös víz meglátogatását, ami gyógyhatású, bármennyire is másról árulkodik az illata. :D

Fantasztikus csapat tagja lettem, aminek nem lehetek eléggé hálás.