Írta: Réthy Katalin és Pántya Bea

Részvételi tervezés emberi és nem emberi együttműködőkkel

Egy gyógyító kert több, mint egy egyszerű zöldterület: természetalapú megoldás, mely egyszerre támogatja az emberi jólétet és az ökológiai egészséget. A természetes környezetben történő tartózkodás és a természettel kapcsolatos tevékenységek csökkenthetik a stresszt, javíthatják a gyógyulási eredményeket és növelhetik a rezilienciát, ami kórházi környezetben különösen előnyös. Az ember számára nyújtott előnyökön túl a kert élőhelyet biztosít növényeknek, állatoknak, és más élőlényeknek. Ha ezeket a nem-emberi élőlényeket bevonjuk a tervezési folyamatba, a gyógyító kert kölcsönös gyógyulás helyévé válhat, amely egyszerre támogatja az embereket és a természetes ökoszisztémákat.

A Gyógyító Kert “Valóságlabor” (angolul: Living Lab) Magyarországon, a Boldog Gellért Szakórházzal együtt dolgozik egy ilyen tér közös megalkotásán. Megközelítésünk a részvételi akciókutatáson alapul, célja, hogy a folyamat során valamennyi érintett - a betegek, munkatársak, szakértők, valamint a kertben élő nem-emberi élőlények - szempontjai érvényesüljenek. Az elmúlt három év során különböző módszereket teszteltünk, hogy bevonjuk a tervezési folyamatba ezeket a sokszínű perspektívákat.

Emberi hangok a tervezési folyamatban

Az emberi hangokat mélyinterjúkon keresztül vontuk be, melyeket a kórházi személyzettel, megfigyelésekkel és csoportos megbeszélésekkel egészítettünk ki. Ezekből kiderült, hogy a személyzet és a betegek jelenleg hogyan használják a kertet, milyen elképzeléseik vannak a rekreációról és terápiáról, illetve hogyan lépnek kapcsolatba a természettel. Ugyanakkor az emberi és nem-emberi élőlények közti feszültségek is napvilágra kerültek. Ez segített megérteni, hol támogathatja a tervezés a zökkenőmentesebb együttélést. Kórházi környezetben, különösen mentális betegséggel élő emberek esetében a magánszféra védelme kiemelten fontos. Emiatt a betegeket nem kérdeztük meg közvetlenül; tapasztalataikat névtelenül és közvetetten gyűjtöttük össze öko-művészeti és zene-terápiás foglalkozások, valamint önkéntes történetmesélés formájában, csoportos alkalmakon.

Meghallani a nem-emberi élőlények hangját

Nem minden nem-emberi élőlény egyformán látható vagy egyformán értékelt a kórházi közösségben. A madarak, fák és a kórház területén kószáló macskák láthatóan több szeretetet és figyelmet kapnak, mint más lények. Ugyanakkor ezek a megszokott szereplők segíthetnek együttérzés, kíváncsiságot ébreszteni, valamint ezáltal párbszédet indítani más, kevésbé ismert fajokkal kapcsolatban. Segíthetnek-e a szeretett macskák vagy egy csapat királyka ráirányítani a figyelmet a beporzókra, vagy a talaj mikroorganizmusaira? Ha a kertre összetett, változatos életformák által közösen létrehozott élőhelyként tekintünk, akkor beláthatjuk, hogy az emberi jóllét elválaszthatatlan a nem-emberi élővilág jóllététől. A kórház természetes környezetének gyógyítása része lehet a nagyobb életközösség gyógyulásának.

Ökológiai és affordancia-térképezés

A térképezés egyik kulcsfontosságú részvételi eszközünkké vált az emberek és a nem-emberi élőlények bevonására:

Botanikai és zoológiai térképezés: Kezdetben ökológiai felmérésként indult, ám később részvételi gyakorlattá fejlődött. Az ornitológiai térképezést madarakkal kapcsolatos programok egészítették ki demenciával élő betegek számára; a botanikai kvadrátok a növények és rovarok megfigyelésének helyszíneivé váltak a kertben; a tudományos adatgyűjtés folyamata közösségi élménnyé alakult.

Affordancia-térképezés: Kutatásunk Timo Maran ökológiai repertoár-elemzését alkalmazza[1] a helyszín változatos adatainak elemzésére. Az umwelt-elemzéssel a fajok környezetükkel kapcsolatos érzékszervi és viselkedésbeli kapcsolatait vizsgáljuk, azonosítva a fajok, erőforrásaik és fenyegetéseik közötti funkcionális kapcsolatokat. Feltárjuk az ökotereket - azokat a jellegzetes foltokat, amelyek kielégítik a fajok különböző igényeit, például táplálkozó- vagy fészkelő területeket. Az affordancia-térképezés kiemeli azokat a környezeti jellemzőket, amelyek támogatják a fajok életfunkcióit, mint például a mozgásra alkalmas felületek vagy a biztonságot nyújtó terek. 

E módszerek integrálásával tárjuk fel az embereken túlmutató interakciók mintázatait, és térképezzük fel az affordanciák jelenlétét vagy hiányát, különösen a kulcsfajok esetében.

Szenzoros és audiovizuális megfigyelések

Az ökológiai adatok kiegészítéseként olyan tapasztalati módszereket alkalmaztunk, amelyek segítenek megragadni a kert különböző aspektusait:

Szenzoros ülés: A résztvevők 30 percet töltöttek egy választott helyen, és közben folyamatosan jegyzetelték az általuk észlelt illatokat, textúrákat, hangokat és mozgásokat.

Fényképes naplók: A résztvevők egy rögzített útvonal mentén ismétlődő séták során dokumentálták a természeti környezet változását az időben.

Hangszcénák és timelapse videók: Ezek a felvételek négy évszakon keresztül kerültek rögzítésre, s olyan finom dinamikákat tárnak fel, mint például az énekesmadarak versengése a forgalom zajával, a lépések ritmusa, valamint a természetes és gépi hangok kölcsönhatása. Abba is betekintést nyújtanak, hogy hogyan használják a kertet az emberek.

E megfigyelések együtt segítenek a kertet olyan élő rendszerként elképzelni, ahol a társadalmi, ökológiai és anyagi folyamatok összefonódnak. A felvételek a zavaró tényezőket is segítenek azonosítani - mint például a nagy forgalom -, és irányt mutatnak mind a térbeli tervezés, mind a karbantartási stratégiák számára.

Kreatív találkozások

Az ember és természet közötti másik találkozási pontot azok az  öko-művészetterápiás foglalkozások jelentették, amelyeket művészetterápiás csoportok részeként szerveztünk. A résztvevők növényekkel festettek, szezonális alkotásokat készítettek - mint például húsvéti tojásdíszek-, vagy egy speciális eszközön keresztül a növények zenéjét hallgatták, amely a növényi jelzéseket általunk is hallható hangokká fordítja. A kutatók társalkotóként és megfigyelőként csatlakoztak ezekhez az foglalkozásokhoz, és vizsgálták, hogyan mélyítheti az alkotói elköteleződés az empátiát a nem-emberi élet iránt, hogyan erősítheti a résztvevők kapcsolatát a környezetükkel.

Ha kíváncsiak vagytok a cikk 2. része, kattintsatok IDE.

Kíváncsi vagy aktuális képzéseinkre? Nézz körül a Magház oktatási oldalán.  Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!

A Coevolutionary approach to unlock the transformative potential of nature-based solutions for more inclusive and resilient communities (Koevolúciós megközelítés a természetalapú megoldásokban rejlő átalakító potenciál felszabadítására a befogadóbb és rugalmasabb közösségek érdekében) az Európai Unió Horizon Europe tudományos programjának finanszírozásában futó négyéves (2022–2026, 101084220 szerződési számú) kutatási projekt.