A #noparakert sorozat részeként egy új alsorozatot eresztünk útjára, amiben önkénteseink mutatják be a kiskertjüket, balkonkertjüket. Harmadikként Kis Gabi mutatja be mesébe illő kis kertjét.

Írta és fotózta: Kis Gabriella

Amikor négy éve végre kertes házba költöztünk, azonnal belevágtam a kertészkedésbe. Körülbelül 50 négyzetméteres kiskertet alakítottunk ki, magaságyásokkal, fűszerkerttel, kerti úttal. Már az első télen beleptek mindent a palánták, magok, kerti szerszámok, és annyi öröm ért, akkora eufóriát okozott az élet körforgását figyelni, és gyümölcséből főzni, hogy azóta évről-évre több mindennel próbálkozom.

Magházas palánták

Ez volt az első Magházas szezonom, már decemberben lelkesen válogattuk, csomagoltuk a magokat a börzékre. Én is hoztam haza kipróbálásra, magfogásra többfélét. Az alábbi palánták magjait mind a Magháztól kaptam, remek tanácsokkal együtt, hálásan köszönöm.

A képen látható hatféle színes paradicsom, lilásbordó, fehér ribizli, piros koktél, és ceglédi nagyméretű narancs paradicsom. Némelyik sárgul már picit, lehet, kevés már nekik a tápanyag, amint vége ennek a pár napos lehűlésnek, költöznek is ki az ágyásokba.

A tökfélék közül a gyönyörű, erezett levelű a sárga cukkini, mellette az narancssárga sütőtök, és a veresti uborka.

Üvegház

Nagy öröm ért idén tavasszal, családom férfitagjai a karanténban felszabadult idejükben összedobták nekem ezt a kis üvegházat régi ablakokból és pár lécből, a teteje vastagabb fóliából készült. A lényeg, hogy minimális rés se legyen rajta, ez főleg március első felében fontos, amikor még fagyok vannak.

Ha jól működő üvegházunk van, már március elején ültethetünk benne ültetőládában fűszereket, retket, újhagymát. Amint 0 fok felett marad bent a hőmérséklet hajnalban is, mehetnek ki a palánták. Innentől inkább a túlmelegedés-kiégés ellen kell küzdeni, nagyon fontos a napi szellőztetés, déltől estig is nyitva lehet hagyni az ajtót. Első tapasztalataim alapján három csoportba sorolnám az üvegházban fejlődő növényeket, a kiégett palánták, a szépen fejlődők, és a csodálatosan fejlődők:

A padlizsán mediterrán zöldség, tenyészideje hosszú, így már januárban vethetjük a magját, ha májusban ki szeretnénk ültetni. Ezek a palánták szépen elindultak a fejlődésben, ám sajnos az első egy-két nap alatt –amikor még nem tudtam, hogy minden nap szellőztetni kell- megégtek az üvegházban, úgy tűnik, nemigen lesz belőlük életképes növény.

A paradicsom és lila tomatillo palánták (bal oldalt alul) nagyon jól érzik magukat az üvegházban, erősödnek, nőnek. A képen látható nagyobb paradicsompalántákat minden nap bőven kell már öntözni. Az üvegházban egyébként is szinte naponta kell locsolni.

A legerősebb, masszívabb palánták azok, amelyek az üvegházban csíráztak, így a kukorica, a bab, és a tökfélék. Ezek a magok természetesen szabadföldbe is vethetők, itt a csigák elleni sikeresebb harcban bízva készültek belőlük palánták.

Idén először időben elkészült a paradicsomok állványa, az első palánták már ki is kerültek az ágyásokba:

Gyerekprojektek

A kert remek színtere lehet az spontán tanulásnak is. Érdekes kísérletbe fogtunk a család gyerekeivel, kipróbáljuk a három nővér ültetési módszert:

Ez az eljárás hagyományos volt az amerikai őslakosok között. A kukorica, a tök és a bab jó hatással van egymás növekedésére, védik egymást. A tök nagy levelei védik a másik két növény gyökereit is a kiszáradástól, és megakadályozzák a gyomok növekedését. A kukorica támasztékot nyújt a babnak, a bab viszont megköti a talajban lévő nitrogént, táplálékot biztosítva a másik két növénynek.

Az első képen az üvegházban csírázott erős kukorica-, bab-, sütőtök palánták várják a kiültetést, a másodikon pedig már a helyükön vannak, a biztonság kedvéért mágikus vörös-arany szalaggal átkötve.

A nyári indiánosdihoz jól jön majd egy igazi babsátor! A kertben termett nádféléből készítettük a vázát, majd minden karó tövébe elültettünk néhány babot. Kíváncsian várjuk, mikor rejtőzhet el benne először a kis indián lány.

Meglepetések

Kezdő kertészként előfordulnak kisebb-nagyobb kudarcok, de gyakoribbak a váratlan örömök is. Amikor az ember csak úgy kiszór valamit, kísérletképpen, épphogy megöntözi, és csoda lesz belőle. Vagy lemond egy száradt kóróról tél elején, ám az tavasszal tiszta erőből újjáéled.

Ezeken a képeken éppen ilyen csoda látható:

A tavaly épphogy vegetáló mángold főnixként éledt újjá, és már most gyönyörű, nagy levelei vannak, a játékból elszórt lenmag is szépen nő, a karácsonyról megmaradt ráncos, kicsit büdös csírázó kiflikrumpli dzsungelként terjed, a nyáron teljesen elszáradt három éves eper (amiről úgy tudtuk, hogy kétnyári) pedig még sosem hozott ennyi virágot.