A #noparakert sorozat részeként egy új alsorozatot eresztünk útjára, amiben önkénteseink mutatják be a kiskertjüket, balkonkertjüket. A negyedik részben ismét Kemese Fanni balkonkertjére látogathatunk el, hogy megnézzük, mi történt májusban.

Írta és fotózta: Kemese Fanni

Márciusban magokat vetettem, áprilisban palántát neveltem, és májusban eljött a kiültetés ideje. Egy balkonkertészkedős előadáson hallottam, hogy akár már áprilisban is ki lehet ültetni a palántákat az erkélyre, mert a városokban mindig melegebb van. Mégis óvatos duhaj voltam, és május 9-ig vártam az első paradicsomok kiültetésével.

Kilakoltattam a tulipánokat és a betegeskedő rozmaringot az óriás cserepekből, a használt földet bezsákoltam – egy kertbe kerülnek majd –, az üres cserepeket kisepregettem. Némelyik virágcserepek aljába kavicsokat tettem, de az új cserepek alján lévő lyukat már teafilter darabokkal fedtem be; mint megtudtam, az előbbi már elavult eljárásnak számít. A filter azonban szépen átengedi a vizet, de a földet mégis megtartja, így sokkal jobban járnak vele a növények. A tavalyi, bevált módszertant követtem, és a cserepek aljába fele-fele arányban érett marhatrágyát és földet kevertem össze, aztán arra ment a zöldségföld, majd két-két palánta költözött az evőpálcika "karók" mellé. Az árvácskákat balkonládába és kisebb cserepekbe ültettem át.

A növénytársítások nekem nagyon tetszenek, és ki akartam próbálni a helyre vetést is, ezért a paradicsomok mellé magbörzén szerzett citrom bazsalikom magokat, illetve a tavaly az erkélyen felmagzott bazsalikomból fogott magokat, a paprikák mellé pedig – szintén magbörzés – büdöskét vetettem. A büdöskével tavaly nem volt szerencsém, magról nem nőtt ki, de idén minden cserépben legalább egy kis növényke kicsírázott és fejlődésnek indult. A búzavirág nem néz ki valami biztatóan, nagyon rossz arányban keltek ki a magok, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e virág róluk a salátánkba.

Tavaly talán a kezdők szerencséje miatt nem kellett kártevőkkel küzdenem, az idei május azonban leginkább a rovarokkal vívott csatákról szólt. A salátás balkonládából négy hernyót tessékeltünk ki, mire végre úgy mehettem ki az erkélyre reggel, hogy nem cakkosra rágcsált vagy épp teljesen felfalt salátalevelek hűlt helyével kellett szembesülnöm. A második csapást egy szorgos hangyaboly mérte a salikra, miután levéltetveket hordtak fel a levelekre, mígnem kénytelen voltam a teljes szüret mellett dönteni. A paradicsomokra pedig takácsatka csapott le – vélhetően már a rozmaringgal is az végzett –, így naponta többször vízpermetes zuhanyzást kaptak a növények. Ez volt az a pont, ahol úgy döntöttem, hogy komolyabb beavatkozás kell, persze csak úgy, hogy a végeredmény bio maradjon, ígyhát némi kutakodás után befektettem egy flakon neem olajba.

A neem olaj a leveleket pusztító rovarok idegrendszerére hat, nem esznek és nem szaporodnak tőle, de a beporzókat nem bántja. Az akut kártevő problémára töményebb oldatot permeteztem a levelekre és öntöttem a palánták tövébe, a maradékot pedig megelőzésre, hígabb oldatban fogom adagolni heti rendszerességgel. Lekopogom, de úgy néz ki, hogy működik a módszer, bárcsak ne zavarna annyira a neem olaj szaga.

A paradicsomok rohamtempóban fejlődnek, már három hét alatt is látványos növekedést produkáltak, simán lehagyták már az evőpálcikákat. Hamarosan a komolyabb karózásukra lesz szükség, de ez már a júniusi balkonmesék témája lesz.