Írta és fotózta: Kemese Fanni

Be kell valljam, ez a szezon messze nem az elképzelésem szerint halad, de talán tartogat még meglepetéseket. Későn ültettem ki a paradicsomokat az erkélyre, és az egérdinnye palánták nem sikerültek, így helyre vetettem.

Sem a Dark Galaxy sem az Indigo Pear nem teljesítenek jól, szinte egyáltalán nem futnak, pedig indeterminált fajták. Mostanra már virágoznak, és az egyetlen árva kis zöld paradicsomocska is letört az egyik júniusi nagy viharban. Így utólag persze okosabb vagyok: nem kellett volna csupa új fajtával próbálkoznom, hanem a bevált csúcsos parit meg kellett volna tartanom. Ez egy lecke is számomra: balkonon csak óvatosan érdemes kísérleteznem, ami bevált, azt érdemes megtartani.

Az egyetlen árva Indigo Pear paradicsom.

Az egérdinnye amennyire nehezen indult, most annyira őrületesen fut. Ahogy már említettem, a palántázása nem sikerült, és viszonylag későn vetettem helyre a kinti cserépben. Több mint két hét is eltelt mire kicsírázott; már le is mondtam róla, és búsan tervezgettem milyen fűszernövényt ültessek a helyére, amikor egyszer csak hopp, kibújt szinte az összes mag. A paradicsomkötözés üteméhez már jól hozzászoktam, de az egérdinnyére – ha nem figyel oda az ember –, akkor simán felfut a macskahálóra, és ez több figyelmet és melót kíván mint amennyit eredetileg szentelni akartam neki. Mostanra megjelentek az első kis termés kezdemények, és alig győzöm számolgatni, hogy mennyi van, így most nagyon szurkolok, hogy a szezon végére beérjenek. Éppen szemtanúja voltam, hogy aprócska rovarok szálltak a jellegtelen virágaira, és ezek szerint ők végezték a beporzó munkát, pedig én azt gondoltam, hogy a fővárosi erkélyemet nem látogatják rovarok, egyszerűen nagyon ritkán vagyok a szemtanúja.

Az egérdinnye jól érzi magát.

A másik sikersztori a genovai bazsalikom, amelyet paradicsom társbérletesként vetettem. Pesztó is lett belőle, ráadásul hamarosan virágzik is, így remekül vissza tudom majd fogni a magját a jövő évi ültetéshez. Ugyanez a helyzet a macskamentával, amely a tavalyi erkélyes magfogásból immáron a második generáció. Egy egész balkonládát szenteltem neki az idén, hogy maradjon télre is szárítmány, de most is elszórakoztasson minket Mamusz pörgős macskatripje, amikor kap egy-egy kis levelet. Tavasszal két további cseréppel is ültettem, amelyeket macskatartó barátoknak ajándékoztam azóta, és már volt aki bejelentkezett magokért is.

A "vadon" kihajtott büdöskék igencsak küszködnek, mivel megtámadta őket valami, és a levendula is elvirágzott már, a két tő sajnos elég roggyant állapotban van.

Az epertermesztés egy külön műfaj, amiben van hova fejlődnöm. Sikerült végre aprócska és finom epreket szüretelni, éppen mindig egy kisebb maréknyit, de még nem sikerült megfejtenem a bő termés titkát.

Az egérdinnye ad egy kis reményt, hogy mégiscsak lesz gyümölcse a befektetett energiának, de bevallom, várom az őszi vetést, hogy pár cserép gyönyörű retekkel és salival vigasztalódhassak.

A balkonkert Mamusszal.

Itt a magház blogján időnként beszámolok a kis fővárosi balkonkertünk harmadik szezonjáról a balkonmesék sorozatban.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kedvelj minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!