Írta és fotózta: Szilágyi Krisztina

Most, hogy az őszi fokhagyma duggatásának volt itt az ideje, gondoltam bemutatom nektek, én hogyan csináltam a Terápiás Kertben.

Tavaly ősszel szereztem először Bátyai őszi fokhagymát, és azt duggattam el. Én “no dig”, azaz ásásmentes ágyásokban gazdálkodom, ami kiváló lehetőség a talajélet élénkítésére, kevesebb gyommal küzdök és a zöldségek tápanyagellátását is elég jól tudom biztosítani ezzel a módszerrel (erről többet esetleg majd később...)

A fokhagymát tavaly október 25-én duggattam el. Június-júliusra „érik be” az őszi fokhagyma, esetemben növekedett egészen idén július 2-ig. A Bátyai őszi fajta központi virágszárat nem hozó fajtákhoz tartozik (utóbbiaknál előfordul, hogy május-júniusban megjelenik a virágszár. Ezeket távolítsuk el, az elősegíti a fejesedést.) 

Idén február 20-án már elkezdtek kibújni az október végén elduggatott fokhagymák.

Fokhagymák egy hónappal később, március elején.

A hagymákat akkor szedem fel, amikor a levelek elkezdenek  alulról barnulni, és kb. egyharmaduk már elszáradt. Ha túl sokáig hagynánk a talajban, akkor a szélső gerezdek elkezdik elveszíteni a külső héjborításukat, jobban szétnyílnak, sérülhetnek és föld tapad közéjük, rájuk, ami negatívan befolyásolja a tárolhatóságukat!

Július 2-án felszedtem a fokhagymát.

A felszedett fokhagyma még sok zöldet tartalmaz, és magas a víztartalma. Ezért kicsit szárítjuk, hogy eltartható legyen: felkötöztem és árnyékos, jól szellőző helyen tartottam augusztus végéig.

Ekkorra már elszáradtak a szárak, így levágtam őket, és szortíroztam a fokhagymáimat felhasználás szerint: a legszebb és legnagyobb fejekből kiszámoltam, mennyire lenne szükségem, hogy legalább ugyanennyi fej fokhagymát szüretelhessek jövőre. 2 x 5 m-es szaporítóágyásban teszteltem az első évet, ami megfelel 1 db 10 m-es “termelő” ágyásnak (az ágyásaim, standard 75 cm szélesek). Senkit ne zavarjanak meg ezek a számok, csak mégis fontosak ahhoz, hogy lássuk, miből indulunk ki, és mennyi lesz belőle, ha a piacra is szeretnénk termelni). Szóval kb. 350 db fokhagymát duggattam el 4 sorban a két említett ágyásban, azaz a következő évre ennyi dughagymát kellett megtermelnem magamnak (jelen esetben ez a szaporításra szánt mennyiség). Fokhagyma fejenként 10 gerezddel számolva ez 35 fej szépséges fokhagyma “feláldozását” jelenti, amit nem fogyasztunk el, hanem tovább szaporítunk a következő évben.

A fokhagyma válogatása tehát ezen szempontok alapján történt:

• legyszebb és legnagyobb fejek: min. 35 db szaporításra,
• maradék szép fejek: eladásra, 
• maradék kevésbé szép, de egészséges fejek: saját használatra. 

Kialakult egy negyedik csoport is: némelyik fokhagyma szárán megjelentek kicsi hagymácskák, bulbillik. Ezekről is szaporítható a fokhagyma, de még nem próbálkoztam vele korábban, csak a kemény magszárat és annak végén bulbillit fejlesztő fokhagymák esetében, így gondoltam, ezekkel is teszek egy kísérletet most ősszel.

Továbbszaporításra „ítélt” fejek.

Eladásra szánt fejek (annyiban különböztek az előzőtől, hogy nem a legnagyobbak, de szép szabályosak).

A maradék, saját fogyasztásra.

A kis bulbillik a fokhagyma szárán.

Szóval a dughagymának szánt fejeket mostanáig száraz, hűvös helyen tároltam, és csak közvetlenül duggatás előtt szedtem gerezdekre. Ugyanezt tettem a bulbillikkel.

Az ágyásokat a „no dig” módszernek megfelelően készítettem elő: kb. 3 cm komposzt takarást kaptak tápanyag-utánpótlásnak az ágyások, elgereblyéztem, majd következett a tömörítés kézi hengerelővel. November 1-én duggatam a fokhagymákat.

Egy saját készítésű „sablon” segíti az egyenletes ágyáskészítést, itt épp a komposztréteg terítését.

A gerezdeket 4 sorban duggatom, 18 cm-es sortávra, és kb 12-15 cm-es tőtávra. A sorok “megrajzolásához” jelenleg egy rögtönzött “csodafegyvert” alkalmaztam: találtam egy hosszú, egyenes fémrudat, ezt fektettem le sokszor egymás után. A mértani pontossághoz a szemmértékemet használom: az ágyás közepét elég jól meg lehet találni, ehhez meg már hozzáidomult a szemmértékem, hogy könnyedén lefektessem a vonalakat.

Sorok kijelölése a „csodafegyverrel”.

Következett a gerezdek kiosztása, végül azok duggatása. Ajánlott mélység 4-5 cm, bár én szívesen alkalmazom azt az ökölszabályt,  hogy amekkora a “mag”, olyan mélyre kerüljön a talajban. Egyszóval, jó mélyen lenyomom a gerezdeket a komposztba. Ez is egy előnye ennek a „no dig” módszernek, hogy könnyedén meg tudom ezt tenni kézzel. A lyukakat betemetem, és tömörítem.

Már a helyükön várják, hogy a mélybe kerüljenek...

Idén új fajtákkal is próbálkozom a saját „visszafogású” Bátyai őszi fajtán kívül. Ennek az egyik oka az, hogy szerettem volna több fokhagymát termeszteni jövőre, de csak az említett mennyiséget tettem félre továbbszaporításra, gondoltam, még egy ágyásra valót majd vásárolok a beszerző helyemről, de ott jelenleg a felszaporítás miatt idén ősszel nem tudtak Bátyai őszit árusítani. Ezért belevágok új fajták kipróbálásába (Thermidrome, Garcua és Topadrome), remélem majd beszámolhatok a sikerekről, tapasztalatokról jövő nyáron!

Ahogy említettem, a kis bulbillik duggatásával is próbálkozom, ők most egy kísérleti 5m-es ágyásba kerültek. 100 db volt belőlük pontosan, így még maradt hely az ágyásban egy másik kísérletnek is: emeletes hagymákat (Allium x proliferum) kaptam. Így a kis léghagymácskákat szintén ide duggattam el. Kíváncsian várom a következő szezont, milyen tapasztalatokkal gazdagodhatok majd!

A kis bulbillik a helyükön, illetve a léghagymácskák, amiből az emeletes hagyma lesz.

Idén először alkalmazok egy vékony réteg szalma terítést (kb. 3-5 cm) az elkészült veteményen, mégpedig azért, hogy ez a takaróréteg védje a talajt attól, hogy hirtelen fagyjon át, így még a tél beállta előtt alkalma nyílik a gerezdeknek egy erős gyökérzet kialakítására. Kora tavasszal, amikor megjelennek az első levelek, el fogom távolítani ezt a takaró réteget, hogy a barna komposztréteg hamarabb felmelegedhessen és úgy támogassa a növény növekedését. 

Szalmatakarásban várjuk a tavaszt.

A fokhagyma egy viszonylag könnyen termeszthető növény, nem sok természetes ellensége akad a benne található illóolajoknak köszönhetően. Én csak a nálam tapasztalt problémát említem meg: a fokhagyma rozsda (Puccinia alii) egy gombabetegség, amely arról ismerhető fel, hogy a levélen rozsdavörös pöttyök keletkeznek. Védekezés ellenük az ilyen fertőzött levelek eltávolításával történik/történhet. Szerencséra a fejekre nem terjed át a fertőzés, csak a leveleken jelentkezik, és nem is befolyásolja a növény fejlődését csak szélsőséges esetben (nekem semmi gondot nem okozott). Az ilyen fokhagymából is bátran  tartalékolhatunk gerezdeket továbbszaporításra, nem terjesztik a gombabetegséget.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kedvelj minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!