Írta és fotózta: Papp Orsolya

A Magház egyesület online szakmai tartalmainak megvalósulását az NBGK támogatta.

Sok évvel ezelőtt, amikor az ( akkori nevén) Kertészeti Egyetemre jártam, a termesztéstechnológiai vizsgatételekben az volt a könnyebbség, hogy minden tétel végén csak azt kellett elismételni, hogy tarlóhántás-szántás, és az volt a normális, hogy a szántott, csupasz földünk egész télen pihen a gazdával együtt. A kertészet ugyanez kicsiben, csak ott a rotációs kapa végezte el ezt a munkát. Az én fejembe is belevésték, hogy így kell földet művelni. Viszont pár éve, amikor elkezdtem a saját kertemben gazdálkodni, láttam, mit tesz a rotációs kapa a föld szerkezetével, és ott álltam az őszi fóliasátorban, hogy olyan jó lenne még vetni bele valamit, de mit?

Így kezdtem el ismerkedni a forgatás nélküli talajműveléssel. S ha már ősszel nem forgatom fel a talaj életét, akkor van esélyem vetni bele egy másodveteményt vagy áttelelő kultúrát. Azóta minden évben kipróbálok valamit, új fajokat, fajtákat tesztelek, különböző vetésidőkkel próbálkozom - és őszintén el kell mondjam, hatalmas élmény ez számomra! Amikor a második próbálkozós évem novemberében is két asztalt borítottak el a terményeim a Kenyérközösség átadó piacán, akkor úgy éreztem, jó úton járok… Nagyon jó érzés friss, egészséges terményt vinni tél elején a városi embereknek, februárban ropogós, üde salátákat, és büszkén nézek végig a tarkabarka őszi kertben, ahol tudom, nem csak a gazda örül a télbe vonuló zöldségeknek, hanem sokféle jószág, aki ilyenkor már igencsak keresi az ennivalót vagy a búvóhelyet a csupaszra művelt kertek között.

Egy vérbeli kertész sosem hívja magát profinak, így hát én is bevallom, van még mit tanulnom. Szívesen megosztom a tapasztalataimat, de biztos vagyok benne, hogy vannak még lehetőségek, vannak megoldások a problémákra, és vannak más megközelítések is. Remélem, gazdagítjuk egymást majd a hozzászólások mezején!

Az utószezon növénykultúrái nagyban függnek attól, hogy fóliasátorról vagy szabadföldről van szó. A fóliasátor nem csak pár fokkal melegebb hőmérsékletet ad, hanem tompítja az éghajlati szélsőségeket, fizikai védelmet is biztosít a növények számára. Én eddig hagyományosan úgy használtam a fóliákat, hogy főveteménynek a közismert burgonyaféléket (paradicsom, paprika, padlizsán) ültettem, és amikor ezek leteremnek, akkor kerül a helyükre mindenféle utó- vagy áttelelő vetemény.

A paradicsom és a paprika elég sokáig képes teremni a fóliában, általában október közepén bontom le ezeket az állományokat, és utána rögtön vetek is. Idén és tavaly rukkolát, a mustársaláták közül a Red Giant és Green in Snow fajtákat és a zöld Mizunát vetettem. Az első szedés időpontja nagyban függ attól, hogy mennyire napos vagy borús napokat kapnak november-december folyamán, de a zöld mizunát szedtem először december közepén, a rukkolát december huszadika táján, a másik két fajtát csak január közepe táján. Következő év áprilisának közepéig 2-3-4 vágást értek meg, ezután már virágszárat képeznek és nem érdemes őket tovább tartani.

A zöld mizunához hasonló levelű a Golden Streak (annál kicsit „aranyosabb” színezete van), és vörös színű alteregói a vörös Mizuna és a Rogue Metis. A vörös levelek vidám színe nagyon fel tudja dobni a salátakeverékeket.

         kép: Balról jobbra: Green in Snow, zöld Mizuna, Red Giant, rukkola március 10-én, 1-2 vágás után

A padlizsánok hamarabb teremtek le, mint a paradicsomok, ezért előbb számoltam fel őket, és előbb is vetettem (szeptember 22.) mindenféle leveles zöldet: koriandert, rukkolát, tölgylevelű salátát, oriental mixet, a leveleskel Babykale formáját, ezek a korábbi vetés miatt hamarabb is voltak szedhetők, novemberben már vittem belőlük a piacra.

Október végén, november elején is lehet vetni a fóliában, de ezek nem lombosodnak már be annak az évnek a végére, inkább következő év elején, bár ez is függ a fajtától, időjárástól. Október 23-án vetettem nagylevelű zsázsát és Komatsunát, s mivel ezek kisebb levelűek, úgy látom, december közepén tudok vinni a piacra belőlük.

Választékbővítő a semleges ízű zöld Namenia és a kevéssé ismert Cima di Rapa. Utóbbi olyan, mint egy kicsi leveles brokkoliféleség, száras-leveles formájában vágjuk, és párolva lehet mindenféle ételhez keverni. A téli porcsin – nevével ellentétben – nem télen bontakozott ki, az igazán téli hónapokat 1-2 leveles állapotban vészelte át és februárban lendült be. Kerek, ropogós levelei kiválóan keverhetők más salátákhoz. A Wasabino is hasonlóan növekedett, a neve által sugallt csípős íz is csak nagyobb levélméretnél volt markáns.

        Kép: Csípős-fűszeres ízű Wasabino

         Kép: A téli porcsin csinos kerek levelei

Érdemes megjegyeznem, hogy a fóliasátor esetén is szükség lehet fátyolfóliás védelemre: az ágyások két oldalára szúrjunk drótíveket, és hosszában terítsünk rá fátyolfóliát. Pár fok védelmet ez is biztosít, jobban növekedik alatta bármilyen kultúra. Viszont napos téli időben ne feledkezzünk el a szellőztetésről sem, hogy a hideg párás környezetben ne induljon el gombás fertőzés.

         Kép: A hideg téli napokon a fóliasátorban is fátyolfólia-alagutak alatt bújnak a saláták

Sokan vetik még a közismert spenótot is fóliába többféle időpontban, itt érdemes a hidegtűrőbb fajtákat választani. A fejes saláták között is van áttelelő téli fejes saláta, de ennek termesztésében nem volt nagy sikerélményem, mert az áttelelés után hiába indult növekedésnek, fejképzés nélkül inkább virágszárat hajtott. Bátran lehet kisméretű hagymákat is ledugdosni a fólia földjébe, ezekből kora tavasszal még kaphatunk friss újhagymákat. Közismert a retek termesztése is, tapasztalatom szerint a Húsvétra időzített retek nem szabadföldről érkezik, hanem fóliából, csak a vetésidőt és a fajtát nagyon el kell találni. A retek nem kedveli a meleget, és ha elkésünk a vetéssel, akkor bizony beleszalad a melegedő tavaszba és pudvásodni kezd, virágszárat hajt. Én még keresem a megfelelő kombinációt… Ha egy kicsit több időnk van a fóliában, és nem ültetjük tele az összes helyet április végén, akkor vethetünk februárban cukorborsót, lóbabot is.

Szabadföldön kicsit szűkebbek a lehetőségeink a fóliasátor védelme híján, de azért itt is van alkalmunk próbálkozni, kísérletezni. A fátyolfóliás védelmet itt is bevethetjük érzékenyebb veteménynél, csak rögzítsük jól, mert a szeles napok bizony áthelyezhetik a könnyű fátylat a kertben.

Klasszikus áttelelő zöldségünk a fodroskel, melynek palántáját ha nyáron sikerül megnevelni (ültetés: június), és túl tudja élni a nyári földibolha inváziót meg ősszel a káposztalepke hernyóit, akkor egész télen friss káposztalevéllel lát el minket. A póréhagymákat én palántáról nevelem, idén két fajtát is kipróbáltam, kétféle vetésidővel. Az áttelelő a Winner fajta, amit június elején ültettem, és még most is (december) kint vannak, fagymentes napokon gond nélkül ások fel belőlük.

       Kép: Október végi póréhagymák

Nálunk különlegességnek számít a brokkoli Fiolaro fajtája: nagy termetűek a tövek, de nem képeznek virágfejet, hanem szárukat, levelüket szüretelik az olaszok, párolva kiváló őszi zöldség sokféle ételhez társítva. Én sajnos elmellőztem a káposztalepke elleni védelmet, így a lepkehernyók nagy örömmel fogyasztották… csak a fagyokig kellett várnom, a fagyok elvitték a hernyókat, a Fiolaro maradt. Idén ősszel ültettem először, tehát még csak ismerkedünk, de el tudom képzelni, hogy takarás alatt kitelel és még tavasszal is szedhetek belőle.

       Kép: Brokkoli Fiolaro csomói piacra készítve

Tipikus másodvetemények a tarlórépa és a fekete retek, melyeket általában ismernek a magyar fogyasztók. Mindkettőt akkor vetem, amikor a faluban nyár közepén megélénkül a kombájnok mozgása az utakon, vagyis gabona aratás idején, ezért a neve: „tarló-répa”. Ilyenkor még van veszélye a földibolha-kártételnek, a friss csíranövényeket tarra képesek rágni, szóval ha találunk még bolhákat a kertben, akkor inkább takarjuk le az ágyásokat rovarhálóval. De ha ki akarunk kerülni a veszélyzónából, akkor várjunk 3-4 hetet a vetéssel, annak is lesz még ideje beérni.

         Kép: Tarlórépák vidám színei

Ne feledkezzünk el a régi motoros mángoldról sem, a mostanában tapasztalt enyhébb teleken sokáig bírja, át is tud telelni, így friss zöldet ő is tud adni a téli napok során.

Augusztus közepén ültettem ki a karalábé palántákat. Több fajta is van, amely rövid tenyészidejű és illik másodvetésbe. Én a csodálatos színű Dyna fajtát választottam, amely ezen a csapadékos őszön végig friss, ropogós maradt és az egészen a fagyokig tudtam szedni belőle. Az első nagyobb fagyig érdemes felszedni, mert utána a gumókon érződik a fagyáskár.

        Kép: Szemet gyönyörködtető színű Dyna karalábé

Kevésbé ismert gyökérzöldségek másodvetésben a daikon retek és a karórépa (rutabaga). Mindkettőt nyár folyamán (július közepe-vége) vetjük, és őszre érnek be. A daikon retek esetén vigyázzunk, a tavaszi káposztalégy csak nevében tavaszi, mert szeptember-november között kihozza a második nemzedékét – ha nem figyeltünk, akkor ezt a mi retek ágyásainkban teszi… A karórépa növényvédelem nélkül is biztonsággal megérkezik az őszbe, finom ízével kényeztetve minket: főzzük levesbe vagy társítsuk gyökérzöldségekkel, vajpuha burgonya ízt ad. Ő az idei kedvencem.

         Kép: Karórépa (rutabaga)

Gyakorlott kertészek mondhatják, hogy az őszi másodvetemények sorából ki ne hagyjam a fejes és római salátákat. Az ő esetükben el kell mondjam, hogy nincsenek sikerélményeim a nyári palántaneveléssel: több fajtával és több vetésidővel próbálkozva sem sikerült szép kelést, kielégítő palántafejlődést produkálnom velük, mert túl meleg van számukra minden fóliasátramban, a hűvösebb helyiségben meg sajnos nincs elég fény (pl. pince). A nyári palántanevelést csak a cikóriák és endíviák esetében sikerült biztonsággal kiviteleznem.

A cikóriák és endíviák nem egy közkedvelt társaság a mi kultúrkörünkben, pedig vannak közöttünk szépséges és finom tagok is, nagyon egészségtámogató a kesernyés ízük, nem beszélve az őszi hiánypótló szerepükről. Alapvetően három csoportba sorolhatjuk őket (www.rhs.org.uk alapján):

• Hajtatott vagy belga cikóriák: a tél folyamán sötét helyiségben hajtatott cikóriák (etiolált hajtásrügyek), „chicon”-nak is nevezik őket;
• Radicchio-k vagy vörös cikóriák: általában fehér erezetű, vörös levelük van, amelyek szoros fejet képeznek. Emiatt a belső levélrózsát nem szükséges hajtatni, magukat halványítják, így csökkentve keserű ízüket;
• Édesedő cikóriák: nagyfejű saláták, általában zöld színben, az első fagyok során a belső levelek keserű ízét okozó szénhidrátok egyszerű cukrokká bomlanak le, ezáltal édesebb ízük lesz.

Úgy tapasztaltam, hogy a vevők egy kis hányada érdeklődik ezek után a saláták után, ezért természetesen meg kellett próbálkoznom a termesztésükkel. A hajtatott cikóriákat ősszel már felszedtem és átültetve, rekeszekben és sötétben várják az év elejét a pincében. A vörös cikóriákkal sajnos nem jártam szerencsével, mert ugyan időben ültettem ki a szép palántákat és remekül fejlődtek, a klímaváltozás hatására a túl meleg őszben virágszárat hajtott az összes gyönyörű fej...

Az édesedő cikóriák közül a Zuckerhut nevű fajtát már másodjára termesztem ősszel, tényleg hatalmas fejeket képez, amelyek nem hajtottak virágszárat a meleg őszben, és biztonsággal megértek nagyobb fagyokat is. Igazán jó érzés a decemberi sötét időben, a konyhában felvágva a roppanós, üdezöld salátafejeket, ízletes salátalevest készíteni belőle. Szintén sikerélmény volt a Wallone (Frisée) saláta, aminek érdekesen szeldelt levelei igazán tetszetősek.

        Kép: Zuckerhut endívia

A kísérletezés az őszi, áttelelő veteményekkel gazdag örömforrás, és árutermelő kertekben bizonyos mértékig gazdasági kényszer is. Viszont ne feledkezzünk el a talaj termékenységének fenntartásáról sem! Ha 12 hónapon át úgy használjuk az ágyásokat, hogy nem pótoljuk az elvitt szervesanyagokat, akkor lassan lemerül a talaj termékenysége. A fővetemények alá kiadott granulált szervestrágya nem elég, mindenképp takarjunk akár 5-10 cm vastag zöldkomposzt réteggel két vetemény között, vagy más módon tápláljuk a talaj életét, pl. szalma-trágya, vagy szalma-zöldhulladék rétegeket terítsünk a talajra és hagyjuk kicsit pihenni. Az év során több időablakban van lehetőségünk zöldtrágyákat is vetni: nyáron törpe fehér herét, nyári bükkönyt és alexandriai herét a tökfélék bokrai közé, ősszel és télen meg téli borsókat, rozst, bükköny-rozs keveréket. Ezek vagy kifagynak, vagy tavasszal ledaráljuk, és komposztot terítünk rá, hagyva, hogy a talaj élőlényei dolgozzák fel. A hosszabb távú gondolkodás mindig kifizetődő lesz az egész éves termelés érdekében.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!