Írta és fotózta: Széles Laura

A szeptemberi beszámolónk nem csak pozitív oldalú lesz, de nem is szeretnénk egy olyan képet kialakítani magunkról, ami szerint itt minden tökéletes, minden sikerül és minden el van tervezve. 

Augusztusban megkezdtük már a másodvetést, elvetettük, amit csak tudtunk, de az egész kertet nem terveztük beültetni, tudván, hogy szeptemberben kezdünk bele több, ház körüli és házon belüli munkálatba is, ami el fogja vinni a fókuszt és az időt. Éppen ezért csak néhány sor zöldbabot, céklát, mángoldot, kaprot és 1-2 fészek cukkinit vetettünk. Szépen el is kezdtek kibújni, amikor is váratlan események sora történt….

Hogy mi az, amire nem voltunk alaposan felkészülve és váratlanul ért? A vaddisznók.

Mivel erdő szélén lakunk ezért elkerülhetetlen, hogy néha-néha a vadvilág meglátogasson bennünket, nem is bánjuk igazából, de idén ez nagyon hirtelen és agresszíven jött. Szinte az egész éves gyümölcstermés elfagyott a környékünkön és valószínűleg az erdőben is, ezért látogathattak meg minket ilyen sűrűn a malacok. A szomszédoknál több sor szőlő van, igazság szerint úgy gondoljuk amiatt jöttek, mint fő csemege, de elkerülhetetlen volt, hogy minket használjanak tranzitnak. Így történt, hogy egy reggel a szokásos kertlátogató kör során megrökönyödve néztem, hogy az összes másodvetett rész fel van túrva, plusz jó pár káposztaféle ki is van túrva, amik olyan szépen nőttek addig. Nagy volt az elkeseredés, természetesen.

Megkerestük a lyukat, ami a kert közelében volt az egyik szomszédunk oldalán és látszott rajta, hogy az ő oldaláról jöttek át. Náluk is elég nagy kárt csináltak, sorban túrták ki a szép paprikákat, a teljes céklatermést és elkezdték megdézsmálni a szőlőt is. Nálunk a szőlővel nem tudtak mit kezdeni, mert magasművelésű egyesfüggöny kialakítású volt az egyetlen szőlősorunk. A szomszédok természetesen először azt gondolták nálunk jönnek be, de szerencsére az egyikük végigment a kerítéseken lent és látta, hogy nem nálunk van felnyomva. Sajnos minden toldásuk ellenére folyamatosan felnyomták újabb helyeken a hátsó kerítésüket, majd jöttek át hozzánk és mentek tovább a másik szomszédunkhoz, aki tavaly megerősítette a kerítést. Azóta már bejelentették a vadásztársaságnak is a kárt, vettek rengeteg sípoló kütyüt, amik egész nap sípolnak és az egyikük még néhány este petárdázott is…Szerintünk teljesen felesleges megmozdulások ezek, csak akkor zavarodnak meg, ha éppen bent vannak a kertben és meg vannak ijesztve pl tapsolással vagy kutyaugatással. Ebben az időszakban kitettük éjszakára Gubacsot, a vizslánkat és megtanítottuk neki, hogy ha csörtetést vagy hangokat hall a kertből akkor kezdjen el ugatni, ekkor kiment valamelyikünk a teraszra, tapsolt párat és hallottuk, hogy elmennek. Persze, nem tudjuk visszajöttek-e utána, elég mélyen alszunk...

Szóval, ezen a ponton még 1x megpróbálkoztunk egy újravetéssel, sikertelenül és most a munkák miatt úgy döntöttünk, elengedjük a dolgot erre az őszre. Sajnos ilyenek történnek és történni is fognak, de jövőre felkészültebben várjuk ezt az időszakot.

Most a fókusz a ház körüli és házon belüli szépítgetéseken volt/van. Szeptember utolsó hetére el is készült egy nagyobb falat munka, ami miatt azonban el kellett bontanunk a jól bevállt trágyatalpas hidegágyunkat is, amiben egy óriási Kecskeméti pari növekedett, rengeteg zöld paradicsommal. Szerencsére mind a 4 tálca beérett a napon.

Ezzel párhuzamosan házon belül is szépülünk. Most elég végtelennek tűnik a sok feladat, napról napra azt hisszük közelebb vagyunk a célhoz, aztán kiderül, hogy még a következő folyamat előtt ezt is és azt is meg kell csinálni. :D Nem hiába, ilyen ez a saját házikó, ez számunkra tanulás is, mert nem voltunk eddig jártasak ilyenben, de ahogy haladunk előre, egyre több mindent ismerünk meg, annál magabiztosabban állunk a következő folyamathoz. Amilyen félelmetesnek tűnik egy feladat, annyira könnyeden tekintünk vissza rá, hogy ettől nem is kellett félni annyira. Ezek a tevékenységek töltik ki most a napjainkat és a gondolatainkat is, így a kertre most annyi idő jut, hogy a terményeket betakarítsuk, kicsit gyomlálunk, szépítgetünk. Szerencsére még egész sokat ad a kert és még sok minden szeretne termést hozni, reméljük kitart ez a jó idő kicsit, kárpótolva a júniusi hidegekért és be tudnak még érni.

Nálunk szerencsére nyáron nem tarolta le a paradicsomokat a gomba, így szépen beérett minden, most a napokban kezdtem el észrevenni, hogy haldokolnak a ház körül, dézsába ültetett növények. Végül annyi paradicsomunk lett, hogy tudtam eltenni jópár üveg kockázott paradicsomot, sült paradicsom szószt, fűszeres aszalt paradicsomot olívaolajban és 3 nagy üveg sima aszalt paradicsomot is a kamrapolcra.

A paprikáinkat nagyon megviselte a júniusi hideg, így nemrég éledtek igazán újjá és kezdték ontani a virágokat és a termést. Bizakodunk, hogy egy pár szem kóstoló jut majd az asztalra!

A felső részen a magról helybe vetett padlizsánok is az utóbbi hetekben kezdték hozni a virágokat, mögöttük növekszik most egy Listada de Gandia lila-csíkos padlizsán, aminek a palántáját egy Új-Zélandon megismert ismerőstől kaptam, akivel azóta nem találkoztunk, de kiderült, hogy nem olyan messze lakik tőlünk. Ezt a példányt most féltve őrzöm a kertben és várom, hogy teljesen beérjen majd, ami azt jelenti, hogy egy teljesen besárgult padlizsánt szeretnénk leszedni. Mindezt azért, hogy tudjak belőle magot fogni a jövő évre! Ehhez a Magház kiskerti vetőmagfogás képzésen tanult turmixgépes megoldást szeretném majd alkalmazni. 

Ezen a részen érnek most a tűzbab hüvelyek is, amiket szintén magfogásra szánok, hogy biztosítva legyen a jövőévi magmennyiség is. A kapott magokból most a magkészlet felszaporítása a cél.

Itt a régi szőlőoszlopok alatt növekszik a hőn dédelgetett két tő luffa tök is, amiken 1-1 tököcske lóg és növekszik is szépen. Nagyon szurkolunk nekik, hogy legyen még idejük beérni, hogy biztosítani tudjuk a jövőévi mosogatószivacs ellátmányunkat. Nagyon boldog vagyok már miattuk amúgy is, mert bolti magok, helybe vetve, és sok panaszt hallottam, hogy a bolti luffa magok ki sem nőnek sokszor.

Fejlődik itt még egy szép nagy bokor szárzeller és pár gumós zeller is, bár ők szerintem idén sem fognak begumósodni, annak ellenére, hogy tépkedtem a külső leveleiket.

El ne felejtsem, de van itt még egy szép tő sárgabelű görögdinnye is, aki ki is nevelt egy gömböc dinnyét, még sajnos nem elég nagy, meglátjuk meg tudjuk-e kóstolni...

Az olasz babkutatás növényeit sajnos szintén a malacok rágták el vagy valami más, ami egy éjszaka leforgása alatt pár centiméteres szárat hagyva le tud rágni legalább 15 növényt. Gondoltunk a csigára, de a kertben sosem találtunk, ha van akkor is elvétve 1-2 db. Elég sok nagy zöld gyíkunk és siklónk van, akik előszeretettel fogyasztják őket. A babkutatásból egy csoport maradt meg, ők még küzdenek, szerencsére a tavalyi maghozam sokkal jobb volt és tudtam menteni magot a következő évekre, bár az idei sikertelenség miatt lehet jövőre nem engedélyezik, hogy részt vegyünk...

A Hügelkultur ágyásokban a másodvetésből pár tő kínai kel sikerült, ők most gyönyörűen ontják a leveleket magukból.

Él és virul itt még egy tő sárga cukkini, amin csak úgy kötnek be a cukkinik.

Az egyik ilyen ágyásban nagy büszkeségem a magról helybe vetett Pascal de Picardie paradicsom tövek, melyekhez a magot a zalaegerszegi magbörzén kaptam. Nagyon finom, húsos paradicsomról van szó. Pár szemet félre is tettem magfogásra.

A kert trágyázott részén a megmaradt káposztafélék - karalábé, fejeskáposzták - még hozzák a leveleket, a karalábék fejesednek is szépen. Több tő paradicsom is van még ebben a szekcióban, szerencsére egyelőre gombamentesen.

Nagy meglepetésemre még pár tő okrát is találtam a génbankos vetésből, persze a csigák és valamilyen hernyó szépen ki is rágta a termést, egy darab még ép, bízom benne, hogy pár szem magot ki tudok belőle még szedni majd.

A mélymulcsos részen kitört a szárazság, annyira elvékonyodott már a réteg, hogy öntözés nélkül nem bírta ki, még két tő paradicsom és 3 tő padlizsán álldogál benne, a paradicsomról még tudunk szüretelni, a padlizsánon pedig még kis padlizsánok vannak. A komposztáló melletti szénakupacban burjánzik a burgonya, ami egy elég késői vetés volt, lassan alá kellene kukkantanom, mi történik belül.

A gyümölcsösben megkezdtem az almafák zöldmetszését, még mindig van pár fa, amire vissza kell térnem. A hétre ledöntött egyikünket egy lázas betegség, így a betervezett metszés befejezésre nem került sor. 

Az erdőkertben lévő diófáink elég rosszul néznek ki, az összes dió fekete és megfúrta a burokfúró légy. Tavalyi évben csodálatos termést hozott, a burokfúrók úgy látszik nem szeretik az aszályt. Ez is egy olyan esemény, ami arra enged következtetni (mint az elfagyott virágok a gyümölcsfákon), hogy amikor szép a termés, akkor érdemes elraktározni inkább két évre elegendő mennyiséget a javakból, mert a következő év nem tudjuk mit hozhat. Dióból már kifogytunk sajnos, de gesztenyénk még akad bőven a fagyasztóban, ha esetleg a gesztenye terméssel is gond adódna idén. Lesz miből nyers, sütésmentes gesztenyetortát készíteni!

A malackák azóta nálunk találtak egy védtelen részt a hátsó kerítésünk sarokszakaszán és ott jöttek be legutóbb, mostanában már talán nincs annyi hívogató a kertekben sem, így a lenti erdőkertes részről nem jönnek feljebb. Ott találnak bőven elfeketedett diót és most kezd potyogni a gesztenye, de ezekben a frissen lehullott gubacsokban még éretlen szemek vannak, így hagyjuk falatozni őket is, ha mindenáron itt akarnak enni és nem az erdei gesztenyefák alól...

A sok munkálat mellett maradt idő a kamrapolcok töltésére is, augusztusban és szeptemberben is sok-sok üveg került raktározásra. Készült többek között fügelekvár, fermentált tökfőzelék alap, fermentált koktélparadicsom, fermentált padlizsánkrém, cukkinikrém, sárga gereben gombakonzerv, vargányakrém, rengeteg üveg aszalt gomba (több féle), több üveg szőlőlé, aszalt szőlő, szederecet, szőlőecet, lecsó, kockázott paradicsom, aszalt paradicsomok, szilvalekvár és befőtt (szülők befőzéséből).

Vannak még tervek és feladatok októberre és novemberre is a kertben, szeretnénk a már eddig is trágyázott részt újra leszalmázni és érett trágyázni, arra a részre ahová tavaly nem jutott szerves anyag azt friss trágyával takarni, a támfal alatt kialakított teraszra magaságyakat építeni, ezáltal feljebb hozni a kertet, közelebb a házhoz és az eddig használt trágyatalpas hidegágyunkat visszatelepíteni a helyére és még vetni bele néhány dolgot, ami üveg takarás alatt bírná egy darabig a hidegebb időket is. :) Szeretnénk még bogyósokat és fákat is ültetni. Így leírva ez nem is kevés dolog…

Reméljük lesz még jó gombadömping az ősszel, ha másodvetés nem is lesz, de az erdő mindig adhat finomságot!

Úgy gondoljuk, nem szégyen bevallani, hogy erre az őszre úgy döntöttünk elengedjük a másodvetést, már így is sokkal többet adott a kert, mint tavaly (leszámítva a gyümölcsöket) és sokkal több a siker, de nem szerettük volna azt sem, hogy a sorozatos sikertelenségek elvegyék a motivációt. Jövőre megint okosabban állunk majd neki, addig is igyekszünk sok gyakorlati tudást szerezni, újabb dolgokat kipróbálni.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!