Írta és fotózta: Lajosné Bartalis Kinga

Emlékszem, múltkor azzal indítottam, hogy milyen sok eső esett nálunk júliusban (159 mm). Miután ezt leírtam, és elküldtem a beszámolót, 2 nap alatt esett 60 mm, és utána 2 héten keresztül minden nap valamennyi, ráadásul hideg is volt. Úgyhogy sajnos bekövetkezett, amitől tartottam, a paradicsomok igen rendesen megsínylették ezt az időjárást. Majd úgyis mutatom képeken.

Az augusztus második fele pedig szinte még rosszabb volt. A sok eső, belvíz, közeli áradások után megjött a meleg, rengeteg-rengeteg szúnyoggal. De olyan szinten rengeteggel, hogy nem csak este nem lehetett kimenni, hanem még délben a tűző napon is szúnyogfelhő csapott le ránk a kert fásabb részein. Eljutottunk odáig, hogy a gyerekeket 2 hétig szinte alig tudtam kivinni a házból, annyira összecsipkedték őket akármilyen szúnyogriasztó ellenére. A kicsi egyik nap konkrétan úgy kelt fel, hogy nem látott ki a bal szemén, annyira feldagad a szeme környéke egy csípéstől. A zöldbabot én pl. úgy szedtem le, hogy dupla réteg nadrágban (egy réteg ruhán simán átcsípnek), téli kabátban és téli sapkában mentem ki, de a kiálló kezemet még így is megtámadták. Szóval ez a hónap nem a kertészkedésről szólt itt nálunk, meg is látszik az elhanyagoltság: gyomok, csigák, poloskák…

Jöjjön mindez képekben. A szokásos áttekintő kép nem mond túl sokat a változásokról.

6. ágyás

Azt hittem, hogy a cukkinik végre feladják, vége a szezonnak, de ma reggel még mindig találtam rajtuk virágokat, amikből lehet még valami. Hihetetlen növények egyébként, a spagetti- és főzőtökök már rég kimúltak. Két bokrot ültettem ebbe az ásásmentes ágyásba palántáról, mindegyikből két tő indult, és bőven fedezik a családunk cukkini-szükségletét. Az ásásmentesség nekik jött be igazából, a különlegesebb sütőtökök inkább csak a nagyobb dísztök-méretig jutottak el. Az orange-ból legalább bújkál néhány a levelek alatt.

A méteres babok már végeztek idénre. Nekem nagyon tetszettek egyébként. Finomak is, jól is néznek ki, és nagyon gyorsan lehet őket szüretelni. Hagytam meg belőle magnak is :)

5. ágyás:

Leszedtem már a fátyolfólia-alagutat a káposztafélékről. Úgy látszik, a földibolhák szerencsére pihennek már, a csigákat pedig így jobban észreveszem. Sajnos van néhány, amit megtépáztak. De szépen alakulnak egyébként. A leveles kelből már ment a levesbe, mizunából pedig rendszeresen eszünk vacsorára. Hogy a salátabrokkoliból lesz-e valami, azt nem tudom. De még mindig ez a fura alakú kel a kedvencem. A kukorica nem hozott óriási nagy termést, talán háromszor tudtunk belőle enni. Mondjuk még mindig jobb volt a helyzet, mint tavaly. Kiszedem őket, ha lesz rá időm, és ültetek néhány tarlórépát, vajretket, fekete retket a helyükre. A laboda most szórja el a töméntelen magját, igazi poloskatanya most.

A 4. ágyásban voltak a Phaseolus családba tartozó zöldhüvelyű zöldbabok. A sok eső és hűvösebb idő nagyon kedvezett nekik, sokat tudtam belőlük szedni (jópár szúnyogcsípést begyűjtve közben…). Már csak keveset hoztak volna, úgyhogy le is vágtam őket, és elültettem a helyükre a szegény kis borzasztóan túlkoros és elhanyagolt második körös káposztapalántákat. Rövid tenyészidejű júniusi óriás fejeskáposztát pl. Ez most inkább csak kísérlet, mint nagy bizakodás a bő termésben. Szegények teljesen körbeszőtték már a tejfölös poharakat a gyökereikkel.

A kedvenc részem a kertben ez a virágos rész itt az ágyás végében. Még virítanak a búzavirágok is, de a pillangóvirágok átvették az uralmat.

A céklákból is szedtem már ki, több fél kg-s példány is akadt. Cékla-nagyhatalom lettünk :)

A 3. ágyásból kiszedtük a hagymákat, szerencsére úgy néz ki, hogy nem rohadtak meg a vizes földben, és elállnak egy ideig. Azóta ezt az ágyást a gyomok vették uralmuk alá, a mángoldból szüretelek időnként egy-egy nagyobb adagot. Ti is azt tapasztaljátok, hogy nagyon szeretik a poloskák a leveleiket szívogatni? Tavaly is ez volt, hogy nyár végén inkább már csak a szárukat tudtam felhasználni, úgyhogy még jó, hogy egy csomó pihen már a fagyasztóban. Ezzel az ágyással még az a tervem, hogy a hagymák helyére ültetek egy sor spenótot és ide-oda salátákat. Ja és már szépen lehet gyűjtögetni a magokat ezekről a tölgylevelű példányokról.

Az 1-2. ágyásról most együtt írnék, itt vannak a fő szomorúságaim, a paradicsomok, amikre annyit kellett várni idén, végül mégis a betegségek győztek. Egyszer próbáltuk a két hét hideg+eső után Polyversummal menteni a menthetőt, talán a koktélok új hajtásainak használt valamit, de a nagy pariknak már késő volt.

Tapasztalataim az idei paradicsomfajtákról:

• Sárga körte paradicsom: ez évek óta saját magfogás, nagyon érdemes ültetni, mert ez az első, ami terem, és mikor az ember már nagyon ki van éhezve egy kis paradicsomra, akkor fantasztikus érzés, hogy végre lehet szedni. A sok esőt nem szereti, megrepednek a szemek, de friss fogyasztásnál ez nem olyan nagy gond. Nekem ízre is finom, nem vastag a héja, úgyhogy nagy kedvenc. Ezt is nagyrészt elvitte a gomba, de folyamatosan hozza az új hajtásokat, ezért lehet még belőle enni.

• Datolyaparadicsom: Második éves nálunk, tavaly a Reinsaat Donatellinából indultam. Idén jobbak lettek a szemek, tavaly nagyon sok volt „zöldvállas”, de a magfogáshoz próbáltam olyanokat válogatni, amik teljesen pirosak, és úgy látszik, hogy ez használt. Finom ízű, nem reped meg az esőtől, a sárga körte után érik picivel, de már elég hamar. Nagyon csúnya lett a növény maga, de még így is vannak rajta ép szemek.

• „Nagymamám-tájfajta” ökörszív paradicsom: nagyon szeretem, finom lédús, nagy paradicsom, paradicsomlének befőzni kiváló. Tavaly olyan jól érezte magát nálunk, hogy az egész évi adagunkat el tudtam belőle tenni. Idén kevesebbet ültettem a több fajta miatt, és teljesen letarolta a paradicsomvész, most még enni is alig tudtunk. Még az a szerencse, hogy a nagymamámnál, aki Budapesttől még keletre lakik, idén pont jó volt neki a csapadékmennyiség, úgyhogy idén ő látja el az egész nagycsaládot paradicsomlével.

• Chocolate Stripes: finom ízű paradicsom,viszonylag későn ért nálunk. Nekem az volt vele a fő bajom, hogy nagyon sok kis zegzug volt a nagyobb szemeken, amikbe belemásztak a fülbemászók, sokat kellett kivágni. És teljesen meghalt :(

• Kellog’s Breakfast: Nagyméretű narancssárga paradicsom. Erre is egész sokat kellett várni, alig párat tudtunk megkóstolni, mondjuk csak három tővel ültettem. Viszont nagyon finom lédús, óriási terméssel. Szerencsére tudtam róla magot fogni még a betegségek előtt, úgyhogy jövőre újra próbálkozom vele. De neki is annyi idénre.

• Indigo Rose: gyönyörű növény volt, hosszú fekete fürtökkel. Nálunk borzasztó későn kezdett érni, még most is inkább a zöldek vannak rajta többségben. A hosszú várakozási idő miatt nagyon bosszantó, hogy mire beérett volna, nagyrészt elvitte a betegség. És bevallom őszintén, csodaszépnek tartom ezeket a fekete szemeket, de ízre valahogy nem olyan különleges. A bolti paradicsomra emlékeztet.

• Green Zebra: tavasszal még azt hittem, hogy ültettem ilyet, de végül egy sem lett, úgyhogy valószínűleg összekevertem a magokat. Majd jövőre :)

A paprikák végül elég szépen beindultak. A kedvenc nyárvégi ebédemet többször is meg tudtam belőle csinálni. A félbe vágott kápia paprikák belsejébe túró+tejföl+aprított bazsalikom+olívabogyó+só – tölteléket teszek, betekergetem bacon-szalonnával, és 200°C-on addig sütöm, míg a szalonna megpirul. Ismeritek? Feta sajttal is lehet készíteni. De hoztam egy elborzasztó képet a csigákról.

A padlizsánokról sokat írtam már idén, továbbra is nagyon büszke vagyok rájuk. Sajnos a becsomagolós magfogás nem jött össze, egy szem virág kötött be, és nem is hiszem, hogy beérik még, ez:

Valószínűleg ebben az állandó esőnek és nedvességnek is szerepe volt. A padlizsánt is szeretik a csigák, sose gondoltam volna. Azért sajnálom kicsit, hogy nem sikerült magot fogni, mert ez a málna melletti példány pl. a nyakamig ér.

Kolbásztökök, articsókák, egérdinnyék:

A kolbásztököket továbbra is nagyon szeretem, az alsókból hagyok meg őszi dísznek és magnak is. Az a tapasztalatom, hogy nem érdemes hagyni túl nagyra megnőni, mert akkor már nehéz pucolni. A kisebbik fiam egyébként a zsenge magjait is szereti eszegetni.

Az egérdinnye töretlenül hozza az új virágokat, és szemeket, felnőtt a háló tetejéig.

Az idén ültetett articsókáimból pedig virágzik már az egyik tő. :)

Ez most jó hosszúra nyúlt, nagyon szépen köszönöm, ha kitartottatok, és végigolvastátok!

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!