Írta: Mészáros Zoltán

A kispetri Humus Egyesület  meghívására egy fajtamegőrzéssel és magfogással foglalkozó egy hétvégés műhelymunkát tartottunk az egyesület székhelyén, Kispetriben. Az esemény beszámolójának második részében a szakmai programról olvashattok részletesebben. 

Az oktatóhétvége beszámolójának I. részét itt olvashatjátok.

A bemutatkozás után Réthy Kati a Magház Egyesület elnöke kezdte a szakmai előadást egy botanikai alapozóval, ami közben igyekeztünk felmérni és a csapat igényeihez igazítani a mondanivalónkat. Volt szó a rendszertan alapvető ismeretének fontosságáról, a latin elnevezések hasznosságáról, belekóstoltunk egy kicsit a beporzás-biológiába, a vetéstervezésbe és egyes növénycsoportok termesztéstechnikai sajátosságaiba.

Egy kávészünet után Mészáros Zoli a Magház stáb egy oszlopos tagja (Mezőföldön) folytatta az előadást, jobban belementünk a generatív növényszaporítás különböző módjaiba, illetve abba, hogyan tudjuk egymástól megfelelően izolálni a fenntartandó fajtáinkat, hogy ne történjen keresztbe porzódás. Ezek után a konkrét növényfajok sajátosságait kezdtük el megnézni a fent említett irányvonalak mentén, a résztvevők választották ki, hogy mely fajokról beszéljünk, mert jelentősen rövidítenünk kellett az előadásokat. Előzetesen azt gondoltuk, hogy mindenre rengeteg időnk lesz, de végül a sok időt megspóroló profi szinkrontolmács ellenére rövidítenünk kellett minden előadást, például kimaradt Kati növényvédelemmel foglalkozó előadása, ennek ellenére nekem az volt a benyomásom, hogy sikerült úgy alakítani a programot, hogy olyan hangozzék el, ami a hallgatóság számára érdekes és fontos.

Mivel az előrejelzések vasárnap egész napra esőt jósoltak, ezért a délutánt terepmunkára szántuk. Előtte még megkóstolhattuk Katalin ínycsiklandó töltött káposztáját és csöröge fánkját, amik feltöltötték az energiáinkat a nap hátralévő részére. A pihenő után az egész csapat átvonult a Humus kertjébe, ahol Andrea először a magházat mutatta meg, majd megkezdődött a gyakorlati bemutató, Máthé Orsi a Magháztól (Banya Tanya Alapítvány) vette át a szót és mesélt izolációs és magfogási technikákról, azokat élőben is megmutatva.

Sajnos a magfogó szezon ilyenkor már nagyjából véget ért, de azért így is találtunk mutatnivalót, hogy ha más nem, legalább bemutató jelleggel mindenki saját szemével-kezével meg tudja tapasztalni a magok összegyűjtésének különböző módszereit. A gyakorlathoz Orsi is hozott magával bemutató eszközöket, illetve Andrea magházából is kerültek elő edények és rosták, melyek segítették a munkánkat. A délután egyre inkább személyes eszmecsere felé kezdett fordulni, megnézhettük közösen Jánosék dísznövénykertjét, ahonnan több résztvevő vihetett haza évelő szaporítóanyagokat.

Ez már elég soknak hangzik egy napra, ám még korántsem ért véget a szombat, ugyanis ezek után visszatértünk a művelődési házba, és Orsi tartott gyakorlati bemutatót a különböző „nedves” magfogási megoldásokról. A középre kirakott terítős asztal, a konyhai eszközök és a fényképező emberek miatt olyan volt a hangulat, mintha egy főzőműsorba csöppentünk volna, de itt most ételek helyett a jövő ételének kiindulási pontját, a magot nyertük ki paradicsomból, paprikából, uborkából, padlizsánból.

A nap végére mindenki jól elfáradt, de házigazdáink kimeríthetetlen tartalékaikból még egy grillvacsorát is prezentáltak számunkra. Zsolt sütötte a húsokat és az elmaradhatatlan miccset, Quim pedig, akiről kiderült, hogy komoly séf tapasztalattal rendelkezik, összedobott egy fűszeres paprikakrémet mártogatósnak, valamint érett sajttal töltött gombát és vinetát grillezett számunkra. Az este nagyon jó hangulatban telt, jobban megismertük egymást és sokat beszélgettünk.

A vasárnap ugyanúgy indult, mint a szombat, igyekeztünk korán reggelizni, hogy készen álljunk a napi programra, de nem számíthattunk rá, hogy házigazdáinknál még egy második reggeli is vár minket, ami komoly kihívást jelentett, mert nagyon finom volt, de már eleve teli voltunk. Jánosék házában Katalin megmutatta a tisztaszobát és féltve őrzött kincseit, a kalotaszegi népviseleteket. Orsi és Kati még fel is próbált egyet s mást, élvezet volt hallgatni Katalin történeteit és látni azt a hagyományt, amit ezek a ruhák képviselnek. Azt értelemszerűen mindenki tudja, hogy ezek a ruhadarabok míves, művészi alkotások, de én például nem gondoltam volna, hogy az öltöztetésnek is külön művészete van, amit a családban a fiatalabb nemzedék a felnövése során szív magába, ahogy látja, hogy a felnőttek hogyan, mikor hordják a népi viseleteket.

 A mozgalmas reggel után újból összegyűltünk a kultúrházban, ahol most Orsi folytatta az előadást és beszélt a magok szakszerű tárolásáról, a szaporítóanyagok élettani folyamatairól, a különböző megoldásokról, amelyeket sikerrel alkalmazhatunk, hogy minél tovább csíraképesen tudjuk tartani a magjainkat. Beszéltünk a csomagolóanyagokról, a különböző kártevőkről, amik készleteinket veszélyeztethetik, és a jelölés módszereiről és fontosságáról.

A kávészünet után Zoli folytatta az előadást, aminek témája a magfogásra szánt egyedek kiválasztása volt, ezzel együtt a szelekció, a különböző nemesítési lehetőségek bemutatása.

A finom ebéd után körbeültünk, és igyekeztünk a jövőre nézve kapcsolódási pontokat kidolgozni a csapatnak, egyrészt azért, hogy segítsük a Humus Egyesület munkáját, másrészt, hogy mi is tudjunk határon túli partnerként csatlakozni az itteni törekvésekhez. Orsi vezetésével mindenki elmondhatta, miket szeretne elérni, megvalósítani ennek az eseménynek a végeztével, illetve, hogy mit tud adni a közösségnek, hogy tovább fejlődhessen az itt elkezdett munka. Nagyon sok érdekes tapasztalatot fogalmaztak meg a résztvevők, melyek nagy részéhez Magház egyesületi tagként is nagyon jól tudtunk kapcsolódni. Ezek után Orsi még röviden beszélt a magbörzékről. Elmondta, milyen lehetőségeket nyújthat egy ilyen esemény, és mik azok a problémák, amikre előre fel kell készülni, hogy a fajtafenntartás céljai ne sérüljenek, és valóban közreműködő partnereket találjunk a magokat hazavivő résztvevőkben, ne csak ingyen vetőmagot begyűjtő embereket.

Az előadás végeztével jött a várva várt magbörze, ahol mi is megosztottuk különböző magjainkat, de találkoztunk újdonságokkal is, jó volt látni mások több éves munkájának gyümölcseit. Az eszme és magok cseréje folytatódott késő délutánig, amikor is elérkezett a búcsú ideje, és elindult hazafelé ki-ki a maga útján.

Mi nagyon sokat kaptunk ettől a hétvégétől, legyen szó ismeretekről vagy emberi kapcsolatokról, és azon leszünk, hogy ez a kapcsolat a későbbiekben se haljon el. Hálásak vagyunk Andreának, egész családjának, Áginak, Tamásnak, az egész Humus Egyesületnek a meghívásért, a vendégszeretetért, és az egész csodálatos hétvégéért!

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!