Írta és fotózta: Pandur Zsanett

Az élet alapja a víz. Sokat hallott, már-már közhelynek tűnő megállapítás ez. Tudjuk, tudjuk, hogyne tudnánk, mégis milyen rácsodálkozással tudatosul bennünk a valós tartalma, amikor a saját bőrünkön (kertünkben) érezzük a hatásokat.

Itt olvasható a cikk első és második része.

Övárkok, szivárogtatók

Az övárok (angolul swale) egy olyan árok, amelyet a szintvonalak mentén ásunk, vagyis vízszintesen halad. Az ilyen árkok fontos szerepet játszanak a lejtős területek vízmegtartásában. A lejtőn lefelé elfolyó víz az övárokban megáll és szétterül, utána pedig lassan szivárog el az árokból. Időszakosan tehát nyílt tározóként működik, miközben folyamatosan táplálja a talajt. A kitermelt földet az árok alsó oldalán felhalmozzuk, és ezt a magasított peremet ültetjük be, talajtakaró növényekkel, bokrokkal és fákkal. A növényzet gyökerei lesznek a peremsáv stabilizátorai, az árokból leszivárgó víz táplálja őket. Az övárkok egy saját kis mikroklímát alkotnak. Ha domboldalban helyzekedik el a kertünk, akkor mindenképp érdemes legalább egy övárkot ásnunk a kert legalsó sávjában, hogy a területről a felszínen lefolyó vizeket "elkapjuk". Nagyobb területeket pedig jól kiszámolt távolságokra helyezzük el az övárkokat, amelyekkel kiszáradt lejtőket tehetünk burjánzóvá.

Az övárkokat feltölthetjük szervesanyaggal is – ebben az esetben nem kapunk nyílt vízfelszínt, hanem a szervesanyag is elsődleges víztároló közegként működik az elszivárgás előtt. Hasonló elgondolással, de nem árok, hanem lencseszerű mélyedések formájában telepíthetünk több különálló szivárogtatót. Ezek lehetnek kisebb-nagyobb átmérőjű, növényekkel beültetett lencsék, melyek főleg akkor fejtik ki áldásos hatásukat, ha valamelyik csapadék-beérkezési ponton helyezzük el őket, pl. egy ereszcsatorna közvetlen végénél, vagy egy tartály túlfolyójánál. A hirtelen érkező nagyobb vízmennyiséget is hatékonyan nyeli el a felhalmozott szervesanyag, és lassan szivárogtatja a lencsébe ültetett vegetáció gyökereihez, illetve a távolabbi környezetébe.

Éppen elkészült sekély övárok 

A lehető legtöbb zöldfelület

A vízmegőrző rendszerek alapvetése, hogy ahol lehet, ott vegetációt növesszünk. Csökkentsük a szilárd burkolatok arányát. A kocsibeálló legyen pl. két keskeny sáv egy nagy széles betonút helyett. A két sávról lefolyó víz öntözi a köztük növő füvet. Betonozott udvar helyett válasszuk a füvesítést, ültessünk fákat, bokrokat. A hatás már az első nyáron érzékelhető lesz, sok fokkal hűvösebb egy füves-fás udvar, már ezért is megéri. Mindeközben pedig hozzájárulunk a helyi párakörforgás javításához. Használjuk ki a függőleges tereket is, futtassunk növényzetet a “kötelező” tereptárgyakra, kerítésekre, felépítményekre, falakra.

Terjeszd a tudást!

A vizek megtartása a legalapvetőbb közös érdekünk. Sajnos nagyon kevés tudatosság van még ezügyben, mivel a kiépített, urbanizált rendszerekben az emberek még nem érzik a változásokat. Amíg a csapból folyik a víz, addig miért is aggódnánk. A felsőbb szinteknek nem mindig áll érdekükben, hogy a kritikus tudásokat megosszák a lakossággal, főleg mivel nem tudnak hathatós megoldási rendszereket felmutatni. A vízmegtartó gondolkodás fontos része, hogy terjesszük a témával kapcsolatos tudást, szemléletet. Senki nem tudja a saját kiskertjében megváltani a világot. Sok kiskert, sok szántóföld viszont már egy összeadott hatással rendelkezik. Sok informált lakos igénye pedig idővel alulról felszivároghat a kormányzati döntéshozás szintjeire is. Te se tartsd magadban a tudásodat, tapasztalataidat! Oszd meg másokkal, amit tudsz, hogy egyre többen lehessenek jól informáltak.

Felhasznált irodalmak, inspirációk

Brad Lancaster TED talk
Brad Lancaster weboldal
Szalai Marietta
Michal Kravcik és kollégái
Air conditioner breakdown
Talajmegújító mezőgazdaság
Mikolci Ökológiai Intézet

Ha érdekesnek találtad ezt a videót, látogass el Facebook oldalunkra, vagy nézz körül a honlapunkon!