Fotó: Fehér Judit

Legtöbbünknél ebben az évben a tavaszi szárazságot követően kicsit kitolódott a kertszezon, később kezdtek el érni a zöldségek. Még bőven tart a szüret ideje, de érdemes gondolni a következő évre is, és eltenni a magokat, amikből majd a jövő évi termés lesz. Ebben és az előző bejegyzésben zöldségcsaládonként összefoglaltuk a Magfogási praktikumban leírt magfogási módszereket.

A második részben a tökfélékkel, pillangós virágúakkal, pázsitfű félékkel és burgonyafélékkel kapcsolatos teendőket találod meg.

Tökfélék családja

Sütötők gyűjtemény az Évkerék Ökotanyáról. Fotó: Évkerék Ökotanya

Az összes termesztett tökféle rovarmegporzású, egyivarú virágokkal rendelkező egylaki növény.  A cukkini, a főzőtök, a patisszon és az olajtök egy fajhoz tartozik (Cucurbita pepo). A nagydo­bosi típusú sütőtökök a Cucurbita maxima, a kanadai típusú (sonka) sütőtökök a Cucurbita moschata fajhoz tartoznak.  A tökfélék rendszertanáról készült Prezi összefoglalónkat itt találod.

A sütőtököket hagyjuk a tövön, amíg teljesen megérnek, majd a konyhai feldolgozás során gyűjtsük be a magokat. A cukkini, főzőtök és patisszon esetén meg kell várni, amíg a héja annyira megkeményedik, hogy a körmünk már nem megy bele. Leszedés után hagyjuk őket utóérni legalább 3 hétig, mielőtt kivennénk a magokat, és időnként ellenőrizzük, nehogy megrothadjanak.

Uborka (Cucumis sativus) esetén figyelembe kell venni, hogy a fogyasztási érettség nem azonos a biológiai érettséggel: teljesen érett állapotban a termés egy színváltozáson megy keresztül. Érdemes leszedés után még 2–3 hétig utóérlelni a terméseket. Vágjuk ketté az uborkát hosszában és kaparjuk ki a magokat a kocsonyás zselével együtt egy edénybe és öntsünk hozzá ugyanannyi térfogatú vizet. Hagyjuk a keveréket erjedni pár napig, majd alaposan öblítsük le egy szitán, és terítsük ki vékony rétegben száradni. Időnként forgassuk át a magvakat. Akkor vannak kellően megszáradva, ha a fogunk között ketté tudjuk pattintani a maghéjat.

A görögdinnyét (Citrullus lanatus) és a sárga­dinnyét (Cucumis melo) érett állapotban leszedjük, majd néhány napig utóérleljük, mielőtt kiszednénk a magját. Kettévágjuk a termést majd a magokat kikaparjuk és leöblítjük. Nem szükséges erjeszteni, mint az uborka esetében.

Pillangósvirágúak családja

Változatos babok. Fotó: Bori Dániel

A közönséges babok (Phaseolus vulgaris) öntermékenyek és nem kereszteződnek össze könnyen. A tűzbab (Phaseolus coccineus), az ázsiai babok (Vigna spp.) és a lóbab (Vicia faba) azonban hajlamos a keresztbeporzódásra. A borsó (Pisum sativum) és lencse (Lens culinaris) szigorúan öntermékenyülők.

A borsó és a bab esetében is érdemes megvárni, hogy a magok a növényen beérjenek, azaz lehetőleg várjunk addig, amíg a hüvelyek megszáradnak. Azonban, ha az időjárás nedves, és félő, hogy penészedés indul be, húzzuk ki a növényeket gyökerestül, és tegyük őket meleg és száraz helyre, amíg beérnek. Amikor a hüvelyek ropogósra száradtak, dörzsöljük vagy tapossuk ki a magokat. A szelelés a leghatékonyabb tisztítási módszer, majd tárolás előtt szárítsuk ki alaposan a magokat. 

Pázsitfűfélék családja

Lófogú kukorica fajták. Fotó: Bori Dániel

A kukorica (Zea mays) szélmegporzású növény.

Hagyjuk a csöveket a tövön, amíg a csuhéja megszárad. Miután leszedtük a csöveket, húzzuk le a csuhét és szárítsuk addig, amíg egy kalapáccsal szét-törve a szemeket lisztesen törnek.

Burgonyafélék családja

A legtöbb paradicsom (Lycopersicon esculentum) nem könnyen kereszteződik, mert a bibe be van zárva a portok csőbe. A burgonya-levelű fajták és a koktél típusúak bibéi kilógnak, ezért náluk esélyesebb a kereszteződés.

A paradicsomból való magfogásról készítettünk egy egyoldalas összefoglalót, ami itt érhető el.

A padlizsán (Solanum melongena) önmegtermékenyülő növény, rovarok által ritkán keresztbe-porzódhat. Magfogáshoz a padlizsánt hagyjuk tovább a növényen, mint a fogyasztásra érett állapota, biológiai érettségben a termés színt vált. Betakarítás után hagyjuk pár napig utóérni. A hosszában kettévágott padlizsánból kézzel kaparjuk ki a magokat egy edénybe. Vízzel felengedve az érett magok, melyek kövér barnák vagy krémszínűek, lesüllyednek az edény aljára, így a húst és az éretlen/üres magokat le tudjuk róluk mosni. Vékony rétegben terítsük ki száradni. 

Változatos paprikák. Fotó: Bori Dániel

A legtöbb paprika (Capsicum spp.) a rovarok segítségével keresztbeporzódik, bár alapvetően öntermékeny. A paprika magok akkor érettek, amikor a termés eléri végleges színét.  A paprika magokat csak fejtsük le a csumáról, nem szükséges mosni, terítsük ki és szárítsuk addig, amíg pattanva törnek.

Aktuális teendők:
A paradicsom és paprika magfogásáról rengeteget írtunk már. A burgonya mely szintén ebbe a családba tartozik, szintén megérdemel egy rövid bejegyzést. Bár általában nem magról szaporítjuk, vannak trükkök amiket érdemes megtanulni, hogy megakadályozzuk a leromlást vagy akár javítsuk a hozamot. Burgonya (és minden más vegetatívan szaporított gumós növény esetén, így a batáta esetén is érvényes) gumókat betakarításkor ne keverjük össze, azaz ne a hagyományos módszert válasszuk, amikor a nagy kupacból kiválogatjuk az apró gumókat a következő évi burgonyavetéshez a nagyokat meg megesszük, hanem tövenként külön-külön ássuk ki a termést, majd ha végeztünk, hasonlítsuk össze a kis kupacokat és a legszebb, legbővebben termő tövek alól gyűjtsük be a következő évi vetőgumókat. Érdemes a közepes gumókat kiválogatni, ha mégis a nagyobbak mellett tesszük le a voksunkat az sem baj, azokat vetéskor fel lehet vágni több darabba, ilyenkor arra figyeljünk, hogy minden darabra jusson legalább egy csíra. Ezzel a módszerrel elkerüljük, hogy idővel leromoljon a fajtánk.

Ebben a kétrészes bejegyzésben a leggyakrabban termesztett zöldségfélékről való magfogás alapjait írtuk össze. Az első részt itt találod. Bővebb információt találsz a Magház honlapjáról letölthető Magfogási praktikumban, ha pedig kérdésed van, akkor Facebookon vagy e-mailen (maghazinfo[kukac]gmail[pont]com) is elérsz minket!