Írta: Lipka Borbála

Az Európai Unióban több mint egy éve zajlanak az egyeztetések, melyeknek a célja az uniós vetőmagszabályozás megváltoztatása – de miért olyan fontos ez a kérdés?

Az iparosított mezőgazdaság egyre nagyobb teret követel magának a bolygóból – szó szerint. Az uralkodó narratíva szerint erre az egyre növekvő népesség etetése miatt van szükség, azonban ez a térnyerés sokszor együtt jár a kis- és családi gazdaságok eltűnésével, a fajtaválaszték leszűkülésével, valamint a kertészek és gazdák saját magokhoz való jogainak megnyirbálásával. Emellett a téma mellett sajnos a jelenleg zajló EU-s egyeztetések kapcsán sem mehetünk el szó nélkül.

                              Kép: Mezőföldön 

A cikksorozat I. része itt olvasható.

Ebben a bejegyzésben bemutatjuk, hogy milyen nemzetközi egyezmények teszik lehetővé jogi szempontból a gazdák önellátáshoz és magokhoz való jogáért történő küzdelmet. A nemzetközi szervezetek már több évtizede foglalkoznak a természetvédelem jogi környezetének kérdéseivel. A huszadik század második felében egyértelműen kibontakozó globális klímaváltozás és egyre nagyobb mértéket öltő környezeti katasztrófák, valamint az egyre gyorsuló fajpusztulás hívta életre az Egyesült Nemzetek Szövetségének Környezetvédelmi Munkacsoportját, majd az 1992-es riói Föld csúcson aláírt Biológiai Sokféleség Egyezményt, mely három célt fogalmazott meg: a biológiai sokféleség megőrzését; a biológiai sokféleség komponenseinek fenntartható használatát; valamint a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztását. Magyarország 1992-ben Rióban aláírta az egyezményt, az Országgyűlés 1993-ban egyhangúlag megszavazta, kihirdetésére pedig az 1995. évi LXXXI. törvényben került sor.

A Biológiai Sokféleség Egyezmény a biodiverzitás általános értelemben vett védelmét célozza meg, azonban hamar egyértelművé vált, hogy a genetikai erőforrások védelme, és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos elosztása további egyeztetéseket igényel. Így született meg 2010-re az Egyezményt kiegészítő Nagojai Jegyzőkönyv, mely kifejezetten erre a területre fókuszál. Hatálya kiterjed genetikai erőforrásokra, az ezek hasznosításából származó hasznokra, a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudásra, valamint az ilyen tudás hasznosításából származó hasznokra. Magyarország 2011- ben írta alá a Jegyzőkönyvet, 2014-ben ratifikálta, és ugyanebben az évben életbe is lépett a Jegyzőkönyv. A Nagojai Jegyzőkönyv kihirdetése Magyarországon a 2014. évi VIII. törvényben történt. A biodiverzitás védelme mellett több nemzetközi szabályozás is foglalkozik kifejezetten a növényi genetikai erőforrások, valamint a hozzájuk kapcsolódó tudás védelmével.

Ezek közül az agrobiodiverzitás védelme szempontjából a legfontosabb a  Nemzetközi egyezmény az élelmezési és mezőgazdasági növényi genetikai erőforrásokról (ITPGRFA), melyet 2001-ben szavaztak meg Madridban, majd 2004- ben lépett hatályba (hazánkban: 358/2004 Kormányrendelet). Az ITPGRFA célja az élelmiszerbiztonság biztosítása, az élelmezési és mezőgazdasági növényi genetikai erőforrások fenntartható használata, megőrzése és nemzetközi cseréje révén, a használatukból fakadó hasznok igazságos és méltányos elosztásának biztosítása, valamint a gazdák jogainak elismerése és erősítése.

Az eddig felsoroltak mellett szintén fontos mérföldkő a kifejezetten a gazdák és más, vidéken dolgozó emberek jogairól szóló ENSZ nyilatkozat (UNDROP), melyet 2018-ban fogadtak el. A nyilatkozat középpontjában a vidéken élő és dolgozó emberek jogai, a nők helyzetének javítása, az élelmiszer-önellátáshoz való jog, valamint a vetőmagokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos tudás védelme áll. A nyilatkozatot sajnos Magyarország a szavazás során nem támogatta.

Hamarosan jelentkezünk a sorozat következő részével.