Írta: Lipka Borbála

Ismét az EU-s vetőmag-szabályozás változtatásáról szóló tervezettel kapcsolatosan jelentkezünk. A cikksorozat első részében vázlatosan összefoglaltuk, hogy pontosan miről is van szó, és miért kell foglalkoznunk a témával; a második részben bemutattuk a legfontosabb nemzetközi egyezményeket, melyek valamilyen szempontból érintik a génmegőrzést vagy a vetőmagokhoz való jogot; a harmadik részben pedig röviden összefoglaltuk, hogy mi a jelenlegi helyzet szabályozás szintjén az Európai Unióban és hazánkban.

Ezúttal azt vesszük sorra, hogy mik a problémás pontok a tervezet szövegében. A legfontosabb kérdéseket az Arche Noah által elkészített dokumentum alapján mutatjuk be. Ebben a bejegyzésben azokra a témákra koncentrálunk, amelyek a Magház, és más kisléptékű szereplők munkáját a leginkább a befolyásolják.

                   fotó: Benkó Bernadett

1. A változatos fajták megőrzése

Az Európai Bizottság által benyújtott javaslat a növényi szaporítóanyagok előállítására, átadására és eladására vonatkozik. A szabályozás hatálya alá eső növényfajok listáját egy mellékletben gyűjtötték össze (tehát a jogszabály nem vonatkozna minden növényfajra, csak azokra, amik felkerültek erre a listára). A szabályozás továbbá nem terjed ki a kutatási és nemesítési tevékenységekre, valamint a „végfelhasználók” közti szaporítóanyag-cserére. Végfelhasználónak az számít a javaslat alapján, aki „szakmai” tevékenységen kívül foglalkozik a növények szaporításával, a szaporítóanyagok átadásával vagy felhasználásával. A szabályozás azonban kiterjedne minden „üzleti tevékenységre” – aminek pedig az a definíciója, hogy „szakmai”/”professzionális” szereplő végzi az adott tevékenységet. 

Ez rögtön több óriási problémát is felvet:

- A szabályozás egy kalap alá veszi a ritka és veszélyeztetett fajtákat (pl. tájfajtákat) a kereskedelmi forgalomba kerülő fajtákkal, és ezekre a (gazdaságilag általában érdektelen) fajtákra is ugyanazok a szabályok vonatkoznának. A kisléptékű szereplőkre (mint például a kisebb vetőmagcégek vagy akár közösségi maghálózatok!) ugyanazok az adminisztratív szabályok vonatkoznának, mint a kereskedelmi mennyiségű vetőmag-forgalmazó cégekre, ami sokak munkáját teljesen ellehetetlenítené.

- A definíció szerint az „üzleti” tevékenységbe az ingyenes magcsere is beleesik, ami ellehetetlenítené például a génbankokból történő mintakérés gyakorlatát (mivel a génbank „professzionális” szereplőnek számít). Ez több, kötelező érvényű nemzetközi egyezménnyel is ütközik, melyek a magokhoz való szabad hozzáférést biztosítják.

- Ez a megfogalmazás figyelmen kívül hagyja, hogy vannak olyan kisléptékű (pl. helyi piacra termelő vagy közösségi mezőgazdaságot üzemeltető) gazdák, kertészek, akik a palánták, termények értékesítése mellett génmegőrzési tevékenységben is részt vesznek. A génbankok nem adhatnának ki magmintát piacra termelő gazdáknak - ami nem csak elméleti szinten abszurd, hanem adminisztratív szempontból is szürreális: képtelenség lenne ellenőrizni, hogy a mintakérő amúgy értékesíti-e bárhol a terményeit, vagy csak magának veteget a kertjében…

Az Európai Parlament szerencsére már ennél a legtöbb szempontból kedvezőbb állásfoglalást fogalmazott meg: itt ugyan több növényfaj van a szabályozott növények listáján, viszont az „üzleti tevékenységek” köre leszűkül a kifejezetten kereskedelmi célú magtermesztésre (ami nagyobb teret enged a génmegőrzéssel kapcsolatos munkának), valamint kikerülnek a szabályozás hatálya alól a génbankok és az on-farm kutatás. Sajnos génbanknak csak az állami génbankok és bizonyos génmegőrző szervezetek minősülnének, úgyhogy még így is sok olyan kis szereplőre vonatkozna a szabályozás, akik ugyan ezzel foglalkoznak, de nem szervezett formában. 

                      fotó: Benkó Bernadett

2. A gazdák magokhoz való joga

Ahogy az előző bejegyzésben is írtuk, több nemzetközi egyezmény – melyek kötelező érvényűek az Európai Unióra nézve – is kimondja a gazdák saját magokhoz, illetve ezeknek a magoknak a termesztéséhez, használatához és eladásához való jogát. 

A Bizottság javaslata alapján a gazdák természetben cserélhetnék csak fajtaoltalommal (vagy szabadalommal) nem védett fajták magjait – tehát az eladás kizárva –, melyet a saját gazdaságukban termesztenek, dinamikus génmegőrzés céljából. Magcsere csak kis mennyiségben (melyet a tagállamok határoznak meg saját hatáskörben), valamint szigorú növényegészségügyi szabályoknak megfelelően valósulhatna meg. Ez a rendelkezés erősen ellene megy annak fentebb említett nemzetközi egyezményeknek (pl. ITPGRFA, UNDROP). 

Az Európai Parlament állásfoglalása pozitív és negatív változásokat egyaránt tartalmaz: a Parlament elismeri a pénzügyi ellentételezéshez való jogát a gazdáknak, viszont a mennyiségeket központi szabályozás alapján határozná meg (nem dönthetnének önállóan a tagállamok), és a növényegészségügyi szabályok is megmaradnának.

3. A nem-DUS fajták forgalmazása

Nem-DUS fajták alatt azokat a fajtákat értjük, melyek nem felelnek meg DUS-teszt követelményeinek (erről a cikksorozat harmadik részében írtunk): ezek a fajták általában genetikailag és gyakran formailag is változatosabbak a modern nemesítésű, fajtaoltalommal védett fajtáknál. 

Ezen a téren szerencsére főként pozitív változtatási javaslatok jelennek meg a Bizottság által benyújtott tervezetben: végfelhasználók számára a ezeket a fajtákat regisztráció nélkül lehetne árusítani, kis kiszerelésű csomagok formájában (vagy pl. fásszárúak esetében növényenként). Azonban sajnos ezeknél a fajtáknál is plusz adminisztratív terhek kerülnének a gazdák vállára. A jelenlegi rendszerhez képest – mely tájfajtákat és házikerti fajtákat különböztet meg – a javaslat alapján a változatos fajtákat „megőrzendő” fajtáknak (angolul: conservation variety) neveznék. Sajnos a javaslat alapján a jelenlegi „amatőr” (főként házikerti) fajták és a közismert gyümölcsfajták nem kerülnének automatikusan ebbe a kategóriába, ami viszont szintén problémás, hiszen akkor ezeknek az esetében a kereskedelmi fajtákra vonatkozó szabályok lennének érvényesek (minden adminisztratív teherrel együtt), holott gazdaságilag nem értékes fajtákról van szó. Az Európai Parlament állásfoglalása szerint ráadásul teljesen külön kéne választani az élelem-termelést és a magtermesztést, ami például a korábban említett közösségi mezőgazdaságokban vagy egy kisebb, de piacra (is) termelő kertészetben általában nem, vagy csak nagyon nehezen megoldható dolog. 

Ha nem írtad még alá a petíciót, melyben arra kérjük az Európai Unió döntéshozóit, hogy olyan szabályozást alkossanak, amely ténylegesen segíti a változatosság megőrzését és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást, akkor ide kattintva még megteheted! Minden aláírás számít!