Írta Lipka Borbála

Már többször is hírt adtunk röviden arról, hogy az Európai Unióban jelenleg egy nagyszabású egyeztetési folyamat zajlik, melynek célja a vetőmagokkal, és mindenféle más növényi szaporítóanyaggal kapcsolatos szabályozás megreformálása.

Az új szabályozás – amennyiben létrejön – teljesen biztosan erősen befolyásolni fogja azoknak a munkáját, akik változatos fajtákkal vagy génmegőrzéssel foglalkoznak, így mi is igyekszünk közelről nyomon követni a folyamatot. Az alábbiakban megkíséreljük közérthetően bemutatni, hogy miről is van szó.

Háttér

Az Európai Bizottság 2023 júliusában benyújtott egy javaslatcsomagot, ami több jogszabály megreformálására irányul, ennek része a vetőmagokkal kapcsolatos jogszabályok egységesítésére irányuló javaslat (angol szövegkönyezetben a New Seed Law néven találkozhattok vele gyakran). Ebben a csomagban nyújtották be többek közt az új genomikai technikákkal (NGT) létre hozott élőlényekre vonatkozó szabályozási javaslatokat (ami szintén közvetlenül kapcsolódik a Magház munkájához) és a talajstratégiát is.

Az Európai Parlament 2024 áprilisában szavazott a javaslatról, közzétéve a Parlament állásfoglalását a jogszabályi módosításokkal kapcsolatban. Az Európai Unió Tanácsa pedig jelenleg is tárgyalja a javaslatokat, állásfoglalásukat minden valószínűség szerint 2025-ben fogják közzétenni. Miután az Európai Unió mindhárom szerve - a Bizottság, a Parlament és a Tanács - közzéteszi az állásfoglalását, megkezdődnek a tárgyalások három fél között, majd a Tanács és a Parlament is szavaz a javaslatról.

Miért van szükség erre az egészre?

A vetőmagokkal és egyéb növényi szaporítóanyagokkal foglalkozó szabályozások rendszere az Európai Unióban jelenleg kissé nehezen átlátható, hiszen összesen tizenkét direktíva foglalkozik ezzel a témával (külön irányelv vonatkozik pl. a zöldségekre, a szántóföldi növényekre és a dísznövényekre is). Ráadásul ezek az irányelvek „csak” a kereteket szabják meg, és az egyes tagállamok konkrét szabályozásai meglehetősen nagy eltérést mutatnak egymástól. Magyarországon például bizonyos feltételek mellett lehetséges tájfajta növények magjainak, palántáinak kereskedelmi forgalomba kerülése – de vannak olyan országok, ahol erre nincs lehetőség.

A döntéshozók most azt szeretnék elérni, hogy ez a szerteágazó szabályozás könnyebben átlátható legyen: hogy egyetlen jogszabály foglalja magába a legnagyobb részét azoknak az elveknek, melyeket most a tizenkét irányelv fogalmaz meg, illetve hogy egy egységesebb szabályozás legyen érvényben az egész Unióban. Ennek a törekvésnek a hasznosságával vagy éppen kártékonyságával lehet vitatkozni, de az biztos, hogy ha létrejön egy ilyen átfogó szabályozás, az nagyban befolyásolni fogja a változatos fajták (például a tájfajták, régi fajták) elérhetőségét, valamint a génmegőrzéssel foglalkozó szervezetek, intézmények (pl. közösségi magbankok, állami génbankok) munkáját, így a mienkét is.

A Bizottság javaslata

Az Európai Bizottság által benyújtott javaslat sajnos összességében – a jelenlegi magyar viszonyokhoz képest – kifejezetten negatívan érinti, bizonyos pontokon szinte teljesen ellehetetleníti a változatos fajtákkal való munkát.

A cikksorozat következő részében részletesebben bemutatjuk az egyes pontokat, de az átláthatóság kedvéért az alábbiakban röviden összefoglaljuk a legégetőbb problémákat:

- A javaslat rendkívül széles körben értelmezi a magok „forgalmazásának” (az eredeti angol szövegben: marketing) kritériumait, így mindenféle mag "átadás" forgalmazásnak minősülhet, még ha pénz nem is cserél gazdát. Például az állami és közösségi magbankok nem adhatnának ki ingyenes mintákat gazdáknak. Ez nem csak irreális elképzelés, hanem óriási, kis szervezetek esetében nagyon nehezen megugorható adminisztrációs terheket ró a génmegőrzéssel foglalkozó szervezetekre.

- 2018 óta a nemzetközi jog explicit módon kimondja, hogy a gazdáknak joga van saját magot fogni, használni, cserélni és eladni (erről itt írtunk bővebben). A Bizottság javaslata teljesen figyelmen kívül hagyja ezt, sőt, kifejezetten korlátozza a gazdáknak ezen jogait, hiszen csak kis mennyiségben, ingyenesen cserélhetnének magot a gazdák, személyesen egymás között – a gazdahálózatok, gazdaszervezetek tagjainak hálózaton keresztül történő magcseréjét betiltanák.

- Összességében megnehezíti a változatos fajtákhoz való hozzáférést. Ezen a téren némi pozitívum is elmondható ugyan – pl. eltörli a tájfajta magok árusítására vonatkozó mennyiségi és földrajzi korlátokat –, viszont az adminisztrációs terhek megnövelésével, az első ponthoz hasonlóan, megint csak kizárja a sokféleség valódi fenntartóinak és őrzőinek számító kis szereplőket.

- A Bizottság javaslata nem biztosítja kellőképpen a „közismert” fajták védelmét, vagyis azt, hogy egy cég vagy nemesítő ne jelenthessen be sajátjaként egy-egy olyan fajtát, melyek nem szerepelnek a hivatalos vetőmagpiacon, hanem az informális hálózatokban (pl. gazdahálózatok, közösségi magbankok tagjai között) tartják fenn őket, vagy épp egy állami génbankból kerülnek ki.

Ezt a cikket az osztrák partnerszervezetünk, az Arche Noah anyagai alapján állítottuk össze. Hamarosan jelentkezünk a sorozat következő részével. Ha érdekel a téma, de nem szeretnél a következő cikkre várni, látogass el az Arche Noah honlapjára!

Ha nem írtad még alá a petíciót, ide kattintva megteheted. Minden aláírás számít!  Kérjük, hogy oszd meg kertész barátaiddal, ismerőseiddel, vagy bárkivel, aki szívén viseli a fenntartható, természetbarát mezőgazdaság kérdését!