Írta: Szalczinger Judit

Frank Morton izgalmas élettörténetéről és a Nyílt Forrású Vetőmag Kezdeményezés születéséről olvasva joggal vetődhet fel a kérdés: hogyan szerepelnek ezek a fajták a hazai adottságok között?  Nos, az alábbiakban következzen egy kis összefoglaló azokról az  OSSI fajtákról , amelyeket az elmúlt években sikerült beszereznem és termesztenem.

A cikk első részét ide kattintva , a cikk második részét ide kattintva olvashatod.

A Magház egyesület online szakmai tartalmainak megvalósulását az NBGK támogatta.

 A Freedom mix  elszabadítása

2022-ben a francia Kokopelli Semences- nek köszönhetően hozzájutottam két bámulatosan sokszínű salátakeverékhez, amelyek a tengerentúlon már nagy népszerűségnek örvendenek. Az egyik a korábban említett Freedom mix, a másik egy, a klasszikus, ropogós zöld jégsalátákat újabb  formákkal és színekkel ötvöző kollekció, mely a Frank Morton’s Secret Mix nevet viseli.  (Morton a Wild Garden Seed katalógusainak tanúsága szerint egyébként szinte minden évben előrukkol egy-egy újabb meglepő keverékkel, csak ezekből sajnos még mindig elég kevés jut el Európába).

A Morton-féle keverékek szándékoltan hatalmas változatossága és persze nyílt forrású volta lehetővé teszi a vetőmagot megvásárló gazdálkodónak, hogy a neki tetsző és a saját területi adottságai között jól teljesítő növényekből további szelekcióval új fajtákat hozzon létre, vagy egyszerűen csak színpompás salátamixként felhasználva évről évre saját vetőmagról, ingyenesen termessze tovább – semmi sem tilos, amennyiben nem korlátozza más salátarajongók hozzáférését a mókához.

                  Kép: Frank Morton’s Secret Mix - Szalczinger Judit

A Freedom mix  „tesztüzeméhez” 2022 márciusában vetettem szaporítótálcába a magokat, majd később szabad földi ágyásokba kerültek a palánták.  Míg a Frank Morton’s Secret Mixből  már elsőre rengeteg különleges szín és forma került elő, a Freedom mixben feltűnő módon egyeduralomra tört egy zöld színű, római saláta jellegű vonal – íz tekintetében nem volt rossz, de többet szerettem volna látni a keverék nyújtotta változatokból. Magfogásra a nyári hőség miatt abban az évben még nem kerülhetett sor, viszont késő nyári vetéssel sikerült mindkét mixből egy-egy jól teljesítő áttelelő állományt nevelnem, amelyek immár a vértesszőlősi kert déli lejtős területén minimális védelemmel kiválóan átvészelték az enyhe telet, és később, 2023 nyarán a magfogásukat is siker koronázta.

A Freedom mix ekkor már sokkal nagyobb színkavalkáddal örvendeztetett meg, elgondolkodtatva, mennyire befolyásolhatják egy ilyen keveréknél a termesztés körülményei a különféle típusok előretörését vagy épp háttérbe szorulását –  2022 hideg tavaszán a fűtetlen palántanevelő fóliában talán a hidegtűrése és jó csírázóképessége miatt került előnybe az egyébként nem túl izgalmas zöld jószág, míg ugyanabból a tasakból történő nyári vetésnél már ilyen probléma nem jelentkezett.

A magfogás idejéhez közeledve már többé-kevésbé irányítottan próbáltam a kis méretű, de elég sűrű állományból a legígéretesebb egyedeket megtartani, még virágzás előtt kihúzva  a kevésbé meggyőző  töveket. A saját fajta/fajták szelektálástól még nagyon messze vagyok, de úgy érzem, megtettem az első kis lépést a mix sokféleségének fenntartásáért és elindítani az észak-dunántúli klímához történő alkalmazkodás útján. A már bőségesebb vetőmagkészletet először 2023 őszén tudtam zöldségdobozos termesztéshez is tesztelni, a szokatlanul meleg őszi idő ellenére ekkor már igazán lenyűgözött! Tépősalátának nem is érdemes vetni,  a töveket egyesével  kiültetve tudnak igazán tündökölni kellemes ízű, keseredésre nem hajlamos, ropogós leveleikkel, amelyek ezerféle színnel, levélformával - és mérettel nyűgözik le a kertművelőt és a salátafogyasztót. Vörös pöttyös római saláta, halványbarnás-narancsos árnyalatokat öltő „szarvasnyelv” –saláta, cirádás tölgylevelű tépősaláta – ebből a genetikai kincsestárból bármi előkerülhet, a lehetőségek tárháza végtelen, és innentől már tényleg csak rajtam múlik, hogy egy-egy magfogásra meghagyott érdekes egyedből lesz-e pár év múlva saját nyílt forrású salátafajtám…  

Hyper Red Rumple Waved, avagy minél több vöröset télire

A történet nem lenne teljes annak említése nélkül, hogy (más forrásból) már évekkel korábban hozzájutottam egy Morton-szerzeményhez,  a vicces elnevezésű, erőteljes vörös színéről és rücskös leveleiről, valamint hidegtűréséről elhíresült Hyper Red Rumple Waved-hez.  A  kezdeti csekély adag vetőmag felszaporítása kissé lassú folyamat volt, de  már a korai szakaszban lenyűgözött, hogy a fajta késő ősszel is milyen bőséggel ajándékoz meg ízletes, nagy méretű, mélyvörös levelekkel.  Az iránta való lelkesedésem csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy ugyanerre a mutatványra fóliasátras átteleltetés után is képes, az április eleji zöldségszegény időszakban a harsogó, már-már valószerűtlenül sötét, bordóba hajló színű, a téli viszontagságok után is nagyon jó ízű lombja az egyik legszebb meglepetés volt, ami valaha ért a kertben. 

                  Kép: Hyper Red Rumple Waved saláta ágyás- Szalczinger Judit

2023 őszén ültettem az első nagyobb állományt átteleltetésre és a 2024-es szezonkezdés egyik nyitó számának szánva. Hogy kicsit a negatív tapasztalatok is szóba kerüljenek, a hideg, nedves közegben gyakran megjelenő salátaperonoszpóra télen szinte minden salátafajtánál gondot okoz, sajnos ez alól a Hyper Red sem kivétel. Bár Morton nemesítéseinél kiemelt figyelmet kapott a peronoszpóra-ellenállásra történő szelekció, a kórokozónak az Egyesült Államokban mindössze 9 fertőző törzsét sikerült azonosítani, míg Európában 37 van jelen, így elképzelhető, hogy idehaza némi hátránnyal indulunk a vörös salátákat illetően ( és egyúttal újabb példáját látjuk annak, milyen fontos a helyi adottságokhoz való alkalmazkodást elősegíteni, legyen szó bármely zöldségfajtáról). Bár a fehéres elhalás a növények alsó leveleit más fajtákhoz (pl. a gazdaboltokban mindenütt beszerezhető „Amerikai barná”-hoz) hasonló mértékben  érinti,  teljes tövek elhalása csak ritkán tapasztalható, a fajta a téli fényszegény hetek során is hozza a fiatal, egészséges leveleket, amelyekből nagy örömömre mindig jut a családi asztalra, remélhetőleg tavaszra pedig  a korábbi évekhez hasonlóan teljesen leküzdi a problémát és igazán formába lendül. 

Vibrant Ultraviolet, Siber-Frill és más fodros jószágok

Aki a téli termesztés és a hazai klímán könnyen átteleltethető növények világával ismerkedik, mindenképp találkozni fog az ázsiai káposztafélék lenyűgözően változatos tárházával. A pak choi, a mizuna és társaik növekvő népszerűsége Mortont sem hagyta hidegen, saját nemesítő projektekbe fogott a minél téltűrőbb, színpompásabb fajták létrehozása érdekében. Egyik káprázatosan szép eredménye ennek a Vibrant Ultraviolet nevű, a pak choi rokonságába tartozó, de vastag levélnyelet nem képező salátaféleség – a saját tesztelés során rögtön nagy sikernek bizonyult enyhén kesernyés, de nagyon kellemes ízével, levélbőségével és azzal, hogy a tél közeledtével a hűvösebb idő valóban egyre erőteljesebb, vibrálóbb lila árnyalatokat csal elő a növényekből.

                  Kép: Vibrant Ultraviolet, a pak choi rokonságába tartozó, de vastag levélnyelet nem képező salátaféleség - Szalczinger Judit

A szibériai kelek 2023-ban a RADIANT projekt részeként kerültek előtérbe a kertben – röviden az európai fodros kelekhez megjelenésükben és felhasználásukban is nagyban hasonló, viszont  a magfogást és fajtafenntartást megkönnyítő módon másik fajba (Brassica napus) tartozó , kiváló hidegtűrő kelfélékről van szó.  Az általam kipróbált szibériai kelek közül a cikornyás levelü Siber-Frill és a kicsit szerényebb megjelenésű White Russian szerepelnek a Nyílt Forrású Vetőmag Kezdeményezés szabad fajtáinak listáján – ők ugyan nem Frank Morton munkáját dicsérik, de hasonlóan gondolkodó nemesítők erőfeszítéseinek köszönhetően jöttek világra. 

A próbatermesztés során mindkét fajta ízletesnek és látványosnak bizonyult, remekül tűrik a fiatal káposztapalántákra sokszor veszélyt jelentő fagyos áprilisi éjszakákat és másodvetésből a fóliasátras átteleltetést is, a nyár meleg és csapadékos, párás időszakai azonban kihívást jelentenek számukra.  A velük folytatott fajtateszteknek még koránt sincs vége, nem meglepő módon (szibériai kelek ugyebár…) idáig arra a következtetésre jutottam, hogy a kora tavaszi és téli hónapokban igazán megbízható és értékes kiegészítői a náluk érzékenyebb és a fagy okozta stressztől sokkal könnyebben magszárba szaladó európai fodros kel (Brassica oleracea) állományoknak. 

Patrina Nuske Small és a Dwarf Project paradicsoma

És hogy a nyílt forrású fajták között kalandozva ne csak levélzöldségekről essen szó, hatalmas sikertörténetként tudom említeni a Patrina Nuske Small tevékenységét dicsérő Adelaide Festival paradicsomot. A fajta a Dwarf Tomato Project keretében született, melynek lényege törpe növésű, kis helyen is termeszthető, ugyanakkor koktélparadicsomoknál nagyobb termésméretű  paradicsomfajták létrehozása a világ számos tájáról csatlakozó önkéntes fajtatesztelők bevonásával.  A projekt ötletgazdái a kerek-piros típusok egyeduralmának véget vetve minél  változatosabb színű és ízvilágú fajták kialakítására törekedtek, ezért a többnyire anyanövényként használt eredeti törpe növésű változatokat hagyományos és helyi fajták rengeteg képviselőjével keresztezték.

                  Kép: Dwarf tomato (Törpe paradicsom) - Szalczinger Judit

A kezdeményezés mára számos színpompás gyümölcsöt hozott, ígéretesnek mutatkozó kísérleti keresztezésekből stabilizált szabadelvirágzású fajták tucatjai jöttek létre, melyek az OSSI  megállapodás  védelmét élvezik. Az Ausztráliában élő Patrina Nuske Small eleinte hobbiból vágott bele a háztáji paradicsomtermesztésbe, majd annyira magával ragadta a szabad fajták változatossága, hogy Craig LeHoullier segítségével maga is új fajták nemesítésébe kezdett, az Adelaide Festival több kiváló “szerzeményének” egyike.

                  Kép: Adelaide Festival paradicsom - Szalczinger Judit

A nálam 2023-ban csodás teljesítményt nyújtó fajta az itthon is közismert, megbízható Manó nevű fajtához hasonlóan törpe növésű, viszont piros bogyók helyett egészen lenyűgöző, rózsaszín alapon olívazöld csíkos, lapos beefsteak paradicsomok özönével ajándékoz meg. A fajta óriási előnye, hogy zömök termeténél fogva nagyon korai, akár egyoldalú megvilágítással, ablakban történő palántanevelésre is alkalmas, majd némi melegágyas erősítés után a Manóval párhuzamosan, más paradicsomfajtáknál hamarabb ültethető fóliasátorba.

A tömzsi növények nem igényelnek túl sok kacsolást, függőleges támrendszer helyett elegendő lehet számukra a vízszintesen kihúzott erős zsineg, és két sor is elfér belőlük egy szabvány 80 centiméter széles ágyásban. A termések az igen korainak számító Manó után kb. két héttel kezdenek érni, a kicsinyke csúszást ízletes, lédús, látványos bogyók sokaságával ellensúlyozza a fajta –  a tavalyi tapasztalatok alapján annyira meg vagyok vele elégedve, hogy idén is nagyobb számban próbálok belőle palántát nevelni a legkorábbi fóliás ültetésekhez szánva, és további szabad földi fajtatesztekhez máris újabb nyílt forrású törpék beszerzését tervezem…

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!