Foghatok magot a boltban vásárolt magból nevelt növényeimről? Mi az a tájfajta? Mit jelent az, ha egy növény hibrid? Mi a különbség a GMO és a génszerkesztés között? A Magház megalakulása óta vannak kérdések, amik rendszeresen felmerülnek, amikor a kiskerti magfogásról vagy a szelíd kertészkedésről van szó. Most négy bejegyzésben összeszedjük a legfontosabb alapfogalmakat, amik segítenek eligazodni a fajtaválasztáskor. A harmadik részben a fajtafenntartással kapcsolatos fogalmakról írunk.

ex situ génmegőrzés: Ebben az esetben a génmegőrzés (a faj, fajta megőrzése) az eredeti élőhelyen kívül történik. Termesztett növények esetében ez azt jelenti, hogy a növényeket nem termesztik kertekben vagy földeken, hanem egy génbankban (vagy esetleg kutatóintézetben) bázis (-20°C-os) illetve aktív tárolókban (0°C-os) helyezik el a magokat. Kivetésre csak ritkán kerülnek, olyankor mikor a csírázóképességük vagy a vetőmag mennyisége kritikus szint alá csökken. A vegetatív úton szaporított növényeket (pl. burgonya) pedig in vitro merisztéma-kultúrákban őrzik meg.

Az ex situ génmegőrzés előnye, hogy megfelelő körülmények között tárolva, a magok hosszú időn keresztül csíraképesek maradnak és megőrzik eredeti tulajdonságaikat. Hátránya, hogy így a növények elvesztik a kapcsolatot a környezetükkel, nem képesek alkalmazkodni a változásokhoz. Magyarországon a termesztett növények állami szintű ex situ génmegőrzési programjáért a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ felelős.

on-farm vagy in situ génmegőrzés: Ebben az esetben a génmegőrzés (a faj, fajta megőrzése) termesztett növények esetében a kertekben, földeken (on-farm), míg vad rokon fajok esetén a természetes élőhelyen (in situ) történik. Az on-farm génmegőrzés idő- és energiaigényesebb az ex situ módszereknél, mivel az egyes tételek minden vagy majdnem minden évben kivetésre kerülnek. A magfogásnál vigyázni kell, hogy óhatatlanul is ne szelektáljunk nagyon erősen, fontos, hogy negatív szelekciót (csak a beteg és fajtára nem jellemző egyedeket szűrjük ki) végezzünk és minél több egyedről gyűjtsünk magot hogy a genetikai sokféleséget és a (táj)fajtára jellemző összes tulajdonságot - a látható és a nem látható tulajdonságokat is - megtartsuk. Mivel minden egyes kivetésnél a környezet is hatással van az adott fajtára, óhatatlanul is történik némi szelekció, melynek segítségével a növényeknek lehetőségük van alkalmazkodni a folyamatosan változó környezeti körülményekhez. A közösségi magbankok, mint a Magház is, elsősorban on-farm megőrzéssel foglalkoznak, de az állami génbankoknak is sokszor vannak on-farm megőrzési projektjei, mint a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központnak is.

Gabonafélék a Magház nagyszékelyi telephelyén. fotó: Bori Dániel

on-farm kutatás: Életszerű helyzetekben, azaz működő gazdaságokban kivitelezett, a gazdákkal közösen megtervezett egyszerű kísérletek, melyek illeszkednek a gazdálkodók által meghatározott termelési célokhoz. Magyarországon a legnagyobb múlttal és tapasztalattal e tekintetben az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintázet (ÖMKi) rendelkezik. Bővebben itt olvashatsz erről.

dinamikus kezelés: A mezőgazdasági sokféleség dinamikus kezelése - a génmegőrzés és a genetikai anyagok elérhetővé tételének érdekében - többszereplős együttműködésen alapul, például gazdálkodók, kutatók, állami és civil génbankok közreműködésével. A lehető legtöbb gazdálkodó által végzett on-farm megőrzés és /vagy részvételi nemesítés biztosítja, hogy a fajták folyamatosan ki legyenek téve a helyileg adott és állandóan változó biotikus és abiotikus viszonyoknak, a természetes szelekció által alkalmazkodjanak ezekhez, s egyúttal az emberi szelekció segítségével az élelmiszerlánc szereplőinek (gazdálkodók, feldolgozók, fogyasztók, stb.) igényeihez is adaptálódjanak. Az állami és közösségi génbankok szerepe ebben a hálózatban a fajták ex situ biztonsági tárolása egy esetleges környezeti katasztrófa vagy a fajták on-farm megőrzése során előforduló nemkívánatos kereszteződések, illetve egyéb balesetek esetére.

közösségi magbank: A közösségi magbankok tevékenységére egyszerre jellemzők az ex situ és on-farm génmegőrzés sajátosságai. Működésükre nincs egy átfogó, általános recept, mindig a helyi körülményekhez és igényekhez alkalmazkodva működnek. Általánosságban az mondható el, hogy olyan fajtákat tartanak fenn, szaporítanak és használnak, melyekre a magbankot működtető közösségnek igénye van. A magokat a résztvevő gazdálkodók szolgáltatják, termesztik és tárolják. A közösségi magbankok működhetnek centralizált módon (ez főleg a nyugat-európai kezdeményezésekre jellemző) vagy decentralizált módon (ilyen pl. a Magház is). A közösségi magbankok egyik feladata a kereskedelmi forgalomban nem kapható fajták (pl. tájfajták, régi fajták) megőrzése, fenntartása, terjesztése.

A Magház nagyszékelyi telephelyének házi magbankja. fotó: Bori Dániel

Emellett kereskedelmi forgalomban is hozzáférhető, szabad felhasználású fajtákkal is dolgoznak. Így hozzájárulnak a mezőgazdasági sokféleség fenntartásához. A közösségi magbankoknak a fajtafenntartáson túl fontos szerepe lehet a vetőmag-önellátás biztosításában, a tudásmegosztásban és közösségépítésben.

A sorozat első részében a fajtákkal kapcsolatos fogalmakról volt szó, a másodikban a nemesítéssel és a génmódosítással foglalkoztunk, a negyedikben pedig az Európai Unió előremutató rendelkezéseiről lesz szó.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, látogass el Facebook oldalunkra, vagy nézz körül a honlapunkon!