2020. nov 19.

Vízmegőrzés, a közös ügyünk II.

írta: Magház Hálózat
Vízmegőrzés, a közös ügyünk II.

Írta és fotózta: Pandur Zsanett

 

Az élet alapja a víz. Sokat hallott, már-már közhelynek tűnő megállapítás ez. Tudjuk, tudjuk, hogyne tudnánk, mégis milyen rácsodálkozással tudatosul bennünk a valós tartalma, amikor a saját bőrünkön (kertünkben) érezzük a hatásokat.

A cikk első része itt olvasható.

Zárt víztározók - földalatti ciszternák, föld feletti tartályok

A zárt tározók változó méretűek és anyagúak lehetnek. A ciszternákat jellemzően (vas)betonból készítik. Előnyük, hogy nagyon tartósak, és mivel a földfelszín alatt vannak, nincsenek kitéve az időjárásnak, párolgásnak, fagynak. Hátrányuk, hogy egyszeri nagy anyagi befektetést jelentenek, nem mozgathatók. Ideális megoldást jelentenek a háztartási használati víz tározására. A felszín feletti tartályok jellemzően műanyagból készülnek, de itt is lehet tartósabb megoldásokat választani, pl. ferrocementet. A műanyag tartályok előnye, hogy szabadon mozgathatók és modulárisan összekapcsolhatók. Hátrányuk, hogy sérülékenyebbek, a kitartó hosszú fagyok során pedig csak vastag szigeteléssel vagy fagymentes helyeken (pl. pincében) használhatók. Ha napfény éri a világos színű tartályokat, akkor az algásodás is probléma lehet, ha nincs gyakori vízcsere.

4.jpgPincedomb tetején IBC-tartály. A magas helyzetét kihasználva ebből a tartályból gravitációsan eresztjük le a vizet az állatok itatására.

Nyílt víztározók - medencék, tavak

A nyílt víztározó nagyon fontos szerepet kaphat egy komplex ökológiai egyensúlyra törekvő kertben. Fontos élőhelyet nyújt számos hasznos élőlény számára, egyrészt ivóhelyként, másrészt szaporodóhelyként is. Ha semmilyen más víztározást nem tervezünk, akkor is érdemes legalább egy nagyobb lavórnyi, kisebb kádnyi nyílt vízfelületet fenntartanunk. A legegyszerűbb módja ennek egy földbe mélyített tározóedény, körberakva kavicsokkal, ami egyrészt esztétikus, másrészt búvóhelyet és könnyű járófelületet biztosít a rovarok számára. A következő szint egy olyan kis tavacska, amelynek már elég mélysége van ahhoz, hogy áttelelésre is alkalmas legyen, így ebben már halak és más élőlények is biztonságosan tudnak élni. Ha pedig a táj és a felhasználás lehetőségei engedik, érdemes minél nagyobb tavat telepíteni, amely az ökológiai szerepe mellett víztározóként is funkcionál, vagyis kivehetünk belőle bizonyos vízmennyiségeket szükség esetén.

A kerti tavakat a jellemző magyar klimatikus viszonyok mellett érdemes vízzáró réteggel ellátni. Ritka az olyan agyagos talaj, ahol egyáltalán nincs szivárgás, és ha nincs folyamatos utánpótlás, akkor a nyári nap melegében hamar elpárolog az értékes víz. Vannak hagyományos módszerek, pl. trágyával kevert agyag betaposása, léteznek agyagporok, amelyekből egy vízzáró réteg keletkezik, és használhatunk szintetikus fóliákat.

5.jpgA legegyszerűbb vízfelszín megoldás a kiskertben

Víztározás a talajban

A talaj, mint víztározó közeg - szokatlan gondolat. Hiszen jellemzően csupaszra szántott - vagy cserepesre száradt, vagy pedig belvízben álló - földekhez szoktak szemeink. Világszinten is, országunkban pedig főleg elenyésző ritkaságnak számít az olyan művelt föld, amelynek talaja az az élő, humuszban gazdag szivacs, aminek lennie kéne. A magas humusztartalmú talaj akár 90%-ban is képes vizet raktározni. Egy lezúduló esőnél a humuszban gazdag talajban a víz megmarad, míg az élettelen talajon le- vagy összefolyik, a tápanyagokat és a felső réteget magával viszi. Híres példa Gabe Brown amerikai talajmegújító gazda esete: 22 óra alatt 345 mm eső esett; Brown szomszédjának szántásos művelésű földjén 3 héttel később még mindig kacsák úszkáltak az összefolyásból keletkező tavon (de még 3 hónappal később is volt állóvíz a földön), Brown saját földje szivacsként nyelte el az esőt és már másnap sem volt a felszínen látható nyoma.

A talaj ellenálló képességét talajéltető módszerekkel tarthatjuk életben és erősíthetjük. Ennek egyik módja a talaj szervesanyaggal történő takarása, ami főleg kisléptékű művelésben kivitelezhető hasznos módszer. A kertben keletkező vagy importált zöldanyagokat visszajuttatjuk a területre: a lemetszett ágakat, a lehullott faleveleket, a lenyírt füvet nem szabad "kidobni". Vagy komposztáljuk vagy közvetlenül talajtakaróként használjuk ezeket az anyagokat. A takart talaj megvédi a talajlakó élőlényeket, kicsiket és nagyokat egyaránt. A napsütés nem hevíti fel, a szél nem szárítja ki, az eső nem mossa el. A földigiliszták a talajmenti szervesanyagot lehúzzák és beledolgozzák a talajba, a talajlakó mikroorganizmusokkal együtt. A takarásos módszerrel látványos javulást érhetünk el talajunk minőségében.

8.jpgTalajtakarás a veteményesben

Hogy mivel takarhatjuk a talajt? Gyakorlatilag bármilyen szervesanyaggal. A felmagzott gyomokat, füveket érdemes mellőzni, mert ha elvetik magukat, akkor sok extra munkát adnak nekünk. Ezen kívül azonban legyünk ebben is kreatívak, és használjuk, amink van. Egyre többen ismerik a mélymulcsos művelésnek elnevezett talajtakarási módszert, melyben lótrágyával kevert szalmával terítik a talajt, mindig megújítva a rétegelést. Az ideális megoldás azok számára, akik patás állatot tartanak. Ugyanígy bármilyen más háztáji állat alól kikerülő almot is használhatunk, pl. nyúl, tyúk. Ne legyünk szégyenlősek és importáljuk bátran a szervesanyagot: legyen az a szomszéd lenyírt füve vagy a környék zöldhulladéka.

8-1.jpgMélymulcsos talajtakarás háztáji kertben. fotó: Haász-Kálmán Éva

A talajtakaró vastagsága függ a felhasználás helyétől és a körülményektől. A veteményesben jellemzően praktikusabb a vékonyabb rétegekkel bánni, hogy a kisebb növények is elég fényhez jussanak, és a művelés is akadálytalan legyen. Fásszárú növények alá azonban főleg vastag rétegekkel éri meg dolgozni. Egy kb. félméteres daráléktakarással elérhetjük, hogy locsolás nélküli területen még augusztusban is olyan nedves a takaró alsó rétegében található közeg, hogy szinte ki tudjuk nyomni belőle a vizet.

9.jpgVastag darálékmulcs belseje, augusztusi kánikulában

A birtkokunk egyik bemutatókertje a “takart kert”. Ezen a területen sok éve folyamatosan takart, legalább 50 cm vastag, állandóan megújított szerves talajtakarásban élnek a növények, többszintes társulásban. A takaró alatt mindig nedves a föld, a legnagyobb kánikulában is. Az ide ültetett fák látványosan gyorsabban nőnek, egészségesebbek és korábban teremnek, mint ugyanolyan idős társaik intenzív talajtakarás nélkül. Akármilyen lezúduló eső érkezik, erről a területről egy csepp víz sem vész kárba.

10.jpgTakart kert többszintes társulásokkal

Az élő talajtakarókban a takarónövények az élő gyökérzónában képeznek humuszt. A gyökérzónában zajló folyamatok során a gyökérváladékok és mikroorganizmusok, gombák és baktériumok között bonyolult és sokrétű együttműködések zajlanak. Ezeknek eredményeként elképesztő tempóban keletkezik szervesanyag a talajban. A talaj feletti zöldtömegek biztosítják a talaj mechanikai védelmét, a gyökérzónában zajló folyamatok pedig építik a talajéletet és növelik a humusztartalmat. Ez a módszer nagy- és kisléptékben egyaránt alkalmazható, mivel magvetéssel kezdődik. A háztáji kertművelésben a talajtakarás és a takarónövények egymást kiegészítő módszerek lehetnek: nyár végétől tavaszig takarónövényeket vethetünk, a termelési időszakban pedig takarással óvhatjuk az ágyások/sorok között a talajt.

11.jpgTalajtakaró vegyes vetés háztáji kertben. fotó: Haász-Kálmán Éva fotója

A bejegyzés harmadik részében az övárkokról olvashattok majd.

Ha érdekesnek találtad ezt a videót, látogass el Facebook oldalunkra, vagy nézz körül a honlapunkon!

Szólj hozzá

kertészkedés Hosszúhetény gyakorlati tippek