Írta és fotózta: Kiss Dorottya

Ez az év még izgatottabban indult, mint a korábbiak. Már az előző év végén megrendeltem egy csomó új fajta magot, amelyeket mindenképpen ki akartam próbálni. Korán kialakítottam az ágyásokat, nem ástam, csak max ásóvillával lazítottam a földet, sokat mulcsoltam, amivel csak tudtam. Már január végén elkezdtem bent az ablakpárkányon a magvetést: póréhagymát, téli sarjadékhagymát ültettem.

Február elsején, egy napsütéses szép napon már kint a kertben is elindítottam a szezont a petrezselyem vetéssel. Február közepén még több magot szereztem a bátri magbörzén, illetve a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központtól is. (Itt mindenképpen meg kell kérdeznem Tőletek, kedves kertész barátaim, hogy ismeritek-e azt a bölcs mondást, miszerint a vetőmagok gyűjtése, és azok elültetése két egymástól teljesen különböző hobbi?)

Lassan megindult a tavasz és én csak ültettem, magokat szortíroztam, érdekes időket töltöttem a youtube-on izgalmas kertészkedős videókat nézve. Itt bukkantam rá a svéd Sara Bäckmo, Sara’s Kitchen Garden csatornájára, ami új távlatokat nyitott előttem, ajánlom mindenkinek aki inspirációt szeretne kapni. Az egyik ötlet, amely nekem kézenfekvő volt, bár magamtól sohasem gondoltam volna rá: a gyapjú használata mulcsolásra. 

Van néhány cigája juhunk, amelyeknél a tavaszi gyapjúnyírás után korábban mindig gondban voltunk, hogy mit csináljuk a lenyírt szőrrel. A kora tavasz úgyis elég hidegen indult, gondoltam kipróbálom. Volt egy icipici, kb. 1,5 m*20 cm-es fólia alagutam, valamelyik kereskedelmi lánc évekkel ezelőtti tavaszi akciójából, aláültettem jópár bordáskel (trendibb nevén pak choi) palántát a sima és a lila fajtából is, majd jól körbegyapjúztam az egészet.

Gyapjúmulcsban nő a bordáskel

Határozottan működött. A kis növénykék gyorsabban növekedtek, mint kint bármi, pedig azért egy ekkora fóliától csodát nem lehet várni, a mulcs alatt pedig csak néhány elvetemült taracknak jutott eszébe nőni, de mivel nedves maradt alatta a föld, ezért viszonylag könnyen ki lehetett (volna) ráncigálni őket (ha nem baromira kötött ott a talaj). Eme hatását később, nyáron is tartotta a gyapjú, ekkor már batátát és új-zélandi spenótot vett körül, alatta végig nyirkos, hideg volt a föld a legnagyobb melegben és aszályban is. Ez egyébként a hátránya is a svéd tapasztalatok alapján, csapadékos időjáráskor néhány növény, pl a káposztafélék hajlamosabbak rohadni, penészedni.

Állítólag egyébként a gyapjú 2-3 év alatt lebomlik, erről még nincsenek tapasztalataim, de tény hogy egy szezon alatt is sokat esik össze, ha pedig növényi mulccsal takarnám, valószínűleg nagyban gyorsítani tudnám a folyamatot. Nyilván nem éri meg nagy tételben birkagyapjút vásárolni, de akinek vannak juhai vagy olyan ismerőseim, akik birkát tartanak, akkor csak ajánlani tudom ezt a módszert, mert a gazdának és a kertésznek is jó. Egy kedves ismerősünk is kedvet kapott, ő a krumpliágyások közét rakta le gyapjúval és nagyon megkönnyítette a termesztést, hogy alig volt gyomnövény a krumpliban.

A krumpli között is gyapjú nő...

A másik dolog, amiről kevésbé pozitív tapasztalataimat szeretném megosztani, az a fóliasátor. Idén április végére elkészült a 5*15 m-es olasz vándorfóliánk is, amely típust kiskerteseknek összeszerelhetetlensége miatt semmiképpen nem ajánlok. De a lényeg, hogy felkerült a vázra a fólia (amit csak néhányszor fújt le a szél az év folyamán, mire rájöttem nagyjából, hogy hogyan kell rögzíteni), és az addigra a tavaszi aszály miatt betonkeménységű talajon elindulhatott a művelés. Csepegtető öntözés és szalmamulcs, illetve Nóri, a nagyon ügyes és lelkes Magházas, önkéntes munkában segítette a paradicsompalánták földbe kerülését.

Ültetésre várva

Eddig minden szép és jó, most jönnek a kevésbé pozitív tapasztalatok:

1. A fóliában a növények szeretnek nőni. Nagyon. Nem elég az eddig megszokott 2 méteres olasznád karó, és akármennyire megoldhatatlannak tűnik, de egy kis létrával, különböző segédeszközök (pl egy seprűnyél) segítségével kivitelezni kell, hogy legalább a merevítőbordákon átkerüljenek azok a madzagok, amelyek megtartják az égbetörő növényeket.
2. Amikor az első virágok hetekkel a szabadföldi paradicsomok virágzása előtt megjelennek nem elég néha kinyitni az ajtót, akármennyire tűnik még hidegnek a levegő kint, hanem elöl-hátul szellőztetve huzatot kell csinálni, különben nincs akkora levegőmozgás, hogy az egyébként öntermékenyülőnek mondott virágok valóban megtermékenyüljenek, és csodálkozva lehet utána nézni, mint borjú az új kapura, hogy jé, még nincsenek termések, pedig…
3. A következő dolog, amit évek óta próbálok elsajátítani több-kevesebb sikerrel, az az, hogy nem kell megvárni, hogy az utolsó termés is megérjen az adott növényen, hamarabb is ki lehet azt húzni és a helyére ültetni az őszi palántákat. Most sokkal nagyobb pak choik, tatsoik, forrásfű saláták és retkek lehetnének a fóliában, ha nem sajnáltam volna azokat a fránya paradicsomokat szeptemberben kiráncigálni a földből.
4. Ja és egy jó tapasztalat a végére: a fóliában sokkal egészségesebbek voltak a paradicsomok, mint szabadföldben, de ez lehetett az idei év specialitása is. A gyapottok bagolylepkék hernyói okoztak ugyan némi kárt, de nem volt vészes.

Összességében izgalmas, jó tanulóév volt az idei is a kertben, nem kiugró átlagokkal, de azért mindig csurrant-cseppent valami, sőt még most is akad mindig valami finomság. Dúsan zöldell a szárzeller, a ‘nero di Toscana’ leveleskel, a fodroskelek (is zöldellnének, ha a kiszabaduló jércék és kis kakasok rá nem kattantak volna), a magfogásnak bent maradt édeskömény kis finom oldalgumócskákat hajtott. Az áttelelő saláták is növögetnek, ahogy a forrásfű saláta vagy más néven téli porcsin és a madársaláta is, a bent felejtett hagymák, illetve a nyári szárazságban nem kihajtott késői dughagymák hozzák a koratavaszi zöldhagymának valót. A fólia sem üres, ahogy már írtam az első nagy fagyokig növögetnek a tatsoiok, mizunák, téli porcsinok, pak choiok és spenótok, és reményeim szerint lesz olyan köztük ami egy kis fátyolfóliás rásegítéssel nem fagy el és kora tavasszal, minden más növény előtt ellátnak majd minket zöldekkel. Mert a cél az, hogy nem csak májustól októberig, hanem egész évben legyen mit ennünk a kertből.

Ha érdekesnek találtad ezt a videót, látogass el Facebook oldalunkra, vagy nézz körül a honlapunkon!

Paradicsomdzsungel