Írta és fotózta: Szilágyi Krisztina

Gondoltam most jobban ráérek (ja, nem �), de azért megosztom veletek egy fotógyűjtemény keretében, milyen állatokkal találkoztam eddig a Terápiás Kertben. Valójában ennél többel, mint amit itt láttok, csak nem mindet sikerül lefényképeznem munka közben. Csak 2 példa: lakott a környéken búbos banka család (Upupa epops), de képtelenség volt lekapni őket telefonnal, illetve legutóbb hollók (Corcus corax) merészkedtek be, heten voltak, mint a gonoszok…ilyenkor leáll ám egy picit a munka, és csak csodálom őket.

No, de lássuk, miért jók nekünk ezek az állatok!

Legfőképpen apróbb állatokat sikerült telefonvégre kapnom a kerti munka közben: rovarokat, pókokat, esetleg kétéltűeket (vagy az állatok valamilyen nyomait). Közülük sokan segítségünkre vannak a növényvédelemben, mert számunkra káros rovarokkal, esetleg meztelen csigákkal táplálkoznak. Hasznosak olyan szempontból is, hogy segítenek a növények beporzásában. Ezeket a "szolgáltatásokat" (ökoszisztéma szolgáltatás) szívesen megteszik nekünk, ha elegendő táplálékot, búvóhelyet és szaporodási lehetőséget biztosítunk számukra. Hagyjuk tehát, hogy a természet végezze az örök körforgást, és ne űzzünk el lehetőleg senkit a területünkről! Joguk van ott lenni, hiszen inkább mi birtokoltuk el az ő élőhelyüket a saját céljainkra, és nem fordítva. Nézzük inkább az előnyeiket, no meg a szépségüket! Igen, a szépség tág fogalom, én viszont egyre jobban tudom csodálni a természetet, szerintem minden szép tud lenni!

Szóval, nálatok laknak-e állatok?

Búbos banka (Upupa epops) kontúrtolla: legalább ezt a képet, illetve relikviát sikerült megőriznem a madárról. Madártollakat (is) gyűjtök a biztonság kedvéért, mint minden rendes természetimádó. Egyébként azon kevés madarak egyike, amelyet hangjáról is magabiztosan felismerek, ha felhangzik a akárhol az “up-up-up”. Az öreg fák fontosak számára, mert természetes fészkelőhelyeit az ezekben található odúk jelentik.

Imádkozó sáska (Mantis religiosa): a kert univerzális ragadozója, fiatalon levéltetvekkel, kifejletten szinte bármilyen rovarral táplálkozik, amit el tud kapni. És igen, a zöld vándorpoloskát is megeszi! Azonkívül rendkívül fotogén!

Koronás keresztespók (Araneus diadematus): ő is nagy rovar fogyasztó, jó eséllyel valami számunkra károsat is elfogyaszt. Ezzel a példánnyal rémálmaimba illően találkoztam össze. Biztos sokan irtóznak valamilyen szinten a pókoktól, én csodálom őket, de az ilyen termetesebbekkel én is csak messziről barátkozom. Egyik reggel viszont éppen a nyitott fólia ajtajában sikerült hálót szőnie, és én arccal belegyalogoltam! Nincs is ennél izgibb egy álmos reggelen, rögtön felébred az ember, és heves ugrándozások közepette menti az életét...

Fali méh faj (Osmia sp): ezek a kis “magányos” vadméhek fontos szerepet játszanak a beporzásban, egyes almatermesztők szerint még a házi méheknél is hatékonyabbak ebben a tekintetben. Jól jön nekik a kertben egy kis rovarhotel!

Kék fadongó (Xylocopa violacea) rémületet kelthet a méretével, hiszen Európa egyik legnagyobb méhfaja, de tanúsíthatom, hogy nagyon békés faj. Sikerült róla egy jó kis videót is lőni, ahol nagyon jól látszik, hogyan idomult a testük a muskotályzsálya beporzásához (vagy a muskotályzsálya teste a rovarok általi beporzáshoz? Mindegy, ez is egy jó példa a koevolúcióra (az evolúció során a beporzó rovarok és virágos növények együttes fejlődése).

a, akkor már egy kis oktatási anyagot is csempészek ide, ahol jól látszik, amit az előbb le akartam írni.A kép a Szegedi Tudományegyetem oldaláról származik.

Zöld gyík (Lacerta viridis): a fiatal zöld gyík épp az orrom előtt kapta el az ádáz gyapottok bagolylepke hernyóját. Sikerült erről is videót is készítenem. Ügyes kis növényegészségügyis segítség!

Még egy zöld gyíkocska, akit a fagyok után kaptam lencsevégre a fóliában.

Zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima): szintén rovarokkal táplálkozik. Gondoltam itt elmondhatom végre, hogy amit gyerekkoromban sáskaként azonosítottak mifelénk a szülők (mert zöld és hosszú csápja van), az valójában a szöcske, ellenben a pattanó kis cuccok a tojókampójukkal, és a rövidebb csápjukkal, amire vadásztunk a réten, mint Mazsola, és a szüleink azt mondták rá, szöcske, na, az a sáska!

Nagy ökörszemlepke (Maniola jurtina): táplálkozik a méhlegelőnek sem utolsó hajdina vetésemen. Gyakori viráglátogató faj, aki folyékony tápanyaggal működik.  A hernyó tápnövénye a fűfélék, szóval nem aggódom miatta a kertemben.

Folyófűszender (Agrius convolvuli): nevéből adódik, hogy a tápnövénye a folyófű, azaz szulák, a kertészek egyik bosszúsága… szóval jól jön egy ilyen “medve” a kertbe. Méreténél fogva sem az a hernyó, amit szívesen elpusztítanék, szinte már háziállatka méretű… Azért remélem, nem szereti a batátát, ami szulákféle…hm. Egyébiránt hazánk leghosszabb nyelvű lepkéje, és vándorló életmódú faj: minden évben a Földközi-tenger vidékéről vándorol észak felé. Sajnálom, hogy a lepkéjét nem láttam, ez is hasonló “kolibris” repülő mutatványokra képes, mint a kacsafarkú szender.

Darázspók (Argiope bruennichi): a keresztespók rokona. A szépséges darázspókok is nagyon hasznosak a kertész szemében. Néhány érdekesség: a képen tutira egy nőstény pók van, mivel a hím darázspókok szinte parányok a nőstényekhez képest, mindössze 5 mm körüli méretűek. Nem elég, hogy kisebbek, még gyakran meg is evődnek a párzás után, szóval emberi szemmel nem tűnik olyan vonzónak a hím darázspók lét…

Darázspók kokonja: akkor már legyen itt a nyoma is ennek a jószágnak. Megtaláltam ezt a cuccot, amiről gondoltam, hogy egy kokon lehet, de nem tudtam, hogy kié, elvégre mindent én sem tudhatok még biológusként sem. Viszont abban az ágyásban találtam (a mángold között), ahol nyáron fényképeztem egy darázspókot, így elsőként arra kerestem rá, és úgy tűnik, igazam lett...

Réti farkaspók (Hogna radiata): egy farkaspók féle, ahova hazánk legnagyobb testű pókfajai is tartoznak. Nos, ez a réti farkaspók sem egy kis példány volt, meg lehetett 4 cm a lábfesztávolsága. Tudományos neve beszédes, a „radiata” (sugaras) jelző az előtest háti oldalán, középről sugárirányba szétfutó világos csíkokra utal, szerintem ez elég jól látszik a képen is. Amúgy hálót nem szőnek, nagyon aktív vadászok.

Farkaspók nőstény utódaival: a farkaspók nőstények szaporodási időszakukban már messziről felismerhetők: peterakás után sem állnak meg, és nem is hagyják magára a petéket tartalmazó zsákocskát, a kokont, hanem mindenhová magukkal cipelik az utótestük végén található fonószemölcseikhez rögzítve. A peték kikelése után az utódokat sem hagyják őrizetlenül, hanem első vedlésükig testükön cipelik őket. Vele például a fokhagyma felszedésekor futottam össze, ahogy az asztalon kiszaladt a megtisztítani odapakolt kupacból, nem kis riadalmamra!

Valószínűleg pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) tárnája: a legnagyobb hazai pókfaj, a Szongáriai cselőpók egy kisebb testű, de szintén termetes rokona, elég elterjedt faj. Szakértők az élőhelyi sajátosságok alapján ezt valószínűsítették a fotóm alapján. Sajnálom, hogy a pókot nem láttam, hátha jövőre sikerül!

Kétöves pihelégy (Volucella zonaria): felületes szemlélő akár lódarázsnak is nézhetné, de ez valójában egy ártalmatlan naaaagy zengőlégy. A cuki név egy ártalmatlan állatkát takar. Virágport és nektárt fogyasztanak, lárváik pedig darászfészkekben fejlődnek.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kedvelj minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!