Írta: Kemese Fanni

Egészen más önkéntesként részt venni egy magbörzén, mint látogatóként. Egyrészről a munka már korábban elkezdődik, mint maga az esemény, és itt nem csak az asztal kipakolásra gondolok, hanem a sok munkaórányi magcsomagolásra, tájékoztató anyagok tervezésére, összeállítására, nyomtatására, magfelismerésre tartogatott magok kiválogatására, kvíz összeállítására és temérdek más feladatra.

A több heti tervezést és készülődést követően a Szimplant magbörzére többen is korábban érkeztünk. Körbenéztünk a Szimpla háztáji piacon, ahol az ember felvágottak, sajtok és zöldségek mellett például füstölt fürtojást is beszerezhet, ha ilyesmivel kísérletezne a konyhában. A Szimpla Kert nappali hangulata valami csodás, és egészen eltér az éjszakaitól – ahogy beszélgettünk kipakolás közben –, dél és hajnal között mindig történik ott valami.

Éppencsak berendeztük az asztalt – és a piacon is felcsendült a gitáros élőzene –, máris elkezdtek szállingózni az első érdeklődők. Magházas magokért cserébe saját fogású, szabad terjesztésű magokat vagy magkvízen való részvételt vártunk, és voltak akik adományukkal támogathatták az ügyet. A magkvízen természetesen magokkal kapcsolatos kérdéseket kellett megválaszolni (például, milyen régi a legöregebb mag, amit sikerült kicsíráztatni?), a másik magfelismerő játékon pedig meg kellett tippelni, hogy milyen magok vannak az üvegekben.

Magházas asztal a Szimpla Kertben (fotó: Kemese Fanni)

A börze "sztárfajtája" egyértelműen a luffatök volt, hatalmas érdeklődés övezte. A résztvevők szívesen kézbe vették, nézegették a kiállított szárított luffát, olvasták a plakáton felsorolt tudnivalókat és kérdeztek a növényről. Egy hölgy elmesélte, hogy mennyire nosztalgikus számára a luffaszivacs látványa; gyerekkorában, Irakban, a fejük felett csüngtek a felfuttatott luffák, és az édesanyja, miután kiszárította és megtisztította a tököket, félbevágta őket, flottírt is erősített rájuk, így a házi kétoldalú szivaccsal jobban lehetett mosakodni.

Sokan játszottak velünk a magbörzén (fotó: Takács Alex)

Cseremagok is érkeztek szép mennyiségben. Számomra a legjobb fogást a lila hüvelyű borsómagok jelentették, illetve rengeteg féle virágmagot cserélgettek a résztvevők. A legmeglepőbb cserealap egy zacskónyi papaja mag volt, amelyet egy hölgy hozott, akinek saját kertje van Nigériában. Mesélt arról, hogy a papaját gyógyító hatásúnak tartják, levele keserű, a szárított magját pedig úgy használják, mint ami konyhánkban a borsot, és a kismamákat arra tanítják, hogy minden ételükbe tegyenek. Számára a Magház kínálatban tartott egzotikusabb növények, mint az okra sem voltak ismeretlenek. A résztvevők szívesen forgatták a Magfogási Praktikumot és a fajtakatalógust; rengeteg beszélgetés bontakozott ki akörül, hogy miért hívják egérdinnyének az egérdinnyét, milyen íze van a földicseresznyének, és mire lehet felhasználni a tomatillót. Igyekeztük hangsúlyozni, hogy azért van csak néhány mag a csomagokban, hogy azokat a kiskertészek/balkonkertészek felszaporítsák, és aztán saját termésből saját magot fogjanak, a következő szezonban azt ültessék el, a magfelesleget pedig ők is megoszthatják másokkal, ki tudja, talán egy magbörzén.

A magkvíz és a magfelismerős játék is nagy sikert aratott (fotó: Kemese Fanni)

Délután már csendesedett az esemény, a nagy roham lement, a beszélgetések hosszabbodtak, és nekünk is lett időnk végigböngészni a közös asztalra kitett cseremagokat és Plant Together asztalát is. Az esemény végén kiderült, hogy hárman is először önkénteskedtünk magbörzén, és nagyon jó élmény volt mindannyiunknak.
Legközelebb is szívesen megyek, a magbörze szezon szerencsére még csak most kezdődik, ide kattintva eléritek a folyamatosan frissülő listánkat a várható eseményekről.