Írta, fotózta és videózta: Szilágyi Krisztina

A padlizsán (Solanum melongena) a burgonyafélék családjába tartozó egyéves (a trópusokon évelő) növény. Eredetileg Kelet-Indiából származik, Európában elsőként a mediterrán éghajlatú országokban kezdték termeszteni. Nálunk is egyre népszerűbb növény, és magfogása sem túlságosan nehézkes, csak figyelnünk kell a magok beérésére.

Az a padlizsán, amit megeszünk, tulajdonképpen még éretlen gyümölcs, belsejében még alig kifejlődött, éretlen magokkal. Ahhoz, hogy magot tudjunk fogni, meg kell várnunk, hogy a termésünk beérjen. Ez akár 2-3 hétbe is beletelik, de ezt a színük változása is jelzi nekünk: a lila fajták sárgás-barnára, a fehér fajták sárgára színeződnek. Még a leszedésük után is hagyhatjuk egy kicsit utóérni a terméseket. Az érett magok is sötétebbre színeződnek, és ezt ellenőrizhetjük is akkor, amikor félbevágjuk a gyümölcsöket.

Én most egy lila fajtán (Benary’s blaukönigin) mutatom be a magfogás lépéseit és eszközeit.

Barnás-sárgás, magérett padlizsánok.

A magok kinyeréséhez szükséged lesz egy tálra, késre, szűrőre – csupán ennyivel is megoldható - de én itt megmutatom, mi történik akkor, ha a turmixgépet is beveted a cél, azaz a magok kinyerése érdekében. Ez nekem időtakarékosabb és kevésbé macerás módszer a korábbi pusztán kézzel végzett „operációkhoz” képest.

A szükséges eszközök (a turmix opcionális).

Első körben félbevágod a gyümölcsöket, ekkor megfigyelheted, hogyan oszlanak el a kis barnás színezetű magok a termés belsejében. Ezután ki kell szedned a magokat tartalmazó velőrészt egy tálkába. Adj hozzá némi vizet, és jöhet egy egyszerű háztartási turmixgép. Öntsd bele a vízzel kevert velőt, és indulhat a „ringlispíl” – no nem sokáig, pár másodperc elég a mókából.

A padlizsán belseje a magokkal.

Padlizsánvelő a turmixban.

Utána látni fogod, hogy az apróra kaszabolt gyümölcsvelő a folyadék tetején lebeg, a nehezebb, érett magok pedig az aljára süllyednek. Én kanállal szedtem le a velő nagy részét, majd, amikor már kezelhető mennyiség maradt, elkezdtem leönteni. Itt jön egy újabb játék a víz hozzáadásával majd felülúszó leöntésével, egészen addig, amíg le nem tisztul, és már csak a magocskák maradnak az alján.

Ezután már nincs más hátra, mint tészta/teaszűrön keresztül leönteni a vizet, a magokat pedig egy rétegben szétteríteni - nehogy bepenészedjen - és száradni hagyni.

Több fajta magfogása esetén a pontos címkézést se felejtsük el a keveredés elkerülése végett!

Teljes száradás után lezárt üvegben vagy papírzacskóban tároljuk száraz, hűvös helyen, megfelelő felirattal ellátva (faj, fajta neve, magfogás éve), így a csíraképeségét akár 7 évig is megőrzi.

Ennek a bejegyzésnek a rövid összefoglalóját megtalálod a honlapunkon is.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, látogass el Facebook oldalunkra, vagy nézz körül a honlapunkon!