Írta: Réthy Katalin

A magfogóknak, fajtafenntartóknak különösen fontos, hogy ismerjék az adott növény beporzási és megtermékenyülési típusát; a Magházas kertekben is kiemelt figyelmet szentelünk a beporzóknak. Erre azért van szükség, mert a  virágos növények csíraképes magjai csupán ivaros szaporodással képesek létrejönni: ez biztosítja az elkövetkező generációk genetikai változatosságát, alkalmazkodóképességét a változó körülményekhez.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a hímivarsejteket tartalmazó pollenszemek eljussanak a női petesejteket tartalmazó termőre. Vannak növények, amelyek önbeporzók és nincs szükségük közvetítésre, míg mások a szél vagy a beporzó rovarok segítségére szorulnak, hogy beteljesítsék szerelmi életüket. 

A növényfajok kétharmadának szaporodása függ kisebb-nagyobb mértékben a rovarmegporzástól,amely egy hatékony és pontos folyamat: a rovarok különböző testrészei nektár vagy pollengyűjtés közben  beporzódnak pollennel, és ebből egy kis részt más virágok termőjére juttatnak- cserébe pedig az összegyűjtött nektárral és pollennel táplálkozhatnak. A  növények és a rovarok kapcsolata nem tegnap kezdődött, feltehetően már 110-140 millió éve zajlik az a koevolúciós folyamat, aminek köszönhetően a  beporzók testfelépítése és viselkedése összecsiszolódótt a virágos növények botanikai sajátosságaival.

Az idegentermékenyülő, rovarbeporzású zöldségek, fűszerek esetében ha fajtahű magot szeretnénk fogni, figyelembe kell vennünk, hogy a beporzók egymástól akár több száz méterre lévő növényeket is keresztbeporozhatnak. Amennyiben a távolság helyett fizikai izolációt alkalmazunk (pl. rovarhálós fedéssel) akár kézi megporzásra is szükség lehet.  A rovarmegporzás többek között a tökfélék, káposztafélék, hagymafélék, napraforgó, lóbab, tűzbab, paprika és padlizsán  esetében tud meglepetést okozni a következő generáció kinézetét, beltartalmi értékeit tekintve. A beporzási típusokról és az izolációs módokról bővebb információt a Magfogási praktikum kiadványban találhattok.

Poszméh és lepke közösen ebédelnek. fotó: Réthy Katalin

Beporzó és méhbarát kertek

A háziméhek és a vad beporzó rovarok által végzett megporzás az egyik legfontosabb ökoszisztéma-szolgáltatás, amely nélkül nem csupán a mezőgazdasági termelés és az emberek élelmezése kerülhet veszélybe, hanem teljes ökológiai rendszerek omolhatnak össze.  Az ipari mezőgazdaság térnyerésével - a táblaméretek növekedésével, a monokultúrák elterjedésével, a vad élőhelyek eltűnésével és a vegyi rovarirtó szerek alkalmazásával a beporzó rovarokat egyre több veszély fenyegeti. A kiskertünk vagy gazdaságunk területén azonban egyénileg sokat tehetünk, hogy segítsük ezeknek a hasznos élőlényeknek a túlélését. Többek között erről is szólt a  “Mentsük meg a méheket és a gazdákat!” európai polgári kezdeményezéshez kapcsolódóan Március 18.-án megrendezett a Permakultúra Klub: “Beporzóbarát kert és környezet” eseménye. 

Dr. Szalai Zita egyetemi docens szakterületei az ökológiai gazdálkodás és a méhlegelők vizsgálata, munkájában azonban a permakultúra is kiemelt szerepet kap. Előadása így egyszerre volt tudományos alaposságú bemutató a beporzó rovarokról valamint a permakultúrás, ökológiai alapelveken nyugvó kerttervezés gyakorlati útmutatója. 

Az ipari mezőgazdaság gyakorlataival szemben az ökológiai gazdálkodás és permakultúra etikai alapelvei, mint az egészség, az ökológiai szempontok érvényesületése, a gondoskodás hozzájárulnak a Föld és élőlényei védelméhez. A fajok sokfélesége és a köztük létrejövő funkcionális kapcsolathálózatok alapozzák meg egy ökológiai rendszer stabilitását, rezilienciáját - és ezekben a kapcsolathálózatokban a beporzóknak kiemelt szerepük van.

A legismertebb megporzó a háziméh (Apis mellifera), amely a méztermelés mellett kiemelt szerepet játszik sok gyümölcsfajunk (alma, körte, meggy, fekete ribiszke, szamóca) , szántóföldi növényünk (pl. napraforgó, fehér mustár) és zöldségünk (pl. tökfélék) megporzásában is. A háziméh polileptikus faj, azaz több tápnövényről is táplálkozik; egyszerre azonban jellemzően csak egyfélét - ez teszi lehetővé a tiszta virágmézek (pl. akác, hárs) készítését is. A méhek pollent és nektárt is gyűjtenek saját és utódaik táplálásához, szőrös testük és lábaik is a testfelületen történő pollentapadáshoz alkalmazkodtak evolúciójuk során. A repülés energiaigényes folyamat, amelyet a méhek nektrából vagy mézből fedeznek, de csupán a kaptártól maximum 5 kilométerre tudnak elrepülni. Naponta egy méh maximum 50 kirepülést hajt végre, percenként 10-15 virágot látogat meg; élete során pedig alig pár csepp mézhez elegendő gyűjtést tud elvégezni. Tápnövényeiket illat, szín és forma alapján ismerik fel. Ezt a munkát külön felderítő csapatok végzik.

Házi méh. fotó: Réthy Katalin

A méheken túl számos vad beporzó rovarfaj létezik, többek között  vadméhek, tripszek, bogarak, legyek, poloskák, darazsak, lepkék. A vadméhek közül Magyarországon több, mint 700 faj található meg, melyek jellemzően speciális kapcsolatot alakítottak ki egy-egy növényfajjal. A lucerna magtermesztése például csak vadméhekkel lehetséges. Az egyszerű viráglátogatók (pl. zengőlegyek, pöszörlegyek, kaparódarazsak, lepkék) bizonyos fajok virágait előnyben részesítik ugyan, de laza kapcsolatban állnak a virágokkal, szívó- nyaló szájszervük egyszerű alkalmazkodás eredménye. Kapcsolatuk a  virágokkal azonban káros is lehet, bizonyos viráglátogató tripszek és bogarak szájszervükkel hajlamosak a virágokat megrágcsálni.  Ezzel szemben az valódi viráglátogatók (pl. művészméhek) saját és utódaik táplálékát is kizárólag virágokról szerzik, ehhez specializált, módosult szájszerveket fejlesztettek és hatékony megporzást végeznek.

Poszméh pillangóvirágon. fotó: Réthy Katalin

A beporzók tudatos táplálásának alapja a funkcionális biodiverzitás fejlesztése a kertünk adta keretek között. Tervezéskor a térbeli elhelyezkedés, a funkció (nektár és pollenadó növények), a virágzás idejének szempontjait is érdemes figyelembe venni és ezek alapján elkészíteni a fajlistát. Mindenképpen törekedjünk minél nagyobb változatosságra: alakítsunk ki guildeket (növényegyütteseket), telepítsünk virágos, lágyszárú sávokat, foltokat vagy ha van rá lehetőségünk, fásszárú évelőket, akár sövénynek. Ez utóbbiak közül például a fűz, bodza, mogyoró, vadrózsa, gyümölcsfélék, hárs, húsos som vagy gesztenye tehetnek jó szolgálatot a beporzóknak. Nagyon jó gyakorlat ezen túl, ha kaszáláskor, gazoláskor meghagyunk virágos foltokat, de lágyszárúak közül önvető növények, fűszerek, vadnövények telepítésével is jó szolgálatot tehetünk. A cickafark, a kapor, az édeskömény, a búzavirág, a facélia vagy a fehér mustár például jó tápnövényei a beporzóknak. A tápnövények mellett még fontos a beporzók számára a megfelelő fészkelő és itatóhelyek biztosítása, amit például rovarhotelek építésével érhetünk el.

Rovarhotel. fotó: Kemese Fanni

Baji Béla a hazai permakultúra mozgalom egyik meghatározó alakja, ezúttal a Pannon magbankhoz kapcsolódó munkájáról mesélt. Ebben a projektben a hazai vadon növő növények magjait gyűjtötték be a pannon biogeográfiai területről, hogy azokat ex situ, azaz az élőhelyen kívül, génbankokban megőrizzék. Így lehetővé vált azok genetikai anyagának fenntartása, szükség esetén visszatelepítése eredeti élőhelyükre. Ehhez a munkához kapcsolódan Béla virágzó mezőkön gyűjtött vadvirág magjaiból tervezett fajgazdag, folyamatosan virágzó növénytársulást létrehozni, akár elvadult, gyomos területek újraélesztésének céljával is. Mint az előadásból megtudtuk, száraz területeken például a célnak kiválóan megfelelnek a baltacim, a ligeti zsálya, a sárkerep lucerna, a kokárdavirág vagy a vajszínű ördögszem.  Azonban nem csupán lágyszárúak alkalmasak magszórásos zöld gerilla kertészkedésre - fás szárú növények közül csörgőfa vagy lepényfa is terjeszthető így; ezekkel azonban legyünk óvatosak, mivel invazív fajokról van szó.

Virágos folt a veteményesben. fotó: Mészáros Zoltán

Virágtársítás a sorközökben. fotó: Mészáros Zoltán

Szilágyi Alfréd a MATE Környezettudományi doktori iskolájában végzi tanulmányait, valamint a Magyar Permakultúra Egyesület kutatási csoportjának a koordinátora. Doktori kutatása során konvencionális, ökológiai és permakultúrás gazdaságok összehasonlítását végzik különös tekintettel az ökoszisztéma-szolgáltatások mérésére. A terepi vizsgálatok során 3 alkalommal, 15 gazdaságban, a szabadföldi kertészeti területeken virágzó növényeken regisztrálták a beporzó rovarokat vizuális felvételezéssel különböző fajcsoportokra bontva. Az eredmények alapján augusztusban a mézelő méhek statisztikailag bizonyíthatóan nagyobb számban voltak jelen a bio és a permakultúrás gazdaságokban.  A fajcsoportok gazdagsága azonban már ellentétes eredményeket mutatott, a permakultúrás gazdaságokban volt a legalacsonyabb az átlagok tekintetében. Következtetésük alapján feltehetően módszertani korlátok is befolyásolták ezeket az eredményeket, például más kimenetele lehetett volna a felmérésnek, ha fajcsoportok helyett a fajok sokféleségét vizsgálják. Alfréd kiemelte, hogy fontos tudatosítani a gazdákban a beporzókat segítő gyakorlatokat. A kutatási eredményeken túl a terepi tapasztalatok a beporzókat vonzó növények közül a tökfélék, napraforgó, csicsóka, szegfű, valamint az évelő fűszer és gyógynövények bizonyultak ebből a szempontból kiemelkedőnek. A gyomirtó szerek elhagyása, a gyomfoltok meghagyása, azaz a tudatos gyomgazdálkodás is jó szolgálatot tehetnek a beporzóknak például késő őszi táplálék biztosításával.

Ebben a bejegyzésben találsz 10 tippet arra, hogyan tudod te is a kertbe csalogatni a beporzó rovarokat.

 Ha szeretnél teljesebb képet kapni a beporzókról, érdemes végignézni a  teljes előadást, amelynek videófelvétele itt található:

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kedvelj minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!