Írta: Máthé Orsolya

Engedjétek meg, hogy elmeséljek Nektek egy személyes(sé vált) történetet, aminek főszereplői természetesen a vetőmagok, amik sok-sok kilométert utazva eljutottak a Kárpát-medence számos iskolakertjébe.

Létezik egy alapítvány, amit néhány lelkes ember üzemeltet azért, hogy az iskolákban-óvodákban természetes helye legyen a KERTnek. Létfontosságú, amit csinálnak, hatalmas munkát végeznek, érdemes ránézni a honlapjukra: Iskolakertekért Alapítvány.

Pár éve megkerestek, hogy a környékemen vállaljak szakmai mentorálást a pályázati nyerteseiknek. Magház hálózati tagként már akkor is felmerült bennem a kérdés: miért ne vessenek saját fogású, saját gyűjtésű magvakat ezekbe a kertekbe? Elindult a közös gondolkodás, és 2021 telén megszületett egy új pályázat gondolata, amit azon nyomban el is indítottunk.

A kiírással az volt a célunk, hogy bezáruljon a kör: a vetéstől betakarításig tartó folyamat kikerekedjen a magfogással, ami ha szokássá válik, elvezet a vetőmag-önellátásig. Ami különlegessé tette a programot, az az volt, hogy a jelentkezők vállalták, hogy vetőmagot fognak a kapott növényfajtákból, és szöveges-képes visszajelzést adnak a Magház felé a termesztés tapasztalatairól. Így a nyertesek tudatosabban dokumentálják a termesztés folyamatát, mi pedig adatokat kapunk a fenntartott fajtáink „viselkedéséről” különböző körülmények között.

Kép: Mátyás Izolda

Az Iskolakertekért Alapítvány csapata megkereste a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás-és Génmegőrzési Központot is, akik az általatok is ismert Vetőmag-önellátás a gyakorlatban című könyvvel támogatták a pályázatot.

A Magház csapata egy-egy Magfogási praktikumot és egy 27 könnyen termeszthető fajtából álló menüt ajánlott fel a nyerteseknek, amiből 3-3 tételt választhattak.

Ekkor kezdődött az igazi munka. A 20 nyertes iskola-és óvodakert számára kicsomagoltuk a 3-3 fajta vetőmagjait, az Alapítvány munkatársai összeállították a csomagot a szakirodalommal, és útnak indultak a nyeremények a szélrózsa minden irányába. Csíráztak magjaink Felvidéken, Erdélyben és Délvidéken is.

Kép: Máthé Orsolya

A nyerteseknek felajánlottunk egy tavaszi és egy őszi online beszélgetést, ahol a Magház Hálózat oldaláról én tartottam egy-egy ismertetőt az időszerű feladatokról, a magfogás, tárolás tudnivalóiról, és a résztvevők feltehették a feladattal kapcsolatos kérdéseiket. Szívet melengető élmény volt annyi érdeklődő pedagógussal beszélgetni, látni, ahogy az őszi „találkozón” már a terméseket mutatják, elmesélik, hogy melyik fajta ízlett/nem ízlett a gyerekeknek, és mire tudták használni.

Az igazi élmény viszont a személyes találkozás volt. Az a megtiszteltetés ért, hogy jelen lehettem az Iskolakertekért Hálózat éves találkozóján, Zákányszéken, ahol egy rövid műhelyfoglalkozást tartottam a résztvevőknek a magfogás témájáról. Összeszedtem a kertemben-magszobámban található terméseket, magokat, eszközöket, és igyekeztem a többnapos képzésünk anyagát besűríteni egy órába. Persze ez nem sikerült, de volt néhány érdekesség, amin láttam, hogy tovább fog dolgozni a kollégák tervei közt, és a személyes beszélgetések, az ebédszünetben rendezett villám-magbörze inspiráló volt mindannyiunk számára.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem a folyamatnak, és bízom benne, hogy folytatódik – akár további pályázatok formájában, akár úgy, hogy az iskolakertek csapatai elindulnak a vetőmagfogás izgalmas ösvényén.

Kép: Mátyás Izolda

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kedvelj minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!