Írta és fotózta: Pandur Zsanett

Ha körülnézünk a természetes rendszerekben, akkor azt látjuk, hogy a növények mindig vegyes társulásokban élnek, ahol több különböző faj osztozik egy élőhelyen. A fajgazdagság néha egészen elképesztő mértékű: David Attenborough épp megjelent filmjéből (A Life on Our Planet) megtudhattuk, hogy egy esőerdőben akár 700 fafaj is megtalálható egy kis területen. De még a sokkal mostohább körülmények között működő tajgában is többféle fa-, cserje-, fűfaj él együtt. Egyetlen kivétel az ún. monodomináns működésű fafajok, amelyekből néhányat ismer a tudomány (pl. Gilbertiodendron dewevrei). Ezek viszont csak meghatározott körülmények között létrejövő, elenyésző előfordulású dominanciák.

Egyetlen jellemző élőhelytípusban találunk egy-egy faj által uralt növényrendszereket: az ember által művelt mezőgazdaságban. Magyarországon a sokhektáros gabona-, kukorica-, repce-, napraforgótáblák a jellemző példák. Ezek a monokultúrának nevezett művelési rendszerek azzal a céllal jöttek létre, hogy a lehető legkevesebb pénz- és időráfordítással a lehető legtöbb termést lehessen betakarítani. A célok pedig teljesen felülírják az ökológiai igényeket, és a művelésből származó hátrányokat mesterséges megoldásokkal próbálják kompenzálni (műtrágya, talajforgatás, vegyszerezés, stb.).

A monokultúrákkal szemben a polikultúra egy lehetőség arra, hogy kihasználjuk a különböző növények együttéléséből adódó ökológiai előnyöket. Ez a termesztési mód lehetővé teszi azt, hogy fenntarthatóbb, kevesebb mesterséges beavatkozást igénylő rendszerekben állítsuk elő élelmiszereinket.

Mik a polikultúrák legfontosabb kedvező hatásai?

A genetikai sokféleség. Ez a sokféleség adja a polikultúrák egyik fő erejét. A kártevők és a betegségek nehezebben szaporodnak el, hiszen nem tudnak egy egész állományt "letarolni". A monokultúrákban a betegségek terjedése kb. olyan, mint ahogy a dominók dőlnek: ha elkezdődik, egy szuszra végigmegy a soron. Egy vegyeskultúrában akadályokba ütközik, a következő növény már nem fogékony arra a betegségre, nincs fizikai kapcsolat ugyanazon faj több egyede között, a dominólánc megszakad. A kártevők is nehezebben találják meg a következő finom falatot, ha közben útjukat állja egy másik, adott esetben számukra rossz ízű növény. Egy jól megválogatott polikultúrában az egyik növény a szomszédja jellemző kártevőjének akár kifejezett riasztója is lehet.

Szántóföldi vegyeskultúra: rozs, zab, bükköny, olajretek, takarmányborsó

Talajmegújítás, szénmegkötés. A százévekben mérhető monokultúrás művelési módszerek szinte nullára csökkentették a talajok humusztartalmát, élettelen sártengerekké változtatva azokat. A vegyes növényi rendszerekben olyan kölcsönhatások zajlanak, amelyek néha elképesztő tempóban képesek élő talajrendszert kialakítani, szerves anyagokkal, gombákkal, baktériumokkal. A folyékony szénkörforgásnak nevezett, gyökérzónában zajló folyamat pedig bizonyítottan képes arra, hogy hozzájáruljon a levegő CO2-tartalmának megkötéséhez. Bár még viszonylag kevés tudásunk van ezzel kapcsolatban, az utóbbi évtizedekben szerencsére egyre több figyelem irányul arra, hogy tudatosan alkalmazott polikultúrás műveléssel segítsük az élő talajok létrejöttét. Magyarországon is egyre több gazda ismeri fel, hogy az egészséges talaj a fenntartható mezőgazdaság alapja.

Talajjavító vegyeskultúrában a takarmányborsó rozsra kapaszkodik.

Több lábon állás. Az időjárás szeszélyeire nem lehet felkészülni, a most jellemző változó klímarendszerekben pedig főleg nem. A polikultúrában ott a lehetőség, hogy különböző időjárási viszonyokat kedvelő növényeket termesszünk egy helyen. Különösen fontos lehet ez a nagy területeket felölelő mezőgazdasági termesztésben. Ha itt egy extrémebb időjárási hatás miatt egy teljes monokultúrás állomány elveszik, az 100%-os veszteséget jelent. Ha egy olyan polikultúrás állományt termesztenek, amelyben pl. szárazságtűrő és nedvességkedvelő fajták is szerepelnek, akkor egy extrém aszály idején is lesz hozam. Ez a talajmegújító mezőgazdaság egyik alapvető szempontja a szántóföldi művelésnél is.

Helykihasználás, kedvező kölcsönhatások. A vegyeskultúrák egyik nagy potenciálja, hogy hatékonyan használhatjuk ki az élőhelyet, több szintes együttéléseket hozhatunk létre. Jellemző példa az agroerdészet és erdőkertek, ahol a koronaszintet a fák foglalják el, az alsóbb szinteken pedig egyéb lágyszárú növények élnek. A különböző növények praktikus szolgáltatásokat nyújthatnak egymásnak: a fák támrendszerként és árnyékolóként működhetnek, az talajmenti növények pedig javítják a talajt és növényvédelmi szempontból kedvezően hatnak a fákra.

A csemete körtefa alatti trágyázott földbe vetett indás tök biztosít árnyékot a fának.

Mint minden módszernek és technológiának, a polikultúrás művelésnek is vannak hátrányai. Az ipari mezőgazdaság számára a legnagyobb hátrány, hogy a gépesítés vagy egyáltalán nem megoldható, vagy teljesen új gépparkot igényel. Sokhektáros művelésben ezért az "igazi", esőerdő-szerű vegyeskultúrák helyett áthidaló megoldásokat szoktak alkalmazni és a vegyesség elvét időben értelmezni. Gépesíthető az olyan, általában kétkomponensű polikultúrák termesztése, ahol a növények aratási ideje azonos (pl. tavaszi búza és borsó). Itt tehát időben egyszerre növekednek a növények, a fajtagazdagság azonban erősen limitált. A sávos művelésnél különböző növényeket egymás mellett futó, viszonylag keskeny sávokban termesztenek. Így a művelés során csak egyféle növénnyel kell foglalkozni, viszont a sávok valamilyen pozitív kölcsönhatásban állnak egymással, illetve érvényesítik valamely jellemző előnyét a polikultúráknak. A köztes termesztés az időben vegyes művelés: az egyik növény betakarítása után szabadon maradt földbe kerül egy következő növény. Az egymást sorban követő kultúrák tápanyagigényei vagy szolgáltatási harmonizálnak egymással. Az előző két művelés kombinációja az átfedéses termesztés, melyben két vagy több növény életciklusa átfedi egymást. A különböző érésidejű növények különböző időpontokban kerülnek vetésre és betakarításra, így részben egyidőben osztoznak a területen. Tipikus példa az lábon álló szójabab közé vetett őszi búza vetése.

Szántóföldi vegyes vetés: szója - búza.

 Polikultúra a kiskertben

A háztáji termesztésnél nem elhanyagolható szempont, hogy a polikultúrában a sokféleség az étkezésünk alapját adja. Minél többfajta zöldséget termesztünk, annál sokoldalúbb, kiegyensúlyozott lesz az étrendünk, így biztosítva egészségünket. A különböző időkben betakarítható növények kombinációja egész évben friss, egészséges táplálékot biztosít számunkra.

Talán a kiskert nyújtja a legkedvezőbb körülményeket a vegyeskultúrákkal való kreatív kísérletezéshez. Szabadon lehet próbálgatni az egymást segítő társnövények kombinációit és a vegyesség különböző szintjeit. Élénken emlékszem, amikor először olvastam a kiskerti polikultúrás ágyás leírásáról Toby Hemenway könyvében, a Gaia kertjében. Roppantul tetszett ez az elképzelés, hogy sokféle magot "csak úgy" kiszórok vegyesen egy ágyásba, hadd nőjenek nagy összevisszaságban. Próbaként egy kora tavaszi vegyes vetést szórtam el: saláta, karalábé, kapor, répa, retek, spenót volt benne. A vetést vékony komposztréteggel takartam. Az első probléma elég korán adódott: nem esett az eső. Mivel a vékony komposztréteg nem adott elég takaróvédelmet a talajnak, locsolással kellett folyamatosan nedvesen tartani a csírázáshoz. Ez a takarómentesség végül az egész szezonra kivetítette a rossz hatását. Az itteni viszonyok között akkor is kiszárad a takarás nélküli talaj, ha sűrű a növényzet levélszinten. A szél kiszárítja a talajt, a sűrű növényzet pedig verseng a vízért. Ilyen tekintetben vízigényesebb volt ez az ágyás, mint a kert többi, takart része. Nagyon szívmelengető volt viszont a sokféleség látványa. Ahogy kezdtek bújni a kis csírák a földből, aztán leveleket növesztettek. Itt felmerül a kérdés, hogy ami kinőtt, az valójában micsoda. Sokévi kertészkedés után az ember már magabiztosan ismeri fel, hogy mi az, amit vetett és mi próbál suttyomban elrejtőzni a többiek között. Kezdők számára viszont nehéz lehet eldönteni, hogy a hirtelen csírázó növénykék közül melyeket érdemes kihúzgálni és mit meghagyni.

Polikultúrás vegyeságyás kezdődő növekedése.

Jó megoldás lehet az is, ha soronként váltakozva vetjük a növényeket. A sorokat könnyebben tudjuk takarni, illetve megjelölhetjük, hogy melyik sorba mi vetettünk. A kedvező hatások így is érvényesülnek. Több szempont alapján mérlegelhetünk a mintázat kialakításánál. Egy sor magasabb növény árnyékot adhat a mellette levő sornak. Egy gyökérzónában növekvő növény jól illik egy olyan mellé, aminek nagyobb a levélzete, így a térben egymást kiegészítve tudnak elhelyezkedni, kihasználva az élőhelyet (pl. retek-saláta). Egy nitrogénmegkötő növény, pl. bab kedvező lehet a nagyobb tápanyagigényű növények mellett, pl. káposzta. Egy-egy sor virág (pl. körömvirág, bársonyka) segít távol tartani a fonalférgeket, levéltetveket. 

Vegyes vetés virágsorokkal.

Az állandó jellegű polikultúrák egy híres példája a "három nővér", mely az észak-amerikai kontinensről származik: kukorica, karósbab és indás tök kombinációja. A három növény különböző kölcsönhatásokkal működik együtt: az elsőként elvetett kukorica kikelése után a babot és a tököt vegyesen vetik a kukoricák köré. A bab nitrogénmegkötő, így a másik két növény számára kedvezőbb a tápanyagtartalom. A kukorica a bab számára karóként működik, a tök pedig a másik kettő számára árnyékolja a talajmenti réteget, így védve őket a kiszáradástól. Hasonló példa az eper és a fokhagyma kedvező együttműködése. A fokhagyma többféle kórokozó és gomba ellen is védelmet nyújt az eperágyásban, sokan pedig arról számolnak be, hogy az eperágyásban szebb fejeket hoz, mint máshol.

Napraforgók árnyékolóként a veteményesben. A később megnövő paradicsomnak karóként szolgálnak. 

Csináld magad!

Az élő rendszerekre általában ugyanaz jellemző, mint a kalózok szabályaira: inkább irányvonal, mint kőbe vésett szabály. Mindenkinek a saját kertjében/szántóföldjén/erdőjében kell elboldogulnia, az ott jellemző klíma, csapadékmennyiségek, talaj, tengerszint feletti magasság, stb. adja meg a művelés kereteit. Fontos, hogy legyünk nyitottak az új információkra, de azok gyakorlati alkalmazásánál legyünk rugalmasak, hogy megtaláljuk a saját rendszerünknek való megoldásokat.

Az elmúlt években egyre többen keresik az utat az önellátáshoz, így szerencsére egyre több információ és tapasztalati beszámoló érhető el az interneten. Érdemes keresgélni, olvasgatni, hogy milyen vegyeskultúrákról milyen tapasztalatok vannak, aztán bátran próbálkozni. Ha van jól bevált párosításod, oszd meg velünk is, hogy mások is tanulhassanak belőle!

Cukkini a frissen trágyázott málnasorok mellett.

 Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, látogass el Facebook oldalunkra, vagy nézz körül a honlapunkon!