Írta és fotózta: Szalczinger Judit

Gyerekkoromban, akárcsak minden rendes gyerek, én is utáltam a sárgadinnyét.  A piacról hazahozott nagydarab, sárgásbarna gerezdes gyümölcs illata még csak-csak felkeltette az érdeklődésemet, de az íze már mindig csalódást okozott, és a zöldséges bódék szegényes felhozatala mellett honnan is gondolhattam volna akkoriban, hogy ez a nemszeretem gyümölcs mind ízvilágban, mind megjelenésben tud ennél sokkal többet is nyújtani?

Az igazi változás akkor kezdődött, amikor magam is kertészkedni kezdtem és nem is annyira a fogyasztás élményéért, hanem inkább csak kihívásképp kíséreltem meg sárgadinnyék életre hívását, nehezen termeszthető növény hírében állt, én meg szerettem és máig szeretem az efféle kihívásokat.  Műtrágyát és különféle kémiai ölőszereket értelemszerűen nem alkalmaztam a kertben sem akkor, sem most, így még izgalmasabbnak ígérkezett a történet, de mint később kiderült, korántsem teljesíthetetlen a mutatvány, sőt, csodálatos lehetőségeket tartogat a sárgadinnyék világa élet- és földközeli termesztési módszerek alkalmazása mellett.

Fajtaválasztás

Néhány évvel ezelőtt egy átlagos gazdaboltba betérve az a kellemes meglepetés fogadott, hogy - ha sok más egyéb növénynél ez nem is jellemző - a kis tasakos házikerti vetőmagok körében sárgadinnyék terén igenis van választék megbízható, hazai körülmények között is jól teljesítő szabadelvirágzású fajtákból. Az utóbbi időben úgy látom, ez a változatosság sajnálatos módon csökkent, de nem kell elkeseredni, különleges vetőmagokat felsorakoztató webáruházakban, magbörzéken még mindig kincsekre lehet lelni, és persze kis odafigyeléssel saját magfogással is fenntartható számos ízletes, a kertben már bevált dinnyefajta. Én életem első dinnyetermesztési kísérletéhez a Hógolyó, Ananász, Tétényi csereshéjú és a Charentais fajtákat választottam (úgy véltem, ha már dinnyetermesztésre adjuk a fejünket, érdemes egyszerre nem egy, hanem több fajtát kipróbálni, minél változatosabbak tenyészidő és  igények terén, annál biztosabb, hogy valamelyik sikerül...), a velük kapcsolatos tapasztalatokról lentebb részletesen is beszámolok.

Palántanevelés - ültetés, növényvédelem, avagy miről álmodik a dinnye (és mit kap ebből a hazai éghajlaton és a kertemben...)

Melegkedvelő, fagyokat nem tűrő növény volta miatt kizárólag fólia alatti palántaneveléssel kezdi nálam az életét minden sárgadinnye. Mivel sikeres csírázást követően (melyhez szükségeltetik a harminc fok közeli nappali hőmérséklet!)  gyorsan fejlődnek, így április elejénél hamarabb nem is állok neki, kedvenc könnyen megjegyezhető dátumom dinnyevetésre az április 7, ami történetesen a születésnapom is egyben, de ha aznap épp szakad a hó, nyugodtan elnapolható a dolog akár április utolsó vagy május első hetéig.  Érett komposzttal kevert kerti földbe helyezem a magokat 40-es vagy 28-as sejtszámú szaporítótálcákba vagy pedig ezzel megegyező méretű poharakba, a dinnyék palántaként is helyigényes növények, így ennél kisebb kezdeti lakhely nem lenne kedvükre való. A magas hőmérséklet csírázás után is fontos számukra, fagyveszélyes tavaszi éjszakák előtt nem sajnálok akár 3-4 réteg fátyolfóliát, régi ágyneműhuzatot, pokrócot vagy bármi egyéb fagyvédelemre alkalmas textilféleséget teríteni a fejük fölé, mielőtt gondosan bezárom a palántanevelő fóliasátrat este.  A bőséges és több irányból érkező napfény létfeltétel az ifjú dinnyeféléknek, lakásban ablakba téve pillanatok alatt hatalmasra nyúlnak és elgyengül a száruk, ebben az állapotban pedig kiszolgáltatottá válnak a palántadőlésnek és egyéb bonyodalmaknak, így a paprikánál és paradicsomnál jobb megoldás híján működőképes  beltéri módszert (kiegészítő mesterséges megvilágítás nélkül) sárgadinnyénél semmiképp sem ajánlom.

Mikor dinnyegyerekeim már kellőképpen begyökereztek a tálcáikba és költözni óhajtanak kifelé (ez általában május közepére-végére esik), előkészítem a végleges lakóhelyüket. Kb. 80 cm tőtávot hagyva ásónyomnyi mély gödröket készítek a feladatra kiszemelt, korábban néhány évig dinnye-és tökfélementes ágyásban, amelyeket színültig töltök érett, komposztált ló- vagy baromfitrágyával, de ugyanez az anyag el is teríthető az előzőleg ásóvillával (forgatás nélkül) fellazított ágyásfelszínen több centiméter vastagságban, a két ültetésmód egyformán jó eredményt ad. Tapasztalataim szerint a komposztált trágyában található tápanyagok nagyjából fedezik is a dinnyék nem elhanyagolható étvágyát, de terméskötés idején tízszeresére hígított, erjesztett csalánlével is meg szoktam kínálni a növényeket, ez további segítséget nyújt nekik a méretes és ízletes termések neveléséhez.

Kiültetés előtt szorgosan figyelem az időjárás-előrejelzéseket, fagypont közeli éjszakai hőmérséklet közeledtével véletlenül sem próbálkozom, legjobb megvárni velük a fagyosszentek elmúltával érkező, dinnyeszemszögből biztonságosabb időket. Ültetés után a kissé megszeppent palántáknak segít megszokni új helyzetüket egy darab fátyolfólia, amelyet (csakúgy, mint sok más konyhakerti növénynél) 4 mm-es köracélból vágott íveken húzok az ágyás fölé, és a növények kellő megerősödése vagy  a hidegebb időszak elmúlta után veszek csak le (káposztafélék pl. akár egész életükben nevelhetők alatta, a dinnyéknél azért szükséges előbb-utóbb eltávolítani, mert rovarmegporzással működnek, a termős virágok megjelenésével muszáj bemutatni őket beporzó szövetségeseinknek.)

A fejlődő dinnyejószág némiképp érzékeny a gombabetegségekre; alaposabban utánanézve a témának ott akadtam meg, amikor egy angol nyelvű tanulmányból értesültem róla, hogy kb. 20-25 különféle, a dinnyeperonoszpórával (laikus szemmel nézve) szinte teljesen egyforma megjelenésű, azonos időjárási viszonyok közt, nevezetesen 30 fok környékén és magas páratartalom mellett támadó nyavalyája lehet. Innentől kezdve dinnyefronton fel is adtam a betegséghatározósdit, és újult erővel koncentráltam mindenféle dinnyebajok egy füst alatt történő megelőzésére. 

Némelyek a dinnyét szárazságtűrő növénynek tartják, ami szerintem annyiban állja meg a helyét, hogy a növény sok más ágyáslakó társával ellentétben imádja (tényleg!) a forró, akár negyven fok körüli, száraz nyári időt. Vízre a megfelelő fejlődéshez ugyanolyan mértékben szüksége van ilyenkor is, mint például a paprikának vagy a paradicsomnak, de megelégszik azzal, ha gyakori lötykölés helyett két-háromnaponta bőségesebb adag innivalót kap közvetlenül a fészkébe, szigorúan a levelek összevizezése nélkül, a komposzt, amelyben nődögél, amúgy is szivacsként zárja magába az értékes nedvességet, az élelmes dinnye pedig sűrű lombjával árnyékolja és védi a talajt  a túlzott felmelegedéstől (a slaggal óvatosan bánok ilyenkor, valószínűleg jó megoldás lehet még a csepegtető öntözés is neki, ha eljutok odáig, kipróbálom azt is). Ilyen körülmények közt problémamentesen és csodás tempóban fejlődik, a gondok akkor kezdődhetnek, amikor beüt egy párásabb, csapadékosabb, hűvösebb időszak. A növények jó kondícióban tartásához már palántakortól segíthet a mezei zsurlóteával (szöveteket erősítő, így közvetve gombák elleni védelmet nyújtó), kamillateával (enyhe gombaölő, növekedésgyorsító), erjesztett hagymalével (gombaölő és kiváló hígtrágya) való permetezés vagy öntözés, de a termésnevelés időszakában egyértelműen a Polyversum nevű élő gombákat tartalmazó, ökológiai gazdálkodásban is felhasználható biológiai készítmény vált be leginkább kéthetenkénti vagy csapadékosabb időben akár heti alkalmazással. Élelmezés-egészségügyi várakozási ideje nincs, és gombák elleni védelem mellett (röviden megfogalmazva a benne lévő hasznos gombák felszaporodnak a levelek felületén és ilyenformán kiszorítják onnan a nem annyira barátságos gombákat ) szemmel láthatóan erőteljesebbé, ellenállóbbá teszi a növényeket.  A várt hatás érdekében kijuttatása csakis olyan permetezőből javasolt, amelyben korábban nem volt kémiai gombaölő szer -  nálam ez  a rész nem okozott különösebb fejtörést, a gombaölő hatású növényi permetlevek után pedig két  hét szünettel adom az első Polyversumos kezelést . A lomb szellőzésére ezzel együtt is érdemes gondot fordítani – mostanság egyre meggyőzőbbnek tartom a földön nevelés helyett a masszívabb támrendszerre, akár fémrácsból készült kerítésre történő futtatást, mely esetben a komolyabb méretű termések alátámasztása igényelhet némi furfangot (a régi nejlonharisnyák vagy alacsonyabb indáknál akár a kiselejtezett konyhai fazekak is jó szolgálatot tehetnek), de a kiló körüli vagy az alatti gyümölcsöket a növény magától is biztosan balesetmentesen felneveli.

De mikor érett???

Ez az a rész, ami a sárgadinnye termesztéséről szóló ismeretterjesztő cikkekben általában igen nagy hangsúllyal szerepel, engem meg az őrületbe tud kergetni. Annyi érdekes és tanulságos tenni- meg tudnivaló akad a dinnyék körül egyébként is, miért ez lenne a legfontosabb, pláne, ha megfelelő felkészültség híján esetleg el sem jutunk odáig, hogy... Nos, annyi szerintem általánosságban elmondható a témáról, hogy ha érett dinnye csücsül az ágyásodban, azt előzetes tanulmányok nélkül is garantáltan fel fogod ismerni! Először is az érett dinnyék többsége semmi mással össze nem téveszthető illatot áraszt magából, melyet a közelükbe merészkedve azonnal érezni lehet. Másodszor gyakran önszántukból is leszakadnak a kocsányról, támrendszeres dinnye esetében nem ritkán a földön találhatunk rá egy odáig észre nem vett és  máris fogyasztásra kész gyümölcsre - életem első érett dinnyéje szó szerint a kezemben maradt, amikor az érés jeleit fürkészve óvatosan felemeltem a földről! Harmadrészt a fajták nagy része jellegzetes színezetet is mutat az ideje közeledtével, így például az Ananász típusúak sokszor egyik napról a másikra öltenek magukra zöld helyett sárgás-barnás ruhát, a szürkészöld gerezdes, sima héjú Charentais narancsos árnyalatban  tündököl, míg a zöldesbarna csíkos Kajari rikító narancsszínű lesz mutatós zöld csíkjai közt. Némelyik nem olyan örvendetes módon meg is repedhet, de ha nem értékesítésre, hanem családi fogyasztásra szánjuk, ez nem olyan nagy tragédia. A legbiztosabb ismertetőjel  (főleg, ha még a repedős történet előtt szeretnénk levadászni az érett dinnyénket)  talán a kocsánnyal szemközt , a termés alsó részén elhelyezkedő bibepont puhasága, éréskor ez a rész ujjal enyhén benyomhatóvá válik. Egy szó, mint száz, dinnyénél a sikert nehéz nem észrevenni.

Az idáig kipróbált fajták

Következzen pár szó (és persze kép!) a 2021-es szezonban és azelőtt termesztett, többé vagy kevésbé bevált fajtákról.  Hely és figyelemigényes növény volta miatt még nem túl hosszú a lista, aki ismer további kipróbálásra érdemes, ízletes, igénytelen, vagy csak egyszerűen érdekes és különleges fajtákat, ne tartsa magában!

Tétényi csereshéjú - az apró, de bombabiztos

Hagyományos magyar dinnyefajta, mely könnyű beszerezhetőségével, korai termőre fordulásával és igénytelenségével kezdő dinnyetermesztők számára is ideális, de bőven el tudom képzelni pl. zöldségdoboz-rendszerben történő értékesítésre (vannak is ilyen irányú terveim a jövő évre nézve). Termése apró, csupán a legnagyobb gömböcök érik el az egy kiló körüli súlyt, a hatvan dekás-fél kilósak átlagosnak számítanak, és a harminc deka sem szégyen, mivel szabad földön igen bőtermőnek mondható, sok kicsi sokra megy. ( Nem szabad megfeledkezni róla, hogy sárgadinnye korántsem csak kiló felett kezdődik, hagyományos dinnyefajtákat felvonultató vetőmagkatalógusokat böngészve hamar feltűnhet, hogy számos fajtánál tökéletesen normális az ennél kisebb súly, és akkor az alig tízcentis átmérőjű zsebdinnyék sokszínű világáról még szó sem esett!)  Koraisága miatt a késő nyáron jelentkező gombabetegségeket is rendszerint elkerüli, ízletes, lédús narancssárga húsával bárkit elkápráztat.

Ananász - a kései csemege

Hosszabb tenyészidejű, de erőteljes növekedésű jószág, a várakozást akár két kilós, mézédes, trópusi gyümölcsökre emlékeztető mesés aromájú gyümölcsökkel hálálja meg. Kései volta miatt sebezhetőbb, ezért magában nem bíznám rá az egész évi dinnyetermést, de más fajták mellett érdemes belevágni, megfelelő körülmények közt életre szóló élményt nyújt.

Hógolyó - a jól tárolható 

Szintén hagyományos fajta hazánkban, neve arra utal, hogy késői szedéssel a termés akár karácsonyig tárolható – ha addig nem is, korábbi években néhány hétig nekem is sikerült száraz, hűvös helyen eltartani. Jó ízű és a Tétényihez hasonlóan nem túl igényes fajta, néhány év kihagyás után jövőre újra szeretnék benevezni rá.

Charentais – az elképesztő

Ez az a dinnye, amely miatt idén nyáron komolyabb vitákba keveredtem – hiába bizonygattam, hogy nem lehet egy fajtára alapozni az egész évi termést, és hogy kicsivel törékenyebb, érzékenyebb a szintén ízletes Tétényinél, ezért nem ültetem tele az egész kertet vele, védekezésem néha süket fülekre talált. Mégsem hibáztatok érte senkit, hiszen kétségkívül az egyik legfinomabb dinnye, amit valaha kóstoltam. Nagy múltú és méltán híres francia fajta, mely nemrégiben még bármely gazdaboltba betérve beszerezhető volt, azonban manapság házi magfogással tartom fenn – a  világhírű Baker Creek Heirloom Seeds fajtaismertetőit nézegetve jöttem rá, milyen értékes kincs került a kezembe még első dinnyés próbálkozásaim napjaiban. Vigyázni kell rá, hogy a legkevésbé se betegedjen a lomb és véletlenül se kényszerérett, csalódást okozó, félig-meddig édes végeredményt szüreteljünk, napsütötte időben egészséges élénkzöld levelek közül leszakítva azonban a narancssárga belű termés olyan, számomra egyértelműen tejkaramellát (nem azokat a bolti zacskós izéket, hanem gyerekkorom legjobb tejkaramelláit!) idéző aromákkal jutalmaz, hogy nem csoda, ha dinnyére kiéhezett társaságban a legkisebb szeletért is kirobban az ereszdelahajamat – nem elvetendő ötlet a kertben egy árnyas fa alá kuporodva békében, egyedül megenni az egészet... (Viccet félretéve, tényleg megéri termeszteni!)

Kajari - az igényes csíkoska

Különleges megjelenésű indiai vendég, Joseph Simcox több, mint nyolc évig kutatott utána, mire meglelte a fajtát. Száraz, meleg éghajlaton igen bőtermőnek mondják, nálam (Észak-Dunántúl) azonban eddig csak fóliasátorban volt hajlandó életben maradni, ott viszont 2019-ben csodás produkcióval lepett meg, egy tőről hat darab (!) illatos, zöld-narancs ruhás, kellemes ízű, zöldesfehér húsú dinnyét szedhettem. Repedésre hajlamos, az érett terméseket előszeretettel eldobálja, nem egyszer az uborkahálóra futtatott növény felől hallatszó hangos puffanás adta tudtomra, hogy újabb édes gyümölcs landolt valahol a paprikatövek alatt. Sajnos a talajból fertőző fuzáriumra igen érzékeny, biológiai védekezés gyanánt a Trifender nevű élő készítménnyel lehet előkészíteni számára a terepet, de mivel a betegség túl sok más növényemnél nem okozott problémát, csak a csíkos dinnye kedvéért nem kezeltem vele nagy területeket a kertben, jövőre inkább fertőzésmentes helyre tervezem ültetni.

Crane

Egyszeri kaland volt, de szeretném újra átélni... Két kilósra is meghízó, halvány narancssárga alapon pettyes héjú, narancssárga húsú, kiemelkedően ízletes, Kaliforniában nemesített fajta, amelyet a 2018-as szezonban a szokatlanul hideg augusztusi éjszakák akadályozhattak meg abban, hogy többet teremjen, de a kóstoló így is lenyűgözött, kicsivel több dinnyés tapasztalattal a hátam mögött ismét látok rá esélyt.

Tendral Negro Tardio – aki nekem is nagyon új, de érdekel...

Sötétzöld héjú, nem átlagos látványt nyújtó érdekesség, akiről némi utánajárást követően sem tudtam meg többet, mint hogy kemény húsú, és jól tárolható a gyümölcse. Előzetes tervezés nélkül jutottam a magjához egy gazdabolti látogatás során (persze az ilyesmit nekem egyenesen muszáj összeszedni...), idei első szereplése alatt erőteljes, ellenálló növénynek mutatkozott, kóstolásra az eddig általam ismert fajtáktól valóban jócskán eltérő, szilárd terméshúsa és kellemes aromája tűnt fel. Egy termést jelenleg is őrizgetek az éléskamrában, ha tényleg megbízhatóan eláll, látok fantáziát a további termesztésében.

Magfogás

Végül, de nem utolsósorban az egyik legfontosabb dinnyés művelet, főleg, ha már sikeresen bezsebeltük egy-két nem minden sarkon megvásárolható fajta magját és szándékunkban áll megőrizni az utókor és a dinnyebarátok legnagyobb örömére, esetleg gondos szelekcióval saját (táj)fajtát nemesíteni belőle az évek során. Mivel a sárgadinnye rovarporozta idegentermékenyülő növény, szükséges a különböző fajták között legalább 150 m izolációs távolságot tartani, nehogy a szorgos beporzók munkájának köszönhetően a következő évben fajtaazonos növények helyett fura szerelemgyerekek lepjék el a dinnyeágyásunkat. Több fajta egyidejű termesztése estén meg lehet próbálni a kézi virágizolációt, nálam mindezidáig nem jártak sikerrel az ilyen irányú kísérletek, a fóliasátorban termesztett társaitól mindössze néhány tíz méterre lévő, viszont sok rovarvonzó virágos növénnyel „elkerített” szabad földi állományról viszont sikerült a korábbival minden tekintetben megegyező növényeket produkáló magot fognom. Ha az elhelyezés megfelelően megoldott, az érett termésből kihalászott dinnyemagokat pár napos meleg helyen történő erjesztéssel és ezt követő átöblítéssel lehet tökéletesen tisztára mosni, gondos szárítás után jól zárható befőttesüvegben tárolva évekig biztosíthatják a dinnyeellátást.

A sárgadinnyéből történő magfogásról itt olvashatsz.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kedvelj minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!