Írta és fotózta: Papp Orsolya

A paprikák magfogása igazán egyszerű dolog, bár eljutni a fajtatiszta vetőmagig már kevésbé egyszerű: a termesztett paprikák alapvetően öt fajhoz sorolhatók, és a Capsicum pubescens kivételével az összes faj és fajta kereszteződhet egymással. A paprika ugyan öntermékenyülő, de rovarbeporzás gyakran előfordul – és ebbe beleszámít a szomszéd kertben levő paprika is…

Már a kerttervezés idején el kell döntenünk, mely fajtából kívánunk magot fogni, mert akkor azt izolálnunk szükséges. Az izoláció módját is érdemes előre tudnunk: például, ha kereskedelmi forgalomban lévő izolációs hálóban gondolkodunk, akkor az ágyásmérethez megfelelő méretezést válasszunk (1. ábra). A töveket vagy ágyást letakarhatjuk egy egyszerű függönyanyaggal is. Fontos, hogy a takarást még az első virágok kinyílása előtt helyezzük fel és addig tartsuk rajta, amíg tart a virágzás, vagy amíg meg nem jelöltük, le nem szedtük a magfogásra szánt terméseket. Ha pedig térbeli távolsággal szeretnénk izolálni, akkor legalább 30 méter távolsággal számoljunk tervezéskor.

1. ábra: Beporzó rovarok bejutását gátló izolációs háló egy 8,5 m hosszú és 0,8 méter szélességű paprika ágyáson.

A paprikák esetében nagyon tud különbözni a fogyasztási és biológiai érettségben levő termés színe. Közismert példa lehet a fehér töltenivaló paprika, amelyet fogyasztási érettségben halványsárga-sárga színben szedünk le és fogyasztunk el, de ha rajta hagyjuk a tövön magfogás céljára, akkor piros színűvé érik. Érdekes színváltozáson megy keresztül a lila paprika: kis méretben még sárga, de korán átszíneződik lilává, majd túlérett állapotban sötétpiros lesz. Sok paprika piros színűvé lesz (2. ábra), de van olyan, ami sárgára vagy narancssárgára érik. Folytonnövő fajták esetén könnyen találhatunk többféle színű termést egy tövön.

2. ábra: Különböző paprikafajták fogyasztásra és magfogásra kész termései

Amint biztosak vagyunk benne, hogy a paprikánk elérte a biológiai érettséget, válogassunk össze a tövekről olyan terméseket, amelyek tulajdonságát szeretnénk tovább vinni. A gazda általában a „legszebb” paprikát választja ki (3. ábra), de lehet szelektálni a legkoraibb, a legnagyobb (4. ábra), a legízletesebb termésre, netán érdekes alakúra vagy színűre – ez tényleg a kertművelő döntése, viszont fontos döntés, hiszen az adott évi válogatásunk genetikai információjából fogunk válogatni a rákövetkező évben.

3. ábra: Veresegyházi tájfajta paprika sárgából pirosra színeződött, egészséges, fajtára jellemző termései magfogásra kiválogatva

4. ábra: Ceglédi tájfajta paprika zöldből pirosra színeződött termései nagyság szerinti sorrendbe rendezve, a tetszés szerinti méretből nyerjük ki a magot

A paprika magfogása tulajdonképpen egyszerű: a terméseket vágjuk fel (5. ábra), és késheggyel vagy körömmel (6. és 7. ábra) kaparjuk ki belőlük a magokat egy tányérra. Igyekezzük úgy végezni ezt a műveletet, hogy minél kevesebb húsmaradvány kerüljön át a magvakhoz tapadva. A magvakat tartalmazó tányért helyezzük meleg, száraz helyre, pl. napsütötte verandára száradni (8. ábra). A kiszáradt mag megmozgatva száraz hangon zörög. Száradt állapotban tároljuk be és gondosan írjuk a csomagolásra a fajta nevét és a gyűjtési évet.

5. ábra

6. ábra

7. ábra

8. ábra

A bejegyzés a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ támogatásával készült el.

Ha érdekesnek találtad ezt a bejegyzést, kövess minket Facebookon, nézz körül az Instagramunkon vagy látogass el a honlapunkra!